Akinek "farmeros" esküvője volt, nem bánta meg?

Utolsónak igaza van. Azonban manapság divat lett minden ünnepet utálni.

"A Valentin-nap az amcsik majmolása, a virágárusok biznisze"

"A Karácsony a pénzről szól, meg a muszáj-ajándékokról"

"Az esküvő pénzkidobás és látvány-hajhászás és nincs is igazi érzelem, csak a ruha a fontos"

"A Mikulás baromság, a kisgyerekeknek jó, de már azok sem hisznek benne"

"Húsvét? Minek? Büdös kölnik meg tojás? Falusi hülyeség....."

"Évforduló? Minek, hiszen nehogy már csak egyetlen napon legyünk egymáshoz kedvesek"

És persze a takarózó mondat azoknak, akik a fentieket puffogtatják: "Nekem ugyan nem kell alkalom, hogy ünnepeljek, nekem és a páromnak minden nap egy ünnep"

Ez a XXI. század, a fiatal, karrierista technokraták világa. Elutasítani mindent, ami kicsit kilóg a hétköznapokból. Én örülök, hogy nem így gondolkozom, és a családom, barátaim sem, ugyanis az ünnepek valóban megédesítik az életet és színt hoznak a mindennapok közé.

Egyébként az én válaszaim a fenti butaságokra:

A Karácsony csak annak szól a pénzről, aki olyanná teszi, azaz aki hagyja, hogy arról szóljon.

A Valentin-nap plusz egy nap az évben, amikor több mosolyt csalhatunk egymás arcára, amit izgalommal várhatunk.

Az esküvő által a szeretteinkkel együtt örülhetünk egy egész napon át egymásnak, egy hatalmas élménnyel és bulival.

A Mikulás, Húsvét, évforduló: egyszerűen olyan kellemes kis napok, amiket izgalommal várhatunk, amikor előjön az emberből a gyermeki énje.

Én irtam azt, hogy kosztümben esküdtem.

NEM, nem vagyok se kövér, se formátlan, a munkahelyemen (konfekciós üzem) én vagyok a "házi manöken" (mármint rajtam ellenörzik, hoyg tényleg jó lett-e a fazon), mert éppen 36-os méretem van. Ebböl következöen mindenféle ruhát tudok viselni, és jól is állnak.

Ettöl függetlenül nekem a "menyasszonyi" csak jelmez, és ezért nem akartam soha ilyet felvenni.

Ohh, 26-os, így legyen ötösöm a lottón :)))))) Gondoltam hogy te tökre kis csini vagy, de azért nem gondoltam, hogy manökennek írod majd magadat :) Ja, és bevallom, azt hittem, 34-es méretet fogsz írni. De a lényeget eltaláltam :) Hogy visszajössz és leírod hogy te nagyon is csinike vagy.

Ja.

Nekem sem volt fehér ruhám - nem is akartam soha. A lányok nagy része gyerekkorától arról álmodozik, hogy fehér menyasszonyi ruhában vezetik oltár elé. Én mindig kilógtam a sorból, soha sem álmodoztam erről, sőt kimondottan házasság ellenes voltam mindig. Az esküvőnkön a férjem farmert és csíkos inget viselt én meg egy fekete nadrágot és egy blúzt. Csak 2 tanú volt velünk, bementünk, aláírtuk, kijöttünk, közben jókat poénkodtunk. Én nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget az egésznek. 16 éve együtt vagyunk és csak azért "kellett" a házasság, mert útban volt a baba.

Sokan hónapokig szervezik az esküvőt, gyönyörű, drága ruhát viselnek, aztán 1 év múlva elválnak, mert rájönnek, hogy mégsem boldogok. Egy ismerősöm csak azért csinált nagy lakodalmat, szép ruhásat, hogy megmutassa a faluban, hogy bizony van olyan férfi, aki őt elveszi. 5 hónap múlva elváltak.

Én úgy látom, hogy a nők nagy része a fehér ruhát választja, de attól, hogy valaki a "farmeros" esküvő mellett dönt, ugyanolyan boldog lehet.