Miért ítélik el azokat, akik nem vártak évekig az esküvővel?

"régen sem volt esküvő előtt szex meg együttélés, mégis voltak, akik így is boldogan le tudtak élni egy életet."

és voltak legalább ennyien azok is, akik meg boldogtalanok voltak...

ami Veled "történt", az a mai világban szerintem igen ritka, és én nem is ítélem el, de pl. én együttélés nélkül biztos nem házasodnék... dehát mások vagyunk, van aki szerencsésebb és van aki nem :D

de attól, hogy egy kapcsolat régebb óta tart, szerintem sem áll biztosabb lábakon, nem biztos ám hogy mert 3 éve tart, nincs benne vmi gáz...

Kérdező, RÉGEN sokszor nem dönthetett az ember arról, kivel köti össze az életét, mert anyagi és családi érdekek voltak, amik domináltak, főleg a nemesi családoknál, de kicsikben is. Uralkodók főleg nem dönthettek, és ritka volt, amikor mégis sikerült azzal házasodni, aki az igazi volt (ilyen szempontból Árpád-házi Szent Erzsébetnek mázlija volt, neki ugyanis akit férjül kijelöltek, a későbbi férje bátyja volt, aki gyerekkorban meghalt, de Erzsébet már akkor ott élt náluk az udvarban).

Szóval ne a régi időkre mutogass, mert ha most élnénk abban az időben, nem biztos, hogy mi erről dönthetnénk.

én második.

Kedves kérdező, egyszerűen szerencséd volt, vagy nem tudod, hogy milyen lenne egy másik kapcsolat.

20 éve vagyok együtt a párommal, ő harmadik akivel együtt élek. Az előtte lévőket is szerettem, fél év után hozzájukmentem volna és nagy hiba lett volna. Most is jóban vagyok velük, de egy/másfél év után kiderült, hogy nem ez amire vágytam.

Nekem ez a 20 év párkapcsolat nem volt kemény munka" ahogy te írtad. Könnyed és boldog volt.

És örülök, hogy megtudtam, hogy mi az amit nem akarok, és örülök, hogy nem tudatlanul döntöttem a mellett amit akarok.

Mint ahogy írtam az első hozzászólásomban, nem ítéllek el, de nagy szerencséd volt, vagy egyszerűen belenyugvással élitek a kapcsolatotokat anélkül, hogy tisztában lennétek azzal, hogy lehetne jobb is.

Hát, én sem tudom, miért kell egymást elítélni, pláne, ha minden másban az a jelszó, hogy "A Te életed, azt csinálsz, ami akarsz, hallgass a szívedre" stb.

Együttélés? Szerintem sem kötelező. Mi sem éltünk együtt, most vagyunk két éves házasok, nagyon vicces, ahogy az emberek ezen hőbörögnek, mintha vmi bűnt követtünk volna el! Egy kis humorérzékkel át lehet hidalni. :)

Egy ismerősöm 3 év együttélés után ment férjhez, fél év múlva elváltak. Egy másik 6 év után. Most 7 éves házasok, de még nem láttam két embert, akik így gyűlölték volna egymást. És még számtalan példát lehet hozni arra, h. az együttélés a legkevésbé sem recept a későbbi boldogságra.

Szerintem sem recept ez, hogy együttélés árán lehet csak jó kapcsolat. Azt kell tudni, hogy mi az amit biztosan szeretnél, és mi az, amit biztosan nem. Ha hosszabb idő telik el türelemmel, együttélés nélkül, akkor sok olyan dolog derülhet ki, ami rosszabb, ha a gyors összeköltözés után derül ki. Szerintem igenis van egy skálája az egymáshoz való közelkerülésnek. A boldog, szép házasságnak nem előfeltétele az együttélés.

Én is úgy terveztem, hogy szűzen megyek férjhez. Az élet másképpen alakult, de elmúltam már 30, mikor szexuális kapcsolatom lett férfival. Addig hinni akartam benne, hogy nekem menni fog. Nem ment így, de férfi sem volt korábban, akiben annyira megbíztam volna, hogy együtt legyünk (nem szerelemről beszélek, mert az volt).

Amúgy nyilván sokan régen is csak képmutatásból vagy kényszerből maradtak együtt, ill. házasodtak szűzen, de a mai statisztikák semmivel nem jobbak, hiába a nagy együttélősdi. Gyakori eset a sok-sok együtt élt év után összeházasodó pár, akik fél év múlva elválnak.