Te hogy élnéd ezt meg menyasszonyként?

Én voltam hasonlóban. Nálnuk egyszerűen hiába a szüleim, hiába kedvelik a párom lese... egyszerűen mintha azt mondtam volna nekik a tervezésnél, hogy mi lessz a tévében.

Pedig napi szinten beszélünk, mindent együtt és ez... sírtam miatta épp eleget ennyire ne számítson. Ők még azt se kamuzták, hogy a munka miatt, nem nem számít, szerintük felesleges, ne is legyen tartva... ezek után nem lett meghívójuk. Nem mert puccnak hitték a max 20fős esküvőt saját pénzünkből hanem mert az érzelmeim nekik tabuk, mert nem hiszik el, hogy lehetnek normális vágyaim s normális családom. De valahol számítottam is rájuk, a 8dikos ballagásomról elcipeltek amint vége volt, nem vehettek el a bizit se a többiekkel, az éretségikor megint nem volt semmi, a bankettemre nem jöttek el mert fárasztó... Bulizni ne járjak mert minek, női ruhám ne legyen mert minek, jó a férfi mert olcsó (jó keresetűek), Ünnepek nincsenek, temetésekről lekésünk mert nem fontos... remélem én sokkal szebbé teszem majd a gyerekem élett s éreztetni fogom vele igenis számít nekem. Senkinek nem kívánom ezt.

Rosszul esne, ha apám nem jönne el, de megérteném, hisz örülök, ha majd nekem is lesz állásom.

Viszont, hogy anyud és/vagy a többiek nem mennek, azt már nem tudnám megérteni.

A munkahely féltését megértem, a számlákat fizetni kell, enni is kell.

Amikor én bejelentettem otthon, h mikor lesz az esküvőnk,a szüleim úgy fogadták, mintha azt közöltem volna, h holnap grízes tészta lesz az ebéd. Nem gratuláltak, nem kérdeztek semmmit a szervezéssel. Mivel ismerem őket, mondtam nekik, h szóljanak előre, el akarnak-e jönni, ne az esküvő napján derüljön ki, h az én apám úgy kelt fel reggel, h neki sehova sincs kedve menni aznap, anyám meg vele tart. Na erre az lett, h apám azt mondta, anyámon múlik, anyám hogy apámon, meg különben is, nem is divat ma már az esküvő (csak a két család lett volna jelen. Nem tudtak értelmes választ adni, h ott lesznek--e. Már jobb lett volna, ha azt mondják, bocs, nem tudunk menni és akkor elejétől fogva nem számítok rájuk. De ez a hitegetés...Így két tanús esküvőnk lesz, mert én nem fogom magam hónapokig idegesíteni azon, h vajon ott lesznek-e aznap vagy cserben hagynak.

sajnos az én apukám már nem lehet velem az esküvőmön, de bátran állíthatom, hogy Ő nem tett volna ilyet,ha kirúgták volna,akkor is ott lenne az esküvőmön,ha élne. És most szülőként is hozzászólok,nem csak menyasszonyként: ha a lányomnak lenne az esküvője,(ami még azért remélem 20 évvel odébb lesz :D) és az apja azt mondaná, hogy nem engedik el a munkahelyéről, olyan de olyan balhét vernék ki,hogy az nem lenne emberi...mind a főnökének,mind a férjemnek,hogy miért nem áll a sarkára. Azt meg végképpen nem tudnám megtenni,hogy én ne jelenjek meg a LÁNYOM, a saját vérem esküvőjén!!!!

22/L anya és menyasszony