Szerintetek az anyósom fel fogja ajánlani a segítségét az esküvőre vagy ne is reménykedjek? Bővebben lent.

EGyébként pont az ilyen nőket "hát most már csak a gyerekem és a férjem a fontos, nem anyuci meg apuci meg a többi" fogja majd a saját gyereke is leszarni attól a pillanattól kezdve, hogy neki is párja lesz. És meg is fogja érdemelni az ilyen nő.

Mert aki ilyen szellemben él, hogy "jah nekem férjem van akkor anya-apa már mehet a sutba" ilyen szellemben is nevel. És a gyereke számára ő is csak egy "távoli rokon" lesz majd egyszer. Aztán persze lehet majd sírni, hogy a gyerek csak háromhetente telefonál, mert Te nem leszel már neki igazi családtag.

"Én pontosan erre értettem a családi összetartást, hogy azért mert valaki férjhez megy és gyereket szül, attól még a szülei is fontosak maradnak. Nálunk így van. Apu, Anyu, férjem, gyermekem, testvérem - mind a családom. Összetartunk. De sok nő a házassága percétől anyját és apját már csak egy szimpla vendégnek tartja, egy szimpla embernek a sok lakodalmas vendég között. Na, nálunk ez nem így van, és akinél igen, őket sajnálom."

örülök hogy a te párod szülei téged családtagnak tartanak, sajnos a többségnél nem így van, a saját szüleimet nem tartom csak egy vendégnek ahogy a párom se a sajátjait de a párom anyját nem fogom családtagnak tekinteni és nem azért mert így születtem hanem mert ezt érdemelte ki. Én inkább őt sajnálom mert az én saját kis családom így is összetart, nem feltétlen kellenek a felmenők.

"EGyébként pont az ilyen nőket "hát most már csak a gyerekem és a férjem a fontos, nem anyuci meg apuci meg a többi" fogja majd a saját gyereke is leszarni attól a pillanattól kezdve, hogy neki is párja lesz. És meg is fogja érdemelni az ilyen nő.

Mert aki ilyen szellemben él, hogy "jah nekem férjem van akkor anya-apa már mehet a sutba" ilyen szellemben is nevel. És a gyereke számára ő is csak egy "távoli rokon" lesz majd egyszer. Aztán persze lehet majd sírni, hogy a gyerek csak háromhetente telefonál, mert Te nem leszel már neki igazi családtag."

ebbe most jól belebuktál ugyanis ennél jobb kapcsolatom nem is lehetne a fiammal és a párjával se...amúgy meg nem arról beszéltem hogy a saját szüleim nem családtagok ugyanis azok, de a párom szülei nem azok nekem, ők az ő családtagjai akik nem is akarnak belefolyni a mi közös életünkbe.

Én az első és utolsó oldalt olvastam csak el, hogy közte mi volt, fogalmam sincs :)

Én a helyedben örültem volna, ha csak anyukámmal szervezhettem volna az egészet. Nálunk mindent mindenki jobban tudott, mindenki mindenbe belekotnyeleskedett. Tudod milyen idegesítő volt? Kaptam ugyan a tanácsokat, ötleteket, de én pont mindig egy lépéssel anyósom előtt jártam és amit ő kitalált, arra nekem már megvolt az elképzelésem és idegesítő volt sokadjára azt mondani, hogy köszönöm, nem, nem így lesz, ez már megvan stb. már nekem is kellemetlen volt, de persze őt sem akartam megbántani, így vmiben engedtem, de jobb lett volna megúszni enélkül a dolgot.

Az anyagiak kapcsán pedig lehet, hogy ajándékként kapjátok meg azt az összeget, amit erre szánt, de ha kevesebbet, mint a szüleidtől, ezen én nem problémáznék a helyedben.

Ez nekem is eszembe jutott, hogy lehet, hogy ő a nászajándékot illetően lesz majd bőkezű, és szép összeget fogtok kapni, bár ha a kocsihoz is így áll hozzá, már nem lennék rá megesküdve, hogy fog pénzt adni.

De hidd el, tényleg vannak ilyen emberek, akik egy esküvőre nem költenek, és nem is adnának pénzt.

Az én szüleim is ilyenek. Igaz, nem tehetik meg, hogy segítsenek anyagilag, de ha megtehetnék se adnának esküvőre egy fillért sem, elherdálni. Ezt mondták is, illetve ismerem a felfogásukat, tudom, hogy tényleg így tennének. Számukra ez pénzkidobás, és nem szórhatnám el az ő pénzüket. Más hasznos dologra adnának, ha lenne, de elbulizni a pénzt, biztos nem.

Lehet, hogy anyós is így gondolkodik, ha igen, valahol igaza van.

Nem olvastam végig az összes választ, de elég sokan nem tudják értelmezni a kérdést.

Nálunk a párom családja semmiben nem segít, mert ők úgy látják hogy az esküvő azt jelenti hogy rengeteg pénzbe kerül. Mi nem kértük a segítségüket alapból. Meg tudnánk tartani saját pénzből is. A lényeg hogy apukámék jól állnak anyagilag, de apa olyan zsugori hogy ő magától nem ajánlott volna fel semmit, évekkel ezelőtt is megmondta hogy ő "nem tud adni nincs miből" . A lényeg hogy anyukám meg közölte velünk és apával is hogy ők fizetnek mindent, egy szem lány vagyok a tesóimnak is fizettek. És mivel anya felhatalmazott akkor én is mondtam apának mit fizessen. Nem lehet hogy csak a párodnak kellene szólnia neki? Arra vár hogy kérjetek segítséget? ( ne mondjátok hogy ez rossz ötlet mert egy jó szülői kapcsolatba simán belefér az hogy kérünk)

A másik véglet hogy lehet jobban jársz ha nem is kapsz mert így nem szól bele semmibe( bár a szüleim nem szólnak bele) Vagy majd egy olyan összeget ad ajándékba ami végül fedez mindent. Vagy jó ötlet hogy apukádék akarnak menni hozzá mert ez így szokás, hogy beszélnek róla a szülők. Az meg hogy beszélhetne a virágos ismerősével, azt ne várd hogy magától tegye, beszéld meg vele a kérdést, lehet örömmel segítene. Te tudod hogy milyen, lehet csak arra vár hogy bevonjátok, szerintem kérjétek a segítséget. Ha ezeket kipróbáljátok és nem segít akkor nem kell vele foglalkozni , ő ilyen.