Hogy mondjam meg neki, hogy én egyáltalán nem szeretnék egyházi esküvőt?

nem tudom... nekem nem okozott nehézséget engedni egyetlen napon, és a férjemnek sem. mindketten hoztunk kompromisszumokat, nem is kicsiket. ha a menyasszonyod álmodozott már a templomi esküvőről, én nem tudnám a te helyedben ettől megfosztani. értem én, hogy az elveid... de máskor is szükség lehet arra, hogy lemondj az elveidről, hogy őt támogasd. és ez csak egyetlen nap. ő erre fog emlékezni egész életében! ez a nőknek (az esetek 95%-ban) fontosabb nap, mint a ffiaknak.

biztos, hogy nem tudsz engedni?

Nálunk úgy volt (bár a férjem ne kőateista, mint te, de a családja eléggé), hogy rövid szertartás volt a templomban, nem nászmise. Az 25 perc, mindenki kibírta.

Mondjuk azt nem tudom, hogy hogy esküdözöl majd olyan dolgokra, amit nem hiszel és eszed ágában sincs betartani.. Kérdezzetek meg egy papot szerintem, vannak rugalmas darabok, pl. a miénk is megértette a dolgot és ő javasolta ezt a megoldást, h mindenkinek jó legyen.

Az ő elveivel, hitével pedig az ellenkezik, hogy ne legyen egyházi szertartás.

Szerintem ebben az esetben mindkettőtöknek be kell kicsit adni a derekát, például egy olyan megoldással, hogy pap vagy lelkész is összead benneteket, azonban nem templomban, hanem egy külső helyszínen.

Így neked és a családodnak nem kell templomban feszengenetek, azonban a párod lelke is megnyugszik, mert kimonta Isten előtt is az igent.

Remélem, sikerül továbbra is tiszteletben tartanotok egymás nézeteit, sok sikert!

hogyhogy hogy fog esküdözni olyanra amiben nem hisz???? :O

én úgy tudom, hgoy az egyházi esküvőn is a hűségre, összetartozásra, stb kell esküdni. ezekben miért ne hinne?

Ezt azért mindenképpen ideje lenne megbeszélni. A rokonok vallásossága illetve nemvallásosága még nem gond, ez nem a ti dolgotok. DE az, hogy neki ennyire fontos az egyházi esküvö, te meg kimondottan egyházellenes vagy, az igen. Ez a továbbiakban is állandó probléma marad valószinüleg, mert ha neki elvböl fontos az egyházi esküvö, akkor utána a gyerekek megkeresztelése és vallásos nevelése is legalább ennyire fontos lesz - ez viszont a te elveiddel ellentétes.

EZT mielöbb kellene tisztázni, mert ha nem tudtok megegyezni elöre valamilyen kompromisszumban, amit mindketten 100 %-ig el tudtok fogadni, akkor nem sok jövöje lesz a kapcsolatotoknak.

A beszélgetést valami olyannal lehetne inditani, hogy ki hogyan képzeli el a jövöbeli családi életét - ebböl aztán át lehet könnyen a vallásos élettel kapcsolatps kérdésekre.

Uhh, hát ez fogós kérdés.. Engem sem lehetne semmivel sem bevontatni egy templomba, szintén az elveimmel ellenkezne a dolog. Csodálom azonban, hogyhogy idáig eljutott a kapcsolatotok, ha ennyire távol áll egymástól a világnézetetek.. Azzal ugye tisztában vagy, hogy ő és a család szeretnék majd vallásra tanítani a gyerekeket, és nem csak tájékozottság tekintetében, hanem komolyan hinniük kell benne?

Ha mindezen túltetted magad, akkor már nyugodtan beadhatod a derekadat, és elfogadhatod a templomi esküvő tényét. A ceremóniának végül is számodra nincs jelentősége, tekints rá úgy, mintha mondjuk egy afrikai törzs harci táncát néznéd, vagy egy hindu megmártózást a Gangesz partján.. tehát érdeklődéssel:)

De tényleg attól tartok, hogy ennél sokkal nagyobb problémákat fog okozni a dolog a jövőben.. Hiányzik neked, hogy a gyerekeid kétségbeesve próbáljanak megtéríteni, mert különben pokolra jutsz??

Személy szerint én elfogadom, ha valaki vallásos, de mivel elveimmel ellenkezőnek érzem a világlátását, nem mennék bele egy ilyen kapcsolatba. (Még egyszer legalábbis nem..)