Mi a véleményetek a fiatalok házasságáról?

Nagyfater 18 volt mikor 16 éves nagymuterom kezét megkérte, vártak míg 18lesz nagyi után csinálták az első lányukat.

Szóval nem nagy durranás, csak már más a világ.

Akkoriban szegénység volt de mégis lehetett fiatalon gyereket vállalni.

18/F

Így hirtelen 5 olyan ismerősről tudok beszámolni, akik 20-22 évesen házasodtak. Napjainkban persze, nem húsz évvel ezelőtt. Ebből 1 azért, mert vallásos volt és mindenáron gyereket akart. Ők még mindig egy család. Kettő azért házasodott, mert jött a gyerek, de pár éven belül elváltak. kettő pedig még gyerekvállalás előtt elvált 2 éven belül.

Szerintem manapság ennyi idősen összeházasodni nagyon felelőtlen dolog. Az első páron kívül egyik sem próbálta meg kihozni a legjobbat a kapcsolatukból, túl éretlenek voltak hozzá.

Tekintve azt, hogy a válást, mint lehetőséget tartják fent, és szinte nyúlnak is hozzá ha baj van, ezért valamilyen szinten mondhatom azt, hogy könnyelműen házasodnak. (kivételnek mindig tisztelet) Szerintem a házasság akkor igazi, ha nincs semmi kétely, hűséggel mész bele, tartod is azt, és hajlandó vagy küzdeni érte. Ez szóljon egy életre. Annyi válás van körülöttem az első 5 éven belül, hogy kezdek kiábrándulni a 'nagy ő'-ből.

Gyerek meg hát oké, mert házasságon belül természetes. De az a pár elöbb szokjon össze, legyen egy saját ritmusuk, kialakított életük, és csak utána jöjjön a gyerek. Mert ha nem szokják meg a házasságot, mint új élethelyzetet, és ebbe beleszületik a gyerek, zavarok lesznek a szerepekben, mert még nem tudtak kialakulni. És ezért van az, hogy a "gyerek miatt válnak". Vagyis ezért van, hogy pici a gyerek amikor elválnak.

Ha megvolt a házasság, nem kell sietni, hisz egy életre szól(na). De ez nem csak a fiatalokra igaz.

A szülő meg mondja el a véleményét, beszéljék meg, akarja megérteni őt, de ne akarjon beleszólni a felnőtt gyereke életébe.

20/L

Sajnos a mostani időkben ezeknek a nagy részük szétválással végződik. Régen talán hajlamosabbak voltak az emberek a kompromisszumra.

Én ismerek egy párt, ahol a lány 17 évesen terhes lett, 18 éves volt mikor megszületett a baba, és össze is házasodtak. Most meg panaszkodik hogy milyen link alak a férje, nem akar dolgozni, a lány szülei tartják el őket, sok gondjuk van. Már a váláson gondolkozik...

A nővérem 21 volt mikor férjhez ment, 12éve házasok, igaz az első néhány évben a férje csalta őt, de most már lenyugodott.

Több olyat is ismerek akik most házasodtak és váltak szülővé (20-22 évesen) és ők még nagyon jól megvannak. Idővel derül majd ki, hogy 10-20-30 év múlva is együtt lesznek-e.

22/L

Ez lenne az ideális életkor a gyerekvállalásra. Régen is ebben a korban házasodtak,és együtt is maradtak.

Ma viszont a legtöbben ebben a korban még nem képesek önálló életvitelre,nem akarnak egy másik emberhez alkalmazkodni.s

Szórakozni,tapasztalatot szerezni akarnak inkább család helyett.

Ha a fiatalok komolyabbak,felelősségteljesebbek az átlagnál,van önálló jövedelmük,akkor nincs a korai házassággal semmi baj.

22 évesen mentem férjhez, a férjem akkor 23 volt, nem éreztük extrém fiatalnak magunkat. Édesanyámtól egyszer megkérdezte egy kollegája, hogy "És te ezt megengedted?" Azt válaszolta, hogy senki nem kérdezte... :) Egyébként támogattak mindenben. Gyerek pár évvel később született.

Szóval nem gondolok semmit. Sajnos manapság éppen elég házasság megy tönkre azok között is, akik később kötik. Egy 18-22 éves már nem feltétlenül gyerek, és tök jó, ha tényleg éretten, megfontoltan tudnak cselekedni. Nem hinném, hogy pusztán a koruk miatt bárkinek joga lenne elítélni őket.

26/N

Mi 21 évesek vagyunk a párommal, szóval érint a téma:) 4 éve vagyunk együtt. kb. 19 éves korunk óta tudjuk, hogy "egyszer valamikor" szeretnénk összeházasodni.

Két ok van amiért nem házasodunk össze:

Az egyik mert a párom még évekig egyetemista (nem tud mellette dolgozni)

Hm...és azt hiszem a másik ok is ez (remélhetőleg én jövőtől kapok munkát, akkor végzek).

A "semmire" meg a szülők pénzére nincs amiért házasodni, szerintem. Szóval mi nem azért nem házasodunk mert nem érett meg rá a kapcsolatunk, de míg nincs olyan egzisztenciánk, elég röhelyes lenne, ha apuci küldené fel 10000-es eket, mi meg abból élnénk házaséletet:D Így egyelőre marad az eljegyzés, aztán ha végre a párom is elvégzi az egyetemet akkor majd összeházasodunk.

Amúgy nem gondolom, hogy a kor kizáró ok lenne, vannak érett 20 és éretlen 40 évesek...vannak ismerőseim akik 19-22 évesen házasodtak, mondjuk ott a férfi 10-15 évvel idősebb volt, általában már biztos anyagi háttérrel. Akinek ez nincs meg, szépen ügyesen vár míg lesz...ez van

21-L

Vagy nagyon sz*r példák vannak előttem,vagy én vagyok az "irigy maradi" aki ezt nem helyesli....válassz!:)

Az én volt osztálytársaim ahogy kijöttek az iskolából(vagy még a suliban),fele szinte rögtön szült!Ugye 19-20 éves lányokról beszélek!Abból a félből kb a fele férjhez is ment,a többi csak úgymond "vadházasságba" szülte a babát!Na a történet ma az hogy ebből a félből majdnem az összes elvált,a többi vadházasságos pedig szétment(egy kettőt kivéve)!Valaki már a második párját fogyasztotta el és még csak 4 éves a gyerek!Ezért....

Nem tartom okos dolognak a korai házasságot!Az fiatalok 10 évvel ezelőtt 15 évesen kezdtek el élni és 2-3 év alatt nem hiszem hogy bárki is kiélte magát!(mert ugye minimum egy év kapcsolat kellett gyerek előtt!)Fiataloknak a szórakozás,a kalandok,a pasizás/csajozás kéne,nem egy gyerek akinek példát kell mutatni,felelősségteljesnek kell lenni!És nem értem azt aki ide keveri faterékat,meg nagy faterékat,mert annak a világnak ehhez halvány köze nincs!Nagyapáink 8 évesen fizikai munkát végeztek a ház körül,13-14 évesen (mivel nem telt középiskolára mindenkinek) már dolgoztak és nem a kocsmában meg a discoban stírölték a csajokat meg szívták fel a spurit hogy még f*szább legyen a buli!Ja és volt 3 év katonaság hogy helyre rakják az agyukat,mint ahogy ezeknek a silány 20 kilós emós kisfiúknak kéne hogy ne legyenek identitászavarosak!

Mellesleg most mi van?Tizenévesen pasizgatunk/csajozgatunk,kipróbálgatjuk az embereket,ami nem nagy baj,mert aki az elsőnél leragad...nos...annak vagy marha nagy mákja van és boldogan élnek amíg meg nem...a másik meg úgy jár mint a volt osztálytársaim!

Én személy szerint 17 évesen össze jöttem az első "felnőtt" nagy szerelmemmel,mindenki elalélt és már már fogadásokat kötöttek hogy mi együtt halunk meg...aztán 20 évesen megjött az eszem és leléptem!Abszolút de nem illettünk össze,neki haverok,buli,racingolás,nekem már 20 évesen eszembe mert jutni az eljegyzés gyerek stb stb...na mindegy!

Aztán volt egy ilyen "elvagyunk együtt" kapcsolatom,majd másfél év után meguntam és dobtam!Aztán elgondolkoztam hogy most akkor hogy is lesz a jó nekem....és egy fél év után belebotlottam a szerelmembe,a leendő férjembe,a gyerekem apjába!Akire számíthatok,akivel közös a célunk,akinek én vagyok a legfontosabb és akivel tökéletesen boldog életet élek már másfél éve,és akinek 7 hónapja a menyasszonya vagyok!:)Jövőre babát tervezünk és nem lettem depressziós mert "lemaradtam" a többiektől,mert tudom hogy jól tettem hogy éltem,és vártam a megfelelőre és így a sok rossz kapcsolat után(mert volt egy pár) én biztos vagyok abban hogy megfogtam az isten lábát!:)

24/L

Nincs véleményem. Vagyis ugyanaz, mint arról, aki késöbbi életkorban házasodik.

Én tavaly házasodtam, egy gyermekem is van, nem bántam meg. Nálunk is vannak viták, de nem dobálózunk egyböl a válással, mindig megbeszéljük ha valami nincs rendben. És vagyunk annyira felnöttek, hogy változtassunk és tegyünk a kapcsolatért. Kompromisszum és kommunikáció, belátóképesség, akaraterö. Ezek kulcsfontosságúak. Ezen felül meg tökmindegy ki milyen korban házasodik.

23/N