Lányok! Ti szeretnétek esküvőt vagy nem? Nektek fontos?

13:23-ra:

"A házasság a szerelemre, a közös értékrendre, a közös célokra és a megértésre, toleranciára kell, hogy alapuljon - szerintem. Önmagában a szerelem édeskevés."

Ezzel én is tisztában vagyok. Arra próbáltam rávilágítani, hogy véleményem szerint nem lehet jó házasság az; ahol a pár tagjai nem szerelmesek egymásba. Természetesen létezik, nem azt mondom, hogy nem. De el nem tudnám képzelni, hogy az emberbe, akihez hozzámegyek ne legyek szerelmes. Mert akkor már a szex sem az igazi. Fizikailag lehet persze, de lelkileg úgy a csúcs, ha szerelmes vagy. Szerelem alatt persze itt most nem a kezdeti lángolós korszakot értem.

Amit felsoroltál, az pl. nálunk megvan, és még szerelmes is vagyok. :-) A szerelem számomra több, mint a kapcsolat elején jelentkező bizsergető, rózsaszín ködös érzés.

Szia, én kicsit "utólag", visszatekintve válaszolok :).

Férjem 24 volt, én 20, mikor összeházasodtunk(polgári és egyházi is volt), nem voltam terhes sem, egyszerűen szeretjük egymást, és tudjuk, hogy együtt szeretnénk leélni az életünket. Azóta Ő 26, én 22, az esküvő után nem sokkal várandós is lettem, így az esküvő után 10 hónappal meg is született a kislányunk, és most várjuk a másodikat :).

Nem bántuk meg, és nagyon szeretjük egymást, pedig vannak azért problémák nálunk is, de együtt jó megoldani őket.

Férjem családjában van egy pár, ők már 28-27 évesek, előbb együtt voltak, mint mi, mégsem akarnak összeházasodni, ők így gondolják, mi örültünk a döntésünknek és nem bántuk meg, nekünk nem csak egy papírt jelent az anyakönyvvezető előtt, hanem azt is jelenti, hogy onnantól kezdve hivatalosan is Ő a hozzám legközelebb álló személy, aki bejött a szülésre, aki helyettem aláírhatja a papírjaimat, aki helyettem dönthet, ha baj van.

Nem utolsó sorban nagy megdöbbenést vált ki, hogy férj és feleség vagyunk, pedig ennek kéne normálisnak, átlagosnak lennie, hogyha két ember nem heccből van együtt, akkor összekötik az életüket és másokkal is megünneplik (esküvő,lagzi stb.), mert azért ez öröm (habár sok a kiadás, sok a szervezés, de az esküvőnek örömnek kéne lennie szerintem :)).

Bocs, ha hosszú lett :)

mármint házas szeretnék-e lenni? Igen sztem hosszútávon anélkül együtt élni az olyan igénytelen. Nem csak egy darab papírról van szó. Egyébként nem is a polgári része a fontos nekem.

23/N

Nekem lelki/spirituális értelemben fontos, mert sztem szép kifejezése annak, hogy két ember összetartozik. De annyira nem fontos, hogy ez legyen az életcélom, vagy ha a párom, akit szeretek, kijelenti, hogy ő nem akar házasodni elvi okból, azonnal elhagyjam.

Olyan 24-25 éves korom után tudom elképzelni, és azért legalább egy vagy két évvel azután, hogy összeismerkedtem a férjjelölttel, mert én úgy vagyok vele, hogy biztos akarok lenni benne, hogy jól döntök... az meg csak úgy lehet, hogy minél jobban megismerem, esetleg egy kis ideig együtt is lakom vele házasság előtt... nem ugranék bele fejetlenül egy ilyen komoly döntésbe.

Igen, mindig is arról ábrándoztam, hogy megtalálom egyszer életem párját és összeházasodunk. Azt mondogattam egy időben, hogy 25 éves koromig meg szeretném szülni az első babámat.

Tavaly megtaláltam a megfelelő férfit, az anyagi helyzetünk miatt 2-3 évet várnunk kell.

Nekem ezek az időpontok, mmint, hogy 2-3 év múlva összeházasodunk nagyon is jók. :)

Nagyon várom, hogy a felesége lehessek! :)

22N

Én 26 vagyok, és ha együtt maradok az előző pasimmal, akkor már valószínűleg jegyesek lennénk (tavaly májusban akart megkérni). 2 éve még úgy gondoltam, hogy én aztán nem fogok férjhez menni, de pont a szakítás hatására átértékeltem a dolgokat és mostmár úgy érzem, hogy ez csak azért volt, mert nem a megfelelő emberrel volt éppen esélyes. Szóval ha úgy alakul, hogy megtalálom azt, akivel úgy érzem, hogy szívesen leélném az életem, akkor szeretnék. Igazából akkor szeretnék esküvőt, amikor rátaláltam a megfelelő emberre, nem hajt a tatár, természetesen ha holnap bekopogna az ajtómon egy felelősségteljes valódi férfi, akkor nem küldeném el. De viccet félretéve mondjuk legalább 1-2 évvel azután mennék hozzá, miután megismertem (korra ezt szerintem nem lehet megmondani, mert élethelyzettől függ).

Szóval én már akár most férjhezmennék, ha úgy alakulna, de anyukám szerint 30 éves kor alatt hülyeség, mert addig még nem felnőtt és változik az ember. Lehet, hogy igaza van, mondjuk énis úgy gondolom, hogy 25 év alatt semmiképpen nem szabad férjhez menni (de inkább olyan 27-28). Én meg majdnem hülyeséget csináltam (ami tényleg az lett volna, mert az én családomban a válás nem elfogadott).