Gyorsan eldöntötted, hogy házasságkötés alapján mi lesz a "neved"?!

Igen, mi már eljegyzéskor megbeszéltük, hogy jobb lesz, ha megmarad a leánykori nevem. A vezetékneveink nagyon nem passzolnak össze, teljesen más a hangzásuk és mindkét név elég hosszú. Másrészt a vezetéknevem nagyon ritka, így addig szeretném hordani, amíg élek.

A gyűrűsujjamról úgyis mindenki látni fogja, h férjezett vagyok. :)

Attól függ, hogy mennyire kiejthetetlen a vezetéknév.

Én (akármennyire is hosszú a vezetéknevem), mégis úgy venném fel a férjem nevét, hogy:

vnév - saját vnév - keresztnév

Szerintem vegyetek egy papírt, s próbálgassa leírni, hogy melyik néz ki jobban, melyik hangzik jobban.

Nem ezen múlik, hogy szeret-e.

Sok ismerősöm például fel sem veszi a férje nevét semmilyen formában. Nekem mondjuk ez furcsa lenne, mert az olyan, mintha semmi sem változna a házassággal.

Mindig is -né, akartam lenni, tizenéves koromtól ízlelgettem az épp aktuális plátói és valódi szerelmeim nevét a sajátommal.

Végül úgy alakult, hogy akihez hozzámentem, annak nem szeretem a családját, és úgy döntöttem, hogy semmilyen formában nem kérek abból a névből a sajátomhoz, egyszerűen kivert a víz attól a gondolattól, hogy én is egy Nagy legyek közülük, így megtartottam a születési nevemet.

Én kamaszkorom óta azt mondtam, hogy ha egyszer férjhez megyek, akkor is megtartom a a lánykori nevemet.

15 éves kapcsolat után házasodtunk össze, és amikor bejelentkezéskor az anyakönyvvezető megkérdezte a házasság utáni nevemet, automatikusan, gondolkodás nélkül egyből rávágtam, hogy Kovácsné Tamás Erika. Párom nézett is nagyokat, de mondtam neki, hogy így éreztem jónak. Azóta sem bántam meg. A kötőjeles verzió nálunk kilőve, mert a családnevem egy gyakori férfinév, és számomra nem hangzik jól. Kovács-Tamás Erika