Felejtsem el az egészet, akkor is, ha szeretem?

A szitu: 22 éves vagyok, komolyabb párkapcsolati tapasztalatok nélkül. Van egy 26 éves barátom (?). De sokszor nem értem a helyzetünket, a viselkedését.

Egy órára lakunk egymástól busszal, a munkahelye pedig a két város közt van, tehát tőle is, tőlem is fél óra a munkahelye busszal.

Öt hónapja tart a kapcsolat (?), de előtte is ismerkedtünk már 1-2 hónapig.

Ő sokszor szombatozik, délután négy óráig. Ilyenkor vasárnap már nem akar eljönni hozzám, azt mondja, azért, mert így is minden nap buszozik. Nagyon fáradt, kell egy nap, hogy "egy helyben legyen". De ilyenkor nem is hív el magukhoz (még nem is hívott el soha, mindig ő jött hozzám.)

Legutóbb, mikor kértem, hogy találkozzunk, és mondtam is neki, hogy fontos lenne, lerendezett annyival, hogy "miatta nem kell, nincs szabad hétvégéje", mert szombatozik, de a jövő hónaptól már találkozhatunk, mert akkor már nem fog.

Sajnos hét közben is ritkán beszélünk, sokszor ha fáradt (ezt mondja), nincsen kedve velem beszélni. Elkérte pl. az msn, és skype címem is, de sosem keresett ott meg.

Olyat is mondott, hogy ő "már belenyugodott, hogy nem tudunk többet találkozni".

De nekem ez olyan furcsa... találkozhatnánk hetente egyszer a munkája után is, félúton, abban a városban, ahol dolgozik, egy óra hosszára. Minden hétvégén elhívhatna (Saját magától!) hozzájuk, hogy együtt legyünk, és nem teszi.

Ha szombatozik, úgy kell kikönyörögnöm a találkozókat, saját magától őhozzájuk sosem hívott el, azt is nekem kellett kérni.

Elhiszem, hogy fáradt, na de ennyire?

És hogy ennyire nem érdekli, hogy láthat-e, vagy sem? Normális ez?

Egy óra olyan sok lenne? Ez szinte háztól házig egy óra, én ott lakom a buszmegállótól, ahol leszáll, öt percnyire.

Hagyjam az egészet, mert ő olyan típus, aki nem akarja fárasztani magát?

Segítsetek!!!