Mit lehet tenni ilyen esetben? Felejtsem el az egészet?

Értsd meg apádat is. Nem akartad meghívni a párját. Oké, hogy nem az anyád, de ő az apád társa, nekem is rosszul esne, ha a páromat nem hívnák meg egy esküvőre, csak engem, hát még hogy ha a menyasszony apjáról és annak párjáról van szó.

Úgyhogy szerintem nem az itt a kiakasztó, hogy egy apa hogy viselkedhet így, hanem hogy egy lány hogy lett volna képes ilyen helyzetbe hozni az apját.

Ha én lennék az apád nekem is marha szarul esett volna, hogy ez (nem meghívás) egyáltalán felmerült benned.

Igen viselkedhet így, hiszen a saját lánya vette semmibe, taposta meg az érzelmeit, az életét.

Osztom az előttem író véleményét.

Lehet,hogy neked nem szimpatikus a nő,de apádnak igen.Ő él vele,és ha apád öreg lesz,beteg lesz,az a nő fogja ápolni,gondozni.Apád a nő mellett nem magányos,és nincs egyedül.Erre te meg közlöd vele,hogy nem akartátok meghívni a nőt,de végül is megteszitek ezt a nagy kegyet neki.

Apád helyében én is megsértődnék,és bizony én is úgy lennék vele mint apád.

-Ha a páromat nem akarjátok látni,akkor engem se akarjatok..

Megértem apádat..

Csak megjegyzem.Ki nem állom apám feleségét.Mégis eszembe sem jutott,hogy ne hívjam meg az esküvőmre.Eljöttek,normálisan viselkedett,és ennyi.

Ma ha meglátogatom apámat,köszönök a feleségének is,de nem foglalkozom vele..Ma sem kedvelem,de mégiscsak együtt vannak már több mint 10 éve,és elvannak.

Majd meggondolja magát, szerintem megbánná később, hogy a saját lánya esküvőjén nem akart részt venni.

Tény, hogy nem vele kellett volna a meghívás dolgot megbeszélni, de már mindegy.

Nem tudjuk, miért nem szereted azt a nőt, biztos volt okod, hogy nem akartad meghívni. Küldjél meghívót, aztán eldöntik, mennek-e az esküvődre vagy sem, nem tudsz mást tenni.

VAlószínüleg úgy is adtad elő, hogy: gondolkoztunk és most nagy kegyet gyakorlunk és mégis meghívjuk, elviseljük egy estén át.

Mit szólnál, ha a férjedről beszélne így az apád?