Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek is elsiejtük ezt az esküvőt?
A párommal januárba leszünk egy évesek. Ő 34 én 24 éves vagyok, tavasszal szeretnénk esküvőt.
Mindenki azt mondja, hogy elsietjük a dolgot. Együtt élünk fél éve, soha nem veszekszünk, mindent megtudunk beszélni a számláktól az ennivalón át a leghétköznapibb dolgokon keresztül mindent. Ha nem is értünk egyet (mert van ilyen) akkor azt is megoldjuk.
Tulajdonképpen csak munkaidőben vagyunk egymástól külön, de a délutánjainkat és a hétvégéinket is együtt töltjük.
Közös programunk van, közös sportnak hódolunk, ahol természetesen néha egymás drukkerei néha egymás "ellenségei" vagyunk, de abban is tökéletesen megértjük egymást.
Párom szeretné ha tavasszal a felesége lennék, mert azt mondta, tudja, hogy én vagyok élete párja, velem akarja leélni az életét. Az előző kapcsolata 11 évig tartott, azt hagyta ott értem (úgy, hogy kb. 4 alkalommal találkoztunk és semmit sem tudtunk egymásról), első látásra szerelem volt. Abban a kapcsolatában (a nő kérlelésére, mind a 11 év alatt) esze ágában sem volt esküvőt tartani, pedig együtt éltek.
Gyereket szeretnénk 2 év múlva. Szóval én úgy érzem (és ő is), hogy megtaláltuk azt akit kerestünk életünk során (és ezt ki is mondjuk mások előtt is).
Szüleim örülnek, hogy ennyire szeret és megtesz értem mindent, de szerintük (is) elsietjük kicsit.
Véleményeteket várom!
Köszönöm
válasza:Ha úgy érzed,érzitek,akkor hajrá.sok boldogságot
Én egy 4 éves kapcsoaltból léptem ki úgy hogy 1 hónap lett volna még a 4.évfordulóig,amikor az ujjamra gyűrűt akart volna húzni az exem.Páromat melóhelyen ismertem meg,2 hét elég vol eldönteni hogy szakitok az exxel.ez volt nyáron,karácsonykor eljegyzés,és az 1 éves évfordulón esküvő.Ma is boldogok vagyunk :)
Én is 24 voltam akkor :) (párom akkor 30)
válasza:Persze, nyilván nem teljesen ugyanaz a kettő :)
De mivel mi tényleg legjobb barátok voltunk, beleláttunk egymás párkapcsolataiba is, tudtuk hogy viselkedik a másik, mire-hogy reagál, mi az álláspontja a főbb dolgokban, stb. :)
Egyébként a barátságunk legelején laktunk is együtt, egy albiban, szóval azért ott is megismertük egymás hülyeségét, szokásait :)
Amúgy ha te így érzed, ahogy fent leírtad, én nem várnék a helyedben :)
13:38.
Köszi.. :)
És gondolom te sem bántad meg, hogy belementél.. :)
Alexandra, köszi :)
Én sem szeretnék várni, csak azért támadtak kételyeim, mert mások azt mondták, hogy korai még. :)
válasza:Mondogatni is fogják még egy darabig, két okból.
1 - (rokonok) aki tényleg szeret, félt - ami természetes.
2 - (ismerősök) irigyek, hogy te férjhez mész, boldog vagy, őket pedig esetleg nem jegyzik el, vagy nincs is párjuk.
Úgyhogy hajrá, sok boldogságot! :)
válasza:13:38 vagyok
Nem bántam meg,életem legjobb döntése volt.
Pedig a család már elkönyvelt az exxel minket férj-feleségnek,a nagyija a gyűrűjét akarta nekem adni,volt közös lakáskeresés,anyám vendéglistát irt...
én pedig eljegyzés előtt 1 hónappal szakitottam,és beleugrottam az ismeretlenbe csupán a megérzéseimre hallgatva.Anyám eleinte elenségesen viselkedett párommal is (mondván miatta hagytam ott az exem,azt a "drága jó embert").
Sokáig hallgattam hogy elsietjük,hogy nem vagyunk egymáshoz valók (én bulizós,pörgős,nagyszájú,bevállalós,ő csendes,félénk),hogy meg fogjuk bánni,de nem érdekelt.
Nem bántam meg.
És az sem igaz hogy ha egy sokéves kapcsolatot képes otthagyni valaki az ismeretlenért,akkor azt is ott fogja a következő ismeretlenért,fellángolásért.Ilyen nincs csak egyszer.
válasza:A házasságra nincsen recept...Ahogy a környezetét elnézi az ember, vannak, akik sokkal régebben ismerték egymást mint ti házasság előtt, amire úgy azt mondják: jó alap a házassághoz. Mégis elváltak...
Azzal hogy adsz magatoknak egy lehetőséget nem veszítesz semmit. Néha fejest kell ugrani az életbe! Nincs gyermek, nincs semmi olyan (legalábbis nem írtad), amire különösképpen tekintettel kell lenni, akkor meg? Ne hagyd magad befolyásolni, ha tényleg szeretitek egymást...Színház az egész világ, most nektek jön egy felvonás!:)
A te eseted ugyanolyan mint az enyém. :) Annyiban különbözik, hogy az én anyukám imádja a jelenlegi páromat. Ő pont az előzőt utálta, alig várta, hogy jöjjön valaki más az életembe. :)
Hát jött.. :D
De igen, én is úgy éreztem, hogy váltanom kell érte (és tényleg nem sokszor találkoztunk), de mikorm én is megláttam, tudtam, hogy őt kerestem. :)
Izmael!
Köszi a választ! :)
Véleményem szerint is, ha nem próbáljuk meg, sosem tudjuk, hogy sikerülne-e? :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!