Miért olyan fontos felhajtàst csinàlni az eskûvôbôl?

Mindenkinek saját joga (pénztárcája) szab határt.

Nem attól függ a boldog házasság, milyen nagy hepaj volt az esküvő.

A polgári esküvőnk tényleg csak egy volt a sok közül.

Nagy 30hetes pocak, el is késtünk:) mert elaludtunk. Mégis valahogy ahogy itthon utána a tanukkal kvztunk, és ahogy este összebújtunk, az más volt.

Lesz, ha végre lesz elég energiám, megszervezni a templomit(nekünk ez többet jelent), aminek megadjuk a módját, amikor megünnepeljük, hogy mi együtt vagyunk, amikor felvesszük a házasság szentségét. És utána csapunk egy jó kis bulit(laza vacsi kis tánc, és a sok kicsire tekintettel csendben elköszönünk, és itthon folytatjuk az életünk.

Ja és életem legnagyobb napjai: amikor a fiam felsírt és a pocakomra tették. Amikor a lányom felsírt és a pocakomra tették.

És a templomi szertartás a lagzi semmi sem tudja űberolni.

Csak, sajnos van, akinek nem lehet gyereke! Annak az esküvője, az, amire emlékezni fog egész életében!

Annyira nem szeretem ezt az ítélkezést. Pláne,hogy itt már minden 2. kérdés erről szól! Miért jó, miért nem!

Mindenki csinálja úgy, ahogy akarja. Engem nem zavar, ha más farmerban szalad be házasságot kötni, mást meg ne zavarjon én mondjuk habos-babosban megyek férjhez. Amíg nem lopom rá a pénzt, úgy csinálom, ahogy akarom!

Nem kötelező nagy ügyet csinálni belőle. Olyan lesz ez a nap, amilyennek ti szeretnétek. De az egyáltalán nem igaz, hogy ugyanolyan nap, mint a többi. Összekötitek törvényesen az életeteket. Igaz, szeretni nem fogjátok ettől sokkal jobban egymást, de akkor is különleges nap.

Annyi embert hívsz meg, amennyit akarsz.

Nekünk is csak a család lesz ott, semmi különleges felhajtás, de mégis megszervezzük rendesen. Ugyanúgy lesz menyasszonyi ruhám, mint másnak ( én igénylem), finom ételek, szép díszítés, virágok, fodrász, smink. Nem lesz felhajtás, de ezzel a készülődéssel mi úgy érezzük, hogy megadjuk a tiszteletet ennek a napnak és a szerelmünknek. Ízlések és pofonok.