Házassági szerződés. Jogos a felháborodásom?

A házassági szerződésen az szokott felháborodni, aki attól fél, hogy válás esetén nem kap meg valamit, ami amúgy nem is jár neki.

"A lakás úgyis le van papírozva, fele-fele, az autó az övé, ha örökölnénk valamit, akkor az úgyis a saját nevünkön lenne, szóval... Így minek az esküvő?"

Ebből meg aztán végképp az jött le, hogy neked a házasságban a pénz az első, ha szerződést kell írni, már nem is érdekel.

Lehet hogy a szülei erőltetik....

Amikor én készültem férjhezmenni, az én párom is bezsélt valami papirokrol,félreéretttem őt és azt hittem házassági szerzodésről bezsél,de ugy is bólogattam rá,engem nem zavart volna akkor.Végül kiderült nem ias azt akar hanem csak egy másik papirt,hogyha vele valami torténik a gyerekei nehogy kitehessenek engem a közös házunkbol. Persze végül azt sem irtuk meg,de mostmár mindegy is. Szóval ezen nem kell kiakadni annyira szerintem.

A házassági szerződés jó dolog,sok ronda válást(ami természetesen lángoló szerelemnek indul)megkönnyítene.Én úgy gondolom mindenkinek írnia kéne ilyen szerződést,utána eldugni egy fiók mélyére,hogy soha ne legyen rá szükség.Én imádom a férjem,egy életre terveztem vele,mégis én kértem,hogy csináljunk szerződést,mert úgy tiszta.Üres kézzel mentem ebbe a házasságba,ha kell így is távozom(persze nem kell!),egyedül a gyermekünket nem engedném soha kisemmizni.

Szerintem,ha egy kicsit lenyugszol,te magad is rájössz,hogy ez nem megalázó,és mégis sok mindent el lehet vele kerülni.

Valószínűleg nem azt íratná bele a szerződésbe, hogy minden az övé. A pénz már nagyon sok kapcsolatot és házasságot tönkre tett, sosem tudhatod, hogy mi lesz a végén (bár kívánom nektek, hogy ez sose következzen be).

Az a gond, hogy manapság a szerződést mindig valamiféle hivatalos és hideg ügyhöz kötik az emberek, és ez a házassághoz sokak szerint nem illik. Pedig a házasság eddig is szerződéskötésről szólt, csak nem feltétlenül vetették papírra a dolgokat.

Szerintem egyáltalán nem megalázó szerződést kötni, én is kötnék. Valószínűleg, mivel a szülei elváltak, látott már rossz példát a vagyonmegosztásra. Nem tudod, mi kerülne a szerződésbe, így szerintem szépen írjátok meg, mindkettőtök számára biztosíték. Valószínűleg téged is védene. Amikor az egyik fél azt mondja, hogy kössünk házassági szerződést, nem arra gondol, hogy "vessük papírra hogy minden az enyém". Viszont nekem sokszor úgy tűnik, hogy a kérdező fél automatikusan erre gondol... Védelem ez mindkét fél számára. És nem a bizalom hiányáról tanúskodik, hanem arról, hogy minden ember szeretné az agyagi javait biztonságban tudni.

"Én már akkor is bele mentem volna enélkül is a lakásvételbe, azaz hogy az ő nevén legyen, mert bízom benne..."

Ez nem a bizalom, hanem a hülyeség jele, már bocsi. Tévesen értelmezed a dolgokat. Ráadásul az ilyen "bizalmak" miatt szoktak aztán kőkemény szívások lenni. Például tegyük fel, a párod nevére írattátok az egész lakást, aminek a felét ugye te fizetted. A párod meghal. Onnantól a családjáé a lakás, te meg mehetsz, amerre látsz. Vagy a jóindulatukon múlik, hogy befogadnak-e. A pénzedről viszont nem is álmodhatsz, ha kiraknak is a lakásból. Itt már rég nem arról van szó, hogy bízol-e a párodban, hanem hogy bízol-e a családjában. És hidd el, ha mondjuk van a párodnak egy lakás nélküli testvére, a szülők foggal-körömmel fognak ragaszkodni a lakáshoz, hogy odaadhassák a gyereküknek, és nem is kell érte túlzottan megerőltetni magukat, hiszen te magad adtad a kezükbe.

Mondjuk az ügyvédek baromi jól megszedik magukat az ilyen emberek miatt, mint te, akik szerint az a bizalom jele, ha a jogi viszonyokat üsszekutyuljátok.

A bizalomnak és az üzletnek nincs köze egymáshoz. Ha lakást vesztek, akkor annyi százalék legyen a nevedre írva, amennyi pénzt beletettél. Nem azért, mert nem bízol bárkiben, hanem mert így tiszta, korrekt az ügy.

ma 11:28

Soha nem értettem, miért ragaszkodnak egyes nők ennyire foggal körömmel a házassághoz, amikor házassági szerződéssel olyan, mint egy élettársi kapcsolat. De talán a biztonság illúziójáért, vagy mit tudom én.... :/

"Annyi mindenben engedtem már, legyen házassági szerződésünk is, már nem érdekel..."

Ajjaj.

Amúgy utolsónak:

azért, mert ez egy szép gesztus a pár két fele részéről, hogy kimondják az igent. Nem változtat semmin, de szép. Ennyi.