Nem tudok dönteni. Segítesz?

Most nem kezdem el itt osztani az észt(pedig szerintem sem "helyén való" ilyen korán)de én megfogadnám azok tanácsát,akik azt írják,hogy próbálj meg előbb együtt élni vele.Egyébként meg az,hogy megkérte a kezedet nem kötött időpont,hogy 1 év múlva hozzá kell menned.Vannak akik évekig jegyesek.Szerintem nincs mit elsietned.

21/L

Szia!

Nem tudom, hogy hol tervezitek elkezdeni a közös életeteket, de hadd adjak egy tanácsot. Szülőkkel együtt semmi esetre se lakjatok - bármennyire is támogatnák azt!!! Nekünk édesapám segített lakáshoz jutni, de fel kellett újítani, mielőtt odaköltöztünk volna. 3 hónapot így albérletben kezdtünk (házasság előtt nem éltünk együtt), pedig invitáltak volna minket nagyon kedvesen, hogy az alatt a pár hónap alatt lakjunk náluk. Szeretem a szüleimet, de így utólag is látom, hogy bölcs döntés volt a részünkről ez. Nagyon nem tesz jót egy házasságnak bármelyik szülővel való együtt élés - sokaknak emiatt megy tönkre a kapcsolatuk!!! Amíg ezt a feltételt nem tudjátok biztosítani, nem javaslom a házasságot!!!

Egyébként ma van a 7. házassági évfordulónk :)

"Buktatok? Mert a gimnáziumot általában 18 évesen fejezik be."

5 éves középiskoláról még nem hallottál ugye? Minden intézményben van szinte ilyen szak, 0. évfolyammal kezdenek, aztán jön 9-10-11-12.

"A költözzetek össze, aztán majd meglátjátok olyan felfogást takar, amelyik nem a családot, családalapitást, hanem a dugjatok csak, aztán majd eldöl, hogy jön-e egy jobb partner felfogást takar."

Ezzel egyáltalán nem értek egyet. 8 éve vagyunk együtt a párommal, 3 éve együtt is élünk. Szeretnénk esküvőt, családot, közösen tervezzük a jövőnket, de még nincs saját lakás, albérletben lakunk. És esküvő helyett inkább lakásra gyűjtünk. Ismerek én olyan párt, akik fiatalon összeházasodtak (előtte 1 napot sem éltek együtt), 1 év múlva el is váltak. Olyat is ismerek, akik már 15-20 éve élnek együtt papír nélkül, eszük ágában sincs összeházasodni, mégis boldogok. Persze mindkettőre van pozitív és negatív példa is, de szerintem inkább várjanak még pár évet, és igen, költözzenek előbb össze, mert valóban lakva lehet igazán megismerni a másikat.

A házasság felnőtteknek való intézmény.

A felnőtt ismérve pedig az, hogy eltartja magát, azaz keres annyit hogy fedezze a megélhetését. A házaspároknak meg ráadásul illik saját lakhelyen rendelkezni is, mert amikor a szülői házba viszi valaki az asszonykát az nem az igazi.

Ezel alapján amgí valaki nem felnőtt, addig nem játsszon házasodósat.

Ha már mindketten kerestek, és el tudjtok tartani magatokat, van kilátás a jövőre hogy hol éltek és miből, akkor már nem játék lesz az esküvő hanem a való élet, tehát én azt tanácsolom halasszátok akkorra a dolgot. Házasodni nem akkor kell amikor nagy a szerelem, hanem akkor amikor a nagy szerelem mellé társul a felnőttség is.

Szerintem is még fiatalok vagytok.Érettségi egy alap dolog.Az egyetem teljesen más, akkor kerülsz át az igazi felnőtt világba, és teljesen megváltozhat az életről alkotott képed.Csak gondolj bele, hogy most mennyi embert ismersz, és mióta.Egyetemen a korosztály sokkal szórtabb, ott nem csak te korod béliek vannak, ha más városba kerültök a barátoddal, akkor már rögtön távkapcsolat valamilyen szinten.Sok új dolog lesz,Más lesz az érdeklődési körötök ha nem ugyan azt a szakot végzitek, stb, stb, még lehetne sorolni. Én nem házasodnék előtte, mert most egyfajta kis védett burokban élsz, ahol valószínű ő a világ közepe, és ezért lelkesedsz ennyire.Előbb tapasztald meg a "felnőtt" életet.És lakjatok együtt mindenképpen!

23L

Szüleim, 17-20 évesen ismerkedtek meg, egy év múlva házasodtak, együttélés nélkül (szex volt, de csak titokban), még ma is 25 év után is boldog házasok, anyukám ballagásán volt az eljegyzésük.

Én amondó vagyok, hogy a házassággal várjatok az érettségiig, és egy munkahelyig, de a hosszú együttélésnek nem vagyok híve házasság előtt, tudom maradi vagyok, de az én gyomrom nem veszik be azt amit sok ismerősöm csinál(t), 7-8 év járás és együttélés (netán gyerek) után házasodtak, nagy részük amúgy elvált egy-két évvel az esküvő után, azok közül nem rémlik, hogy egy is elvált volna, akik fiatalon, rövid járás (esetleg rövid együttélés) után házasodtak. A szülőkkel együttélést én sem javaslom (bár nem tudom elképzelni, hogy valakinek csak emiatt megy tönkre a kapcsolata), a szüleimnek szerencséjük volt, (anno lakáshiány volt) és kaptak kiadó albérletet, és elhelyezkedni is könnyű volt, anyum rögötn érettségi után elkezdett dolgozni, apumnak meg már rég volt állása.

A szüleink teljesen más világban nőttek fel, össze sem lehet hasonlítani.

Akkoriban aránylag könnyen házhoz lehetett jutni, mert a nagyszülők tudtak segíteni.

De mostanában már örülnek az emberek, ha a számlákat befizetik, hol tudnak félretenni a gyerekeknek milliókat.Vagy egy mostani fiatal mikorra jut el odáig, hogy saját erejéből házat épít?

A rendszerváltás előtt máshogy működtek a dolgok, és az emberek is máshogy gondolkodtak.