Hogyan élnéd meg, ha a saját anyukádnak nem hiányoznál?
21 vagyok, lány. anyám korán szült és persze bennem látta a sikertelen életének az okát(nem lett orvos) és azt kell mondjam állatként nevelt fel, gyűlöltem a gyerekkorom minden napját. mégis szerettem, hiszen az anyám. neveltem az öcséimet, gondoskodtam róla is, amikor depressziós volt vagy éppen elhagyta az aktuális pasija és apa még nem költözött haza(ha jött valaki apa ment, aztán apa jött vissza miattunk, 20 éven át). mikor egyetemre kerültem ők elváltak, elköltözött velem, új pasi, minden. persze a pasas közöttünk ásta az árkot anyám pénzéért, elég sok sikerrel. kidobott, nem vagyok a lánya, stb, minden volt, míg végül őt is ki nem rakták(anyám minden eszközzel magához akart láncolni). szóval 20 éve vagyok az első, akibe belerúg, akit fenyeget, terrorizál lelkileg. most nekem akadt gondom, a segítség részéről lelki terror meg nyugtatók volt, nesze, vedd be(holott majd belepusztultam amúgyis abba, ami történt). állandóan hazudozott rólam, letagadta amit tett vagy mondott és nem bírtam tovább, csúnyán összevesztünk.
most elköltözök a lakásából(nem lakunk együtt, csak az övé). mindenkit felbújtogatott ellenem a családban, persze már nem hisznek neki.
az utolsó mondata az volt:nem vagy a lányom többé. az öcsémnek azt mondta, hogy neki már nincs lánya.
kénytelen voltam felállni és nem hagyni, hogy terrorizáljon, de mégis hiányzik, hiszen az anyám. soha nem mondta, hogy szeret vagy hiányzok neki, most meg a lánya sem vagyok.
talán az fáj a legjobban, hogy az erőszakos természeténél és dacnál nem erősebb az, hogy a lánya vagyok. hogy ennyivel el tudja intézni.
válasza:Nem ő intézi el, te ragaszkodsz hozzá teljesen észszerütlenül.
Fogadd el, hogy nektek együtt nem megy. Gondolj arra, hogy esetleg lehet egy viszonylag normális kapcsolatotok,ha csak évente háromszor találkoztok.
Ha szereted, akkor békénhagyod.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nagyon hasonló dolgok voltak nálunk is a családban, anyám sosem szeretett, csak az a különbség, hogy én ezt éreztem kicsi koromtól kezdve, és mindig is gyűlöltem őt, amiért arra vagyok kényszerítve, hogy éveken át elviseljem a zsarnokságát, agresszióját stb.
Jelenleg 23 vagyok, és 5 éve nem láttam őt, nem beszéltem vele, és azóta BOLDOG vagyok. Nem hiányzom neki, ő sem nekem, és jól van ez így.
Szerintem próbálj meg tovább lépni, mert ő nem az anyád, sosem volt az. Az, hogy valaki fizikailag, vér szerint az anyád, az nem jelenti azt, hogy szeretned is kell őt, ha olyanokat tesz, amiket....
válasza:Én összevesztem a szüleimmel, elköltöztem, cirkuszok mentek minden nap...párom miatt
De nem is hívnak fel, csak ha valami fontos dolog van, én megfogadtam,hogy nem keresem, mivel Ő "üldözött" el. Hiányoznak, de ez van.Mindig az jár a fejemben, kis idő kell,hogy lecsillapodjunk, utána majd minden jó lesz.
válasza: válasza:Nekem az segített, hogy egyszerre megértettem az életét, és hogy miért lett ilyen. Azóta nem erőltetem, és csak mosolygok azon, hogy valahogy mégis túléltük mindketten.
Popper Péternek van egyébként egy jó beszéde erről a Youtube-on, sajnos nem tudom már melyik az, arról beszél, hogy nem szerette az anyja. Talán valaki tudja melyik az.
Nekünk ez jutott, ha belefeszülünk, erőlködünk, csak még rosszabb lesz. Ha nyugodtan, mosolyogva elfogadjuk a másik embert olyannak, amilyen, és persze mellette nem erőltetjük a találkozást, ha már egyszer ő ennyire nem igényli, akkor jobb lesz. Nekem kicsit jobb lett.
Tudom, hogy fáj, de nem tudsz mit csinálni. Sajnálom. Ami szeretetet és érdeklődést te nem kaptál meg tőle, azt a te gyerekeid majd ezerszeresen kapják meg tőled. És ott lesz a boldogságod, ami annyira hiányzott mindig, nem a felmenőidnél. Én legalábbis ezt látom a környezetemben és magamnál is.
válasza:Valóban ne menj a közelébe sem!
Ő ahányszor meglát téged, az jut az eszébe, te vagy az oka annak, hogy őbelőle nem lett az, aki szerinte lehetett volna.
Pedig ez egy hülyeség, hiszen akkor a döntés az ő kezében volt, nagyon sokan elvégzik az egyetemet úgy, hogy közben gyermeket szülnek, nevelnek. Csak egy kicsit nagyobb erőkifejtés, több családi háttér-segítség kell hozzá, amit esetleg ő nem kapott meg. Ő döntött úgy, hogy megszülessél, de ha ennyi éven keresztül ő úgy érzi, hogy ezzel áldozatot hozott, sőt, téged okol a saját sikertelensége miatt, hát tegye.
Amit te tehetsz, hogy éled a saját életedet, bármilyen rosszul is esik neked, próbálj meg érzelmileg túllépni ezen, és légy boldog!!!
én próbáltam megérteni. 11 éves korom óta én voltam a támasza mindenben. vigyáztam rá éjjel, nehogy hülyeséget csináljon, kiöntöttem a piát, ha volt otthon. mikor elvált a párommal mi intéztünk mindent, hogy neki ne kelljen. neveltem az öcsémet, ha ő éppen nem ért rá. mindig ugrottan, ha segítség kellett neki.
ezért is nem törődtem a gyerekkorommal, mert megértettem és elfogadtam őt, de most már nem ment.
olyan elkeserítő. mindig engem nevez hálátlannak, azok után, amit megtettem érte. igenis fáj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!