Mi a véleményetek a fiatalok házasságáról?

Ha úgy érzik, miért ne, sikerülhet. (Mondom ezt úgy, hogy az én életem teljesen másképp alakult. De ha engem nem szólnak meg, én se szólok le másokat. Mindenki éljen úgy, ahogy akar/tud, és ne ítélkezzen.)

A gyerekemet akkor próbálnám csak lebeszélni, ha a házasság (a leendő férj jelleme, elvárásai) veszélyeztetnék a további tanulmányait, vagy munkában való kibontakozását. Fiamnál ez nem lenne gond, mert úgy lenne nevelve, hogy a társa vele egyenrangú!

én 21 vagyok, a párom 24. 6 éve ismertem meg, jártunk 2 hetet és kidobtam, mert egy kapcsolat gondolata riasztott, még 15 sem voltam egészen. rá 1 évre megint jártunk 2 hetet, megint dobtam. rá 1 évre rájöttem, hogy hiányzik az életemből, megkerestem, azóta együtt vagyunk. pár hónap múlva már nálunk lakott és mikor eljöttem Budapestre egyetemre ő is felköltözött velem közös albérletbe. mindketten egyetemisták vagyunk, de ő suli mellett a munkájával nagyon jól keres.

pár hónapja megismertem valakit, amúgyis rossz volt a kapcsolatunk már 1 éve, hát pakoltam, elmentem és úgy éreztem megszabadultam. mindezt 1 hónapig és utána megint nem tudtam nélküle élni. újra együtt vagyunk.

2 év múlva szeretnék teherbe esni, egy évet az egyetemen terhesen megcsinálni, utána 1 halasztás és aztán befejezem(orvosi, 6 év). házasodni nem fogunk, én nem akarok.

őszintén szólva nem tudom mi lesz évek múlva, főleg 10 vagy 15 év múlva, csak azt, hogy neki akarok gyereket szülni, fiatal anyuka lenni. vele most boldog vagyok. nem tökéletes a kapcsolatunk, de ő hiányzik, ha nincs, vele biztonságban érzem magam. ha pedig évek múlva véget is ér, hát istenem, nem nagyobb a valószínűsége, mint később köttetett házasságoknak, mert ez nem időm múlik. de azt akarom, hogy ő legyen a gyerekem vagy gyerekeim apja, vagyis akarok tőle egy gyereket.

sok pro és kontra példa van, de minden az adott 2 emberen múlik. egyébként nem hiszek az sírig tartó szerelemben, így majdnem biztos, hogy x év múlva mi is külön megyünk, de ettől még élvezem a mostani kapcsolatunkat.

(ma 10:45kor írtam)

hát igen, kérdező, kevesen vagyunk manapság, akik így gondolkoznak. szerintem ennek az a legfőbb oka, hogy sokan csak a rossz példákat látják maguk körül, ami elriasztja őket. vagy hogy a mai társadalom normarendszere nagyon eltolódott abba az irányba, hogy minél tovább őrizzük meg azt az állapotot, hogy minél kisebb felelősséget kelljen vállalnunk. akinek ez a természetes, az foggal körömmel ragaszkodni fog a függetlenséghez, és ahhoz, hogy bármikor bámit megtehessen (itt arra gondolok aki úgymond még élni akar, bulizni stb)

de egyébként meg nem baj az, ha nem tudsz azonosulni a veled egykorúak gondolkodásával minden téren. nem attól leszel boldog, ha tudod, hogy senki nem néz rád furcsán az övéktől különböző nézeteid miatt. sokkal inkább attól, ha (tojva az általánosra) úgy élsz ahogy neked jó

ja, és az előbb lefelejtettem: 21n

ma 15:46

Elég érdekes, amit írsz.

Az ütött először szemet, hogy Te személy szerint úgy gobndolod, hogy az első kapcsolatból házasodók foggal.körömmel kapaszkodnak a párjukba. Aztán az, hogy Te belelátsz az Ő kapcsolatukba, és meg tudod mondani, hogy mennyire boldogok egymással. Végül pedig az, hogy úgy gondolod, minden első kapcsolatból született házasság szar.

Én a férjemhez 22 évesen mentem hozzá. Első kapcsolatom volt. Nem első csók, de első szex (már, ahogy fogalmaztál)

és lehet, hogy igazad van abba, hogy nincs összehasonlítási alapom. De mond meg nekem, hogy, ha pl van egy süti, amit borzasztóan szeretsz, imádod az ízét, alig tudsz betelni vele...akkor miért kóstolgatnál más sütiket, mondvád "hátha találok finomabbat?"... Hisz.. lehet, sőt, nagy a valószínűsége, hogy a sok kóstolgatás után..talán találnál finomabbat. De ha van egy férfi, aki 95%-ban passzol hozzád, szereted Őt, érzed, hogy Ő az igazi... Hogy kiegészítitek egymást...akkor nem érzel vágyat affelé, hogy keresgélj magadnak más... összehasonlítási alapnak.

Nem tudom érthetően írtam e le... :)

Nekem a férjem a tökéletes.. minden szempontból. Imádok vele lenni, és szerelmes vagyok belé. Mindig meg tud nevetetteni, az összemosolygásokon át a kitörő hatalmas röhögésekig...

órákig tudunk minden egyes nap beszélgetni elalvás előtt az ágyban összebújva. Úgy tudunk együtt játszani a kertben, vagy a mednecében, mint 2 gyerek... :)

Tudod mi a legfurább? Hogy van egy úgymond barátnőm..de mondjuk inkább "havernak", akinek 2 havonta új pasijai vannak. Mindig az éppen aktuális a csofapasi. A tökéletes. Olyankor mindig a mi kapcsolatunkhoz méri az övét, és megállapítja, hogy az sokkal jobb, mint a miénk. És miért? Mert, hogy szerinte már nálunk nincs szerelem :O

Hogy ezt miből gondolja? Abból, hogy nem írok ki 5 percenként szivecskéket a férjem üzenőfalára facebook-on. Ja, meg abból, hogy nem osztok meg vele inim dolgainkat minden egyes alkalommal, amikor összefutunk, és váltunk pár szót (vele ellentétben)...Ő ugye persze azt gondolja, hogy ha nem osztok meg vele ilyesmit, az tuti azért van, mert nekem nincs részem olyasmiben a kapcsolatunkban.

:) Mert Ő minden egyes sms-t megmutat nekem, amit a pasijától kap, és áradozik 2 órán át.. míg én egyet sem mutatok meg neki. Ő pedig azt hiszi, h tuti azért, mert nem is kapok. :) érted?

Pedig csak nem érzem úgy, hogy ezt vele meg kéne osztanom.. pl a férjem szerelmes, vagy éppen erotikus sms-eit. Ezek csak ránk tartoznak.

Á, na mindegy... lehet csak én látom rosszul a dolgokat..

És elnézést az OFF-ért. :)

00:07 (azt hiszem :P)

A szívemből szóltál:)

Mintha én írtam volna le ezeket a szavakat! DEJÓ:)

én 4,5 éve vagyok együtt a párommal, igen, ahogy Ti fogalmaztok nem első csók, de első szex...és ugyanígy a sütivel és ugyanígy a szerelemmel.

NEm hívogatom non-stop, nem gügyögök neki, de MINDENT megosztunk egymással, amikor ott az ideje.

Én is sok kritikát kapok az első kapcsolat miatt, de le tudom nyelni, el tudom fogadni.

Mondjuk az az igazság, hogy sok barátnőm, ismerősöm szemében a mi kapcsolatunk az aduász. Tökéletesnek látnak minket, persze nem vagyunk azok, de úgy érezzük ez egy életre szól.

A mi szüleink nagyon "ellenünk" voltak, a miénk ilyen igazi gimis love-story-nak indult. Aztán ez lett belőle.

A mi kapcsolatunkban az őszinteség és a bizalom alap dolgok és nem tudom mennyire illik, nem illik felvállalni, nem a szex az első. Annyira egymásra vagyunk hangolódva sokszor, hogy megijedek, mert tudja mire gondolok.

Idén nyáron szeretnénk összeköltözni (2 év mindennapos kapcs. és 3 év távkapcsolat után). Kíváncsi leszek a szülőkre, és az ítélkező, "mindent jobban tudó" barátaimra, akiknek még soha nem volt 2 hónapnál hosszabb kapcsolatuk, de legalább "éltek"-ahogy ők fogalmaznak. De ez egy másik történet:)

21-L 22-F