Házassági szerződés. Jogos a felháborodásom?

Én csak akkor kötnék házassági szerződést,ha lenne saját vagyonom.Mondjuk 2 lakás,egy üzlet,4-5 milliós autóm.Ha ezeket én vinném a házasságba akkor bármennyire is imádnám a vőlegényemet kötnék szerződést.Még úgy is hogy bízom benne..Fordított helyzetben is szó nélkül tudomásul venném ha a vőlegényem ragaszkodna ilyen vagyonok mellett a szerződéshez..

Az igazság az,hogy két olyan embernek akiknek semmijük nincs,vagy ami van azt is közösen szerezték meg,teljesen feleslegesnek,és értelmetlennek tartom a házassági szerződést.De ettől függetlenül ez a nem a bizalomról szól.

Csak megjegyzem a kollégám éppen most válik.5 évvel ezelőtt nősült meg,mert fülig szerelmes volt a feleségébe(előtte már vagy 5 éve együtt voltak)A kollégámnak gyönyörű háza volt,amit ő vitt a házasságba,volt még egy kis befektetése is..Mégis ma az asszony lassan fél éve perli,és a gatyáját is el akarja venni a kollégámtól.Szerződés nem volt,így most sok-pénzbe kerül az ügyvéd..Ma a falba veri a fejét,hogy nem hallgatott a szülei akik tanácsolták,hogy készítsen házassági szerződést..Nem tette mert szerelmes volt,és kizártnak tartotta hogy az imádottja ezt tenné vele.(ahogy mindig is mondta,hogy sosem bántaná a férjét)

Érdekes hogy ha megromlik a viszony milyen gyorsan elfelejtjük,hogy mit is ígértünk..

Na igen, nem egy egyszerű dolog.............

Annak idején én is azt hittem, hogy holtomiglan-holtodiglan.........aztán még is csak válás lett. És igen jól jött volna, ha lenne házassági szerződés, mivel közel 3 éve nem tudunk megállapodni vagyonmegosztásban. Ha netán még egyszer férjhez mennék tutira kötnék:) nem azért mert nem bízok meg a páromban, hanem azért, hogy ha rosszra fordulnának a dolgok, akkor könnyebben lezárhatnánk az esetleges vitás dolgokat.

Nekünk is van, közösen határoztuk el. A bizalom a jelennek szól, de ahogy írták is többen, ki tudja, mit hoz a jövő. Lehet kulturáltan is válni, de az egyik fél általában tele van sértettséggel, bizalmatlansággal, kiábrándultsággal. Ilyen esetekben segít a házassági szerződés, megkönnyíti az osztozkodást.

Ez a papír téged is véd, ha pl. a párod szeretne majd egyszer válni (ez ugye most elképzelhetetlen, de az élet bármit hozhat), legalább neked sem kell bizonygatnod, mi illet meg téged a közösen szerzett vagyonból.

Nagyon sok elfajult válást láttam már. Az ember valódi lénye nem egy boldog kapcsolatban mutatkozik meg igazán, hanem akkor, ha már nem szereti a másikat, sarokba van szorítva és a saját túlélésére játszik, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő.

Semmi megalázó nincs a szerződésben, sokkal inkább egy racionális biztosíték, ami mindkét felet egyformán védi. Legyen boldog a házasságotok, tartson a sírig, és akkor tényleg csak egy háttér-biztosíték marad. (Kb. olyan, mint a háztartási készülékekhez a garancia-papír. Elteszed, mert soha nem tudni, mikor lehet szükség rá, noha nem abból indulsz ki, hogy elromlik a cucc.)

Bizalmi szinten jogos, nekem sem esne jól. Ugyanakkor belemennék, mivel én nem azért megyek hozzá a páromhoz, hogy aztán jól elhagyjam, és kisemmizzem. Főként, hogy én sokkal jobban állok anyagilag. Ha ez őt megnyugtatja, legyen.

De sokáig rágódnék a dolgon, és sokszor átbeszélném vele, hogy rendben van, hogy felkészülés mindenre, meg stb, de miért van az, hogy nekem eszembe sem jutna, ő meg követeli?

"..ő ennyi idő után nem bízik bennem.."

Ő is mondhatná, hogy ha nem akarod kiforgatni a vagyonából, akkor miért félsz a szerződéstől. Gondolhatná, hogy azért nem akarod aláírni, mert valami terved van.

Egyébként ennek semmi köze a bizalomhoz, egyszerűen a tapasztalat szülte ezt a megoldást. Ha valóban nem bízna benned, akkor már elhajtott volna melegebb környékre. Nem benned nem bízik, csak tudja jól, hogy az ember változik. Ha elvesz téged, akkor 100%-ig megbízik benned, amíg ilyen vagy, mint most. De nem tudhatja (és te sem tudhatod!), milyen leszel 10-20 év múlva, változol-e.

Írd alá a szerződést, és ezzel bizonyítsd, hogy nem a pénzére hajtasz.