Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek is elsiejtük ezt az esküvőt?
A párommal januárba leszünk egy évesek. Ő 34 én 24 éves vagyok, tavasszal szeretnénk esküvőt.
Mindenki azt mondja, hogy elsietjük a dolgot. Együtt élünk fél éve, soha nem veszekszünk, mindent megtudunk beszélni a számláktól az ennivalón át a leghétköznapibb dolgokon keresztül mindent. Ha nem is értünk egyet (mert van ilyen) akkor azt is megoldjuk.
Tulajdonképpen csak munkaidőben vagyunk egymástól külön, de a délutánjainkat és a hétvégéinket is együtt töltjük.
Közös programunk van, közös sportnak hódolunk, ahol természetesen néha egymás drukkerei néha egymás "ellenségei" vagyunk, de abban is tökéletesen megértjük egymást.
Párom szeretné ha tavasszal a felesége lennék, mert azt mondta, tudja, hogy én vagyok élete párja, velem akarja leélni az életét. Az előző kapcsolata 11 évig tartott, azt hagyta ott értem (úgy, hogy kb. 4 alkalommal találkoztunk és semmit sem tudtunk egymásról), első látásra szerelem volt. Abban a kapcsolatában (a nő kérlelésére, mind a 11 év alatt) esze ágában sem volt esküvőt tartani, pedig együtt éltek.
Gyereket szeretnénk 2 év múlva. Szóval én úgy érzem (és ő is), hogy megtaláltuk azt akit kerestünk életünk során (és ezt ki is mondjuk mások előtt is).
Szüleim örülnek, hogy ennyire szeret és megtesz értem mindent, de szerintük (is) elsietjük kicsit.
Véleményeteket várom!
Köszönöm
12:58
Szegény. :( Nagyon sajnálom ami történt. Tudom, nálam is volt ilyen (szakítottak hirtelen velem is, én is szakítottm már hirtelen felindulásból - többek közt a mostani párom miatt én is kiléptem egy 3 éves kapcsoaltból, de már nem is volt olyan mint az elején-). Ezzel tisztában vagyok, hogy van, mikor minden összedől. De egyszer csak el kell jönnie, hogy megtalálja az ember a párját.. :)
Neked is el fog jönni. Tudod én erre azt mondom, hogy mindenkit akit mellénk rendelt az ég, annak oka volt. MInden kapcsolatból tanul az ember valamit, hogy majd később mikor megtalálja az igazit, azt értékelni tudja. :)
Köszönöm, hogy megosztottad velem. És én is kívánom, hogy megtaláld az igazit. :)
Jenny09
Akkor bocsi.. én értettem valamit félre. :)
Köszi mindenkinek, aki eddig válaszolt. :)
13:21
Köszönöm a válaszod. :)
Nem.. hála istennek gyereket nem hagyott ott. Na, olyan kapcsolatba sosem nyúlnék bele.
Én is ott hagytam (csak miatta) egy három éves kapcsolatot, bár nem volt felhőtlen az akkori párommal a viszony már egy ideje.
Nem tudom én ettől valahogy nem félek.
ja.. nem siettet semmi.
Nem akarok menekülni otthonról, nem akarok valakihez tartozni. Sőt, eddig soha nem éreztem, hogy szükségem lenne egy esküvőre. Édes anyám is mindig hangoztatta nekem (pedig harmónikus házasságban élnek édes apámmal huszonX éve) hogy hülye vagyok ha valakihez hozzá megyek, de most ő sem mond ilyet, sőt, mellettem áll (csak szerinte is még korai picit).
Szóval ez nem valami menekülés, nehogy erre gondolj. CSak érzem, hogy megtaláltam azt akit kerestem. :)
Az én esetem a következő:
7 évig legjobb barátok voltunk a férjemmel, de semmi nem volt köztünk. Tavaly októberben rádöbbentünk, hogy ez már nem csak barátság, hanem szerelem. 2 nap után többet nem mentem haza, két hét után már mindenem nála volt. 1 hónap után megkérte a kezem, én igent mondtam. Idén nyáron pedig összeházasodtunk :) Mi úgy éreztük, hogy ismerjük egymást, mint a nyitott könyvet, mire várjunk :)
Alexandra!
Ez nagyon szép. :) és nagyon gyors történet! :D Bár erre írhatnák mások, hogy előtte 7 évig barátságba voltatok, megint más. :) De azért egy barátság nem olyan mint egy párkapcsolat. :)
Örülök a boldogságotoknak. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!