Muszáj eljegyeznunk egymást, ha jon a baba?

Kb. annyira KELL visszhívnod az illetőket,amennyire MUSZÁJ eljegyzést tartani a gyerek miatt.Vagyis lázadsz egy hagyomány ellen,de a másikat szigorúan betartod.

Így már világos,hogy a baba "becsúszott" és inkább megtartod.

Amit felvázoltál az egy véglet,a te példád pedig a másik.Nem csak 35 éves nők vannak,lehet ezt okosan is csinálni.Suli,munka,eljegyzés,házasság és úgy a gyerek.Mindezt 28 éves koromig bezárólag.A karrier nem kizáró oka a gyereknek.Akik előbb tanultak,dolgoztak és úgy lett gyerekük,azok sem maradtak le semmiről.Míg munka nélkül,végzettség nélkül gyereket vállalni sokkal nehezebb.

Neked már nincs más választásod,az utóbbi úton kell elindulnod.

Az esküvőhöz 5 ember kell.A két jegyes,a két tanu,meg az anyakönyvvezető.

Aztán megsértődhet mindenki,és meg is békülnek,mert senki nem volt ott.Ennyi.

Persze,hogy kevés ember engedheti meg magának,ezért is találták fel,hogy nem KELL 100 fős vendégsereg,elég 5 is,ahogy az egyik kommentelő írta.Akinek valóban fontos,hogy jogilag is egy párt alkosson a kedvesével,az meg tudja oldani pénz nélkül.A visszahívásosdi pedig csak egy szokás,amit egy lázadó nyugodt szívvel felrúghat.

Dícséretes az optimizmusod a jövődet illetően.Szép tervek,egyedül az anyagi oldal miatt aggódnék.

Azt nem értem, hogyha még nem volt esküvőtök, akkor honnan tudjátok, milyen? /Meghívsz akár 5, akár 100 embert, visszakapod a lagzi árát, rengeteg támogatást, ajándékok, még hogy nem éri meg, különben is, a szüleid fizetik? Akkor meg?/ Csodálatos érzés, egy életre elkötelezettnek lenni a másik mellet, szorosabb a kötelék.

Én is így indultam, nem kellett esküvő, férjem sem akart, de jött a baba. Megvolt az apasági. Végül a szüleim rendeztek egyet, és úgy keltem fel aznap reggel...:) [...] Kölcsönöztem ruhát, 15.000 Ft, anyuék főztek pörköltet, húslevest, a kultúrházban volt megtartva ; 71 embert hívtak meg. OLYAN BULI VOLT! Kaptunk mosógépet, ruhákat, bölcsőt, pelenkát, összegyűlt vagy 160.000 forint, és csak egy papír.

Ha nektek többet ér e papír nélkül, akkor áldásom rátok.

Én se voltam nagy esküvőpárti, de kitaláltuk, hogy külföldre költözünk és a férjem csak a házasság révén kaphatta meg a nekem alanyi jogon járó könnyített letelepedést.

Így némi filózás után mondtam, hogy oké, beficcenünk, kerítünk két tanút, aztán kijövünk.

Majd kicsit gondolkoztam, hogy a szülők nagyon megbántódnának, ha nem lehetnének jelen.

Úgyhogy őket is beavattuk és meghívtuk, de én szigorúan meghúztam a határt a szűk családnál. Így nekem jöttek a szüleim (illetve két barátom tanúként és tolmácsként), férjemnek meg jöttek a szülei, a nővére családja és a nagyija.

A többieknek pedig elmagyaráztuk, hogy SZŰK család, így még az unokatestvéreim se voltak ott, pedig testvéremként szeretem őket. Mert ha ők jönnek, akkor a családjuk is jön (fejenként kb 8-10 ember), ha már ők jönnek, akkor jöjjenek a szülők barátai... pikk-pakk 100 főnél lettünk volna.

Nálunk apám volt a hagyományokhoz ragaszkodó és szentimentális. De végül megbeszéltem vele, hogy ez az én napom (szerinte is :)), így hadd legyen úgy, ahogy mi szeretnénk.

Annyit engedtünk, hogy volt zene, bár az se volt tervezve.

Az esküvő 15 rugóból kijött.

A "lagzi" helyett egy vacsora volt, a szülők szétcsapták a számlát egymást között. Nagyon diszkréten csinálták, de a fogyasztást és az árakat ismerve kb 100 ezer körül lehetett a számla.

Ha apámon múlik, akkor 2 milliós álomesküvő lett volna és inkább éhezik, de kicsengeti. Viszont mondtuk, hogy mindkettőnk szerint teljesen felesleges ekkora felhajtás, mi csak bazári majomnak éreznénk magunkat. Ha mindenképp szeretnék egybekelésünket anyagilag támogatni, akkor inkább a nászútba segítsenek be.

Így mindkét oldalról kaptunk "csak utazásra felhasználható" házi készítésű csekket.

A nászutat meg a célországba tervezzük, ahová később költöznénk. Így körbe tudunk nézni ott, közben nyaralunk is.

És még így is jóval egy átlagos esküvői költségvetés alatt vagyunk.

A nászút meg két hét lesz, szerintem sokkal több élményt fog adni és sokkal inkább kettőnkről szól, mint egy "ki ez a néni az asztal végén?" feelinges lakodalom.

Másik aspektus: nő létemre eléggé férfias a gondolkodásmódom. Ezért is volt kedvemre való a minimalista esküvő.

Férjem elvált már egyszer, így neki a házasság valami kínzókamrával volt egyenértékű.

Én lepődtem meg a legjobban, mert amíg engem az foglalt le az esküvő előtt nem sokkal, hogy a kutya wc-nek használta a drága szőnyeget, a férjem rohangált intézni mindent, hihetetlenül lelkes volt.

Az egész napot végigvigyorogta, ölelgetett, hogy mennyire jó, hogy a felesége leszek - és azóta is emlegeti, pedig pár hónap eltelt már.

Ez főleg azért nagy szó, mert nekem nem volt fontos soha az esküvő, ő pedig kifejezetten ágált ellene a korábbi rossz tapasztalatai ellenére.

A modern felfogás egy dolog, a józan ész meg egy másik.

A házasság téged is véd és a babát is. Pl. ne adj' Isten történik valami, teljesen mások az öröklési jogok pl. És még egy csomó más vonzat van, és már nem csak rólad lesz szó, hanem a gyerekedről is.

És... ha nem házasodtok össze, a szülésnél is bonyodalmakat fog okozni, hogy ki az apa. A nevére kell venni meg ilyenek, megalázó az egész.

Ezek voltak a tények.

A másik dolog csak rád tartozik, de én pl. nem értem:

"még" nem akartok eljegyzés, de babát már igen? Kissé felelőtlennek tűnik, de ti tudjátok.