Szerintetek az anyósom fel fogja ajánlani a segítségét az esküvőre vagy ne is reménykedjek? Bővebben lent.

Nálunk felajánlották, sőt ragaszkodnak hozzá a párom szülei, hogy beszállnak a lagziba, de mi visszautasítottuk.

egyrészt mert hitelt akar felvenni, hisz nem állnak olyan jól, pedig egyáltalán nincs rá szükség hogy hitelbe verjék magukat.

másrészt elvárják hogy ha fizetnek bele, akkor mindenbe beleszólásuk legyen.

Mi már az elején megbeszéltük a párommal hogy ha évekig is kell rá spórolni de addig amíg saját költségvetésből nem tudjuk megoldani addig nem lesz esküvő.

Szerintem se számíts támogatásra, de ne is várd el. Ha nem ad, hát nem ad.

Kifejezetten úgy érzem, hogy nem kedveled az anyósodat. Pedig én csak egy vadidegen vagyok. Ő nyilván látja ezt rajtad, mert az ellenszenvet nem lehet leplezni. A viselkedésére már ez is lehet magyarázat. De ha jól értelmezem, évek óta együtt éltek, van gyereketek, most pedig esküvőtök lesz. Persze, sokan csinálják ebben a sorrendben, de talán ő ezt nem tartja helyesnek, talán emiatt ellenszenvvel viseltet a dolog iránt, merthogy miért most, mostmár minek, stb. Ez nem az én véleményem, csak próbálom kitalálni, miért viselkedhet így!

Azt írod, hagyjuk az anyagiakat, de tekintve, hogy a kérdésed szerves része, én azért ejtenék pár szót. Ha nem kedvelek valakit, akkor én nem kérek a pénzéből, mert kellemetlenül érezném magam, hogy utálom, de hálásnak kéne lennem ugyanakkor. Mert hálásnak KELL lenni. Az ő pénze, neked nincs hozzá közöd. Bocs, de még a férjednek sincs. Ha úgy dönt, hogy elküldi egy alapítványnak, akkor azt teszi, ezért nem perelheted be, vagy ha megteszed, nem fogsz nyerni. Egyetértek azokkal, akik szerint nem véletlen kuporgatja a pénzét öreg napjaira. Egy ismerős idős néni eltartási szeződést kötött egy fiatal rokon házaspárral, mert már nem tudta ellátni magát (pelenkázni, mosdatni nem kellett, csak nem tudott boltba menni, főzni, nem érezte biztonságban magát egyedül). Megkapta a fiataloktól a szobává alakított gardróbot. Aztán mikor már tényleg magatehetetlen volt, bedugták egy szociba. Na, nem egy olyan jobb fajtába, hanem olyanba, ahol rühöt kapott. Ő az összes spórolt pénzét odaadta a fiataloknak, tehát nem saját zsebből kellett fizetniük. A néninek egy kérése volt, hogy ott nyugodhasson a szülei mellett. Mikor meghalt, természetesen egy olcsóbb helyre temettették. A spórolt pénzből meg új kocsit vettek.

Még egy dolog ütötte meg a fülem. Kritizálod, hogy nem jön többet az unokájához. Hiányzik neked? Abból, amit eddig róla írtál, kétlem, hogy olyan szívesen látod vendégül. Másrészt te magad írtad, hogy mozgássérült. Hiába van autója, azzal gondolom, nem tud beparkolni a nappalitokba.

Nézd a jó oldalát!

Hány olyan történetet olvasni, ahol az anyós belekotyog mindenbe? Nálatok legalább ez nincs. Igaz, hogy nem látogatja az unokáját, de ez lehet amiatt is, hogy nehezen mozog. Még ha képes is vezetni, ez nem olyan dolog, ez idősebb, mozgáskorlátozott ember egyedül már félve indul útnak kocsival. De legalább nem szól bele az unoka nevelésébe. Szóval ne elégedetlenkedj, lehet, hogy jobb is így, hogy nem alkalmatlankodik. Legalább így nincs az, hogy az orrod alá dörgöli, hogy ezt is fizettem, meg azt is. Jobb így, hogy függetlenek vagytok. Legalábbis a párod családjától.

Kedves kérdező, nincs nagy élettapasztalatom, ennek ellenére ahogy olvastam, lépésről lépésre össze tudtam rakni a képet... rakat pénz + idő, de nulla segítőkészség -> egyszem gyerek anyja -> közel lakik -> beteg, de azért barátnőzni tud. Egy az egyben ugyanaz, mint nagyanyám.

Emberek, itt egy olyan asszonyról van szó, akinek öregségére fontosabb a nyaralás, mint hogy a fiát támogassa a nagy napon! Átgondoltátok ti ezt? Én tuti elsüllyednék szégyenemben! Ráadásul tuti úgy fogja előadni, hogy ő mennyit segített, később meg jön a mártírkodás, hogy ő milyen beteg, és öregségére nem segít neki senki. De kérdem én, miért is segítenének??