Hogy mondjam meg neki, hogy én egyáltalán nem szeretnék egyházi esküvőt?

Nálunk ugyanez volt a helyzet. Én, nő - hiszek Istenben, fontos volt a templomi áldás. (Hangsúlyoznám, hogy nem a felhajtás, hanem az eskü Isten előtt és az áldás.)

Férjem - meg sincs keresztelve, nem vallásos, a családja sem, a családjában nem volt senkinek templomi esküvője.

Mi tudtunk ésszerű kompromisszumot kötni:

- Ő vállalta a kerek 6 óra jegyesoktatást (tetszett is neki, jó fej volt a pap, kifejezetten szórakoztató és érdekes) és a fél órás szertartás, de senki nem kényszerítette arra, hogy megkeresztelkedjen és imádja az Istent.

- Én vállaltam, hogy ha csak úgy lehet esküvő, hogy neki keresztelkedni, templomba járni, áldozni, gyónni stb. kell, akkor lemondok az esküvőről.

Végül az első verzió teljesült, mert a "területileg illetékes" pap pont olyan volt, aki nem akart mindenképpen téríteni. Hasonló kompromisszumot tudnék javasolni nektek is. Ha elvárod, hogy tartsa tiszteletben az "alapelveidet", akkor neked is tiszteletben kell tartani, hogy ő meg vallásos.

Ez két ellentétes nézet (érdek), szerintem annak kell engedni, aki a kisebb áldozatot hozza ezzel.

11,18 ui

Nekünk semmilyen nyilatkozatot nem kellett aláírni. Sem a gyerek kereszteléséről, sem másról - igaz, az esküben benne volt, hogy a katolikus hit szerint nevelem őket, és mint említettem, én komolyan veszem az esküt.