Mi van, ha egy pasi ezt mondja?

Nem akarnak elvenni? Muhhahahaha! :D

Pedig néhány országban még egy kecskét is el lehet venni. :D

Szia kérdező! Most kezdtem el olvasgatni itt, nagyon sok rosszindulatú ember van, szomorú, hogy valaki feltesz egy kérdést, és vadidegenek elkezdik ócsárolni, megtehetik mivel otthonról írogatnak, senki nem látja az arcukat. Aztán ettől lesz jó a napjuk, hogy valakinek jól beszóltak. Engem nagyon bosszantanak az ilyen emberek, de nyilván ez a céljuk, szóval el is érik, hát akkor legyen egy jó napjuk, sok önelégült majom.

A kérdésedre, a saját történetemet tudnám elmondani, mi kb. 4 éve voltunk együtt mikor én elég konkrétan rákérdeztem, hogy mikor lesz valami, el fog-e venni feleségül, és elsőre ő is hasonlóképpen reagált. Kicsit fel is háborodott, én meg sírtam bánatomban, nagyon rossz érzés volt. Amúgy tudtam, hogy nagyon szeret, a négy év alatt töretlenül, de ez a kérdés mégis sokkolta, és egyből hárított. Szerintem szinte minden pasi így van ezzel, kivéve a nagyon romantikus, vers irogatós típusokat, de én pl. azokhoz soha nem vonzódtam. Aztán mikor megkaptam a jajj ugyanmár mit erőltetem itt a dolgot választ kicsit visszavettem, gondoltam, hagyok időt. Nálunk ha jól emlékszem az volt, hogy ő azt sérelmezte, hogy én nőként miért hozom fel a témát, hiszen ez a férfiak dolga. Jó mondtam, oké, de te nem hoztad fel, kénytelen voltam én felhozni, de már látom, hogy hiba volt. Aztán 2-3 hónap múlva a szülinapomra kaptam egy gyűrűt... :) nagy meglepetés volt, de amúgy számítottam is rá, az a vita után ott motoszkált bennem, meg valahogy a barátok is azt hiszem elszólták magukat. Viszont az a vita után, én lakatot tettem a számra, úgy voltam vele, én elmondtam, de nem mondok mást semmit, mert a világért sem szeretném elriasztani magamtól. Ez másfél éve volt, most vagyunk fél éve házasok, a világon mindennél jobban szeretem őt, ő is engem, egy olyan hihetetlen békesség van bennünk amióta összeházasodtunk, hogy valami hihetetlen jó érzés.

A párodat nem ismerem, nem tudom milyen a kapcsolatotok, ezt csak Te tudod, de a szíved mélyén biztos tudod, hogy szeret vagy nem szeret! Szerintem hagyj egy kis időt, ne hozd fel nagyon, csak ha tényleg olyan meghitt alkalom van, hogy esetleg kicsit cicásan rá tudsz kérdezni, hogy neki van-e valami terve, pl. hány gyereket szeretne, ilyesmi... Nálunk pl. gyakran volt, hogy kifejtette a gyereknevelésről alkotott nézeteit, vagy azt hogy egy feleségnek/férjnek mi a dolga, ebből tudtam, hogy számíthatok rá, jól esett, hogy ilyesmiről beszélgetünk, hiszen ha erről beszélünk akkor nyilván azért mert együtt képzeljük el a jövőt, és olyan mintha előre puhatolóznánk, hogy kinek mi az elvárása, értékítélete a házassággal kapcsolatban.

Ha a te párod is belemegy ilyen beszélgetésbe, akkor komolyan tervezget veled - csak még hezitál, hogy lépjen is. Szoktatok egyébként ilyesmiről beszélgetni?

De vannak olyan pasik is, akik szó szerint nem mernek lépni, félnek a felelősségtől, túl nagy falat ez nekik, és összekötni magunkat valakivel egy életre tényleg nagyon nagy elhatározás, nekünk is, nekem is az volt, alig mertem elhinni, hogy így felbátorodtunk mikor már az esküvőt szerveztük. Féltünk is, izgultunk is, de nagyon jó, hogy megtettük.

Lehet, hogy eléggé szeret téged, csak hesegeti a témát, macera ebbe belegondolni, fél az ember. Vagy az is lehet, hogy nem eléggé szeret ahogy mondod, nem jelent meg előtte az a kép, hogy 10 év múlva pl. a két kisiskolás gyereketekkel mentek kirándulni valami szép helyre. Ha az ember ilyesmiről fantáziál, akkor az azt jelenti, hogy így képzeli el a jövőjét, tenni is fog érte, hogy így legyen. Ha nem fantáziál ilyesmiről, lehet, hogy tényleg nem akarja. A bátyjám olyan pl., hogy hiába van tartós kapcsolata, nekem bevallotta, hogy nem tudja elképzelni, hogy ne csajozzon többet, tehát biztos nem nősül vagy 40 éves koráig, a szegény lány meg várja és kitart. A másik barátnőmnél meg az volt, hogy évek óta mondogatta a srácnak, de lehet, hogy túlzásba is vitte, mert még azt is megmutatta, hogy melyik gyűrűt szeretné. Hát a srác persze olyan volt évekig mint akinek a fogát húzzák, aztán csak megkérte, de az is olyan bénán sikerült, a lány attól se volt elégedett. Utána csak nem kezdték el szervezni az esküvőt. Végül a lány otthagyta, rájött, hogy nem egy rugóra jár az agyuk, nem fog menni. Azóta eltelt fél év, a srác 10 kilót fogyott, bármit megtenne, hogy visszakapja, már nagyon el akarja venni, már nagyon tudja hogy mit akar, de a hajó meg már elment...

hm, most itt rólam beszéltél? Csak mert engem a párom már eljegyzett, téged meg...khm...Akkor hogy is van ez?:)

Ezt a tahó megjegyzést. Ezek szerint még soha nem éltél át megalázatást a pasidtól...gondolom még soha nem volt olyan, hogy nagyon szerettél volna valamit, ami számodra természetes volt, az élet velejárója...?!

Nem kívánom senkinek ezt az érzést...és a Kérdező helyzetét teljesen átérzem...

Tudod, kommentelő, erre a válaszodra azt írom, hogy jön még kutyára kamion....

aztán majd meglátjuk, fogsz-e más baján ezentúl gúnyolódni.

Egyébként kedves kérdező, ha tényleg nem akar soha esküvőt, és te igen, akkor eldöntheted, hogy beletörődsz és így élsz vele, vagy elhagyod, és ha ezek után sem mondja, hogy oké, szaladjunk az anyakönyvezetőhöz, akkor nem is vagy neki elég fontos. Én már bánom, hogy nem ezt tettem.

Tegnap 10:25-ös vagyok. Az utolsónak is igaza van szerintem. És miért házasságellenes a párod, ezt lehet tudni? Valami rossz tapasztalat, szülei elváltak, vagy valami más? Teljesen megértelek, és azt hiszem én házasság nélkül nem is merném bevállalni a gyereket. Nekünk most van útban, az esküvőnk előtt pár héttel fogant, nemsokára születik meg. (most én 30 vagyok, ő 31) a 28. szülinapomra kaptam tőle a gyűrűt. Jobb lett volna előbb anyukának lenni, de az élet nem úgy hozta, dolgoztunk és egyetemre jártunk, nem álltunk úgy anyagilag, hogy korábban aktuálissá váljon. De ezzel csak azt akarom mondani, hogy én még 28 évesen se mentem volna bele, hogy házasság nélkül szülessen gyerekünk, nem azért mert kifejezetten házasság őrült vagyok, vagy mert a fehér ruha nagyon kellett, de ha másért nem azért is fontos volt, mert ha valaki ezt megteszi az a felelősség vállalást is jelenti szerintem. Elkötelezi magát, és ez már egy nyugodt családi élet kezdetét jelenti. Mi mindketten elég konzervatívak vagyunk ebből a szempontból, egyházi esküvőnk is volt, pedig az én szüleim elváltak, ott van a negatív kép előttem, az ő szülei viszont a mai napig imádják egymást. Megjegyzem, nem ítélem el azokat akiknek nem fontos hogy házasok legyenek, vannak akik nagyon boldogan leélnek így éveket, vagy egy egész életet.

Jól teszed, ha nem erőlteted, várj még, hátha leülepszik nála, te szóltál, tisztában van vele, aztán most gondolkodik. Ez a pasiknál eltart egy darabig ;) Ha a gólyavárásra kerülne a sor, akkor pedig mondhatod neki, hogy hááát, te akkor éreznéd hogy itt az idő a babára, ha ő is úgy érezné, hogy itt az idő a nősülésre, és próbálja meg megérteni a te szempontodat is. Fiatal nő vagy, reméled, hogy biztonságban akarna téged tudni a kisbabátokkal együtt, kitartana mellettetek jóban rosszban. Ha nem akar elvenni, akkor honnan kellene tudnod, hogy mindez így is lenne?! Tudom, hogy a házasság se garancia, de azért még mindig több mint a nem házasság.

De most még várj...

miért nem kérdezted meg tőle h miért ez a válaszod?

én ilyenkor rögtön rákérdezek ne hogy már ezen rágódjak magamba mikor ott van mellettem és megmondaná a választ :D

NEM IGAZ! pont most beszéltem itt egy sráccal, aki imádja a párját, itt sír, de fél az esküvőtől és ez nem feltétlen azért van, mert nem szereti, lehet ez egy mentális probléma is, amit régebbről hozott. nos én is házasságellenes vagyok, még annak ellenére is, hogy megházasodtam, de hála az égnek a férjem is ilyen, nekünk laza volt és jókedvű, 2 tanús, nem fehér ruhás, nem templomos. esetleg retteg a lakodalmaktól, a nagy eskütételtől, a nagy vendégseregtől, dobd be neki a 2 tanús horvát tengerpartos romantikus, kettes esküvőt,és a többi pénzt pedig utazzátok el, ne költsetek ilyenekre feleslegesen. lehet megjön a kedve. Én azt mondom házas létemre, hogy úgy kéne szólnia a beszédnek, hogy: Míg szeretlek, minden erőmmel a kapcsolatunk tökéletesítését fogok dolgozni, nem pedig annak, hogy : esküszöm, h egész életemben téged foglak szeretni. ilyen baromságot lehet megígértetni emberekkel? nem csodámlo, h parázik.

egy házas, harmincas nőci, aki kicsit másképp gondolkodik

Az utolsó válaszára: teljesen így gondolom én is!!! :)

Nagyon vágytam az esküvőre-mert számomra is azt jelenti, hogyha valaki házasodik az ezzel a jelképes dologgal kinyílvánítja mindenki előtt az összetartozást és egy jogi szövetséget is alkot, de mivel még az exemmel soha nem álltunk valami fényesen-soha nem gondoltam rá, hogy nagy banzáj legyen, hanem csak a szűk scalád és nagyon közeli barátok.

És én se fogadtam volna meg olyat, hogy szeretem a sírig. Nagyon kevesen tudják ezt megtartani-azaz ez nem is elhatározás kérdése, INKÁBB SZERENCSE.

Inkább valami olyat, hogy szeretlek amíg szeretlek...najó ez most komolytalan volt, de a lényege ez.

Visszakanyarodva: Te tudod, hogy mit akarsz, mi lenne a jobb neked. Várhatsz is, beszélhetsz is, mehetsz is....

nalunk ugyan ez volt a helyzet. De en mar voltam ferjnel huszonevesen es nem szamitott, orultem hogy egyedul lehettem utana. A parommal 16 eve vagyunk egyutt. Amikor talalkoztunk az elso kerdesek kozott az is volt hogy akar-e hazassagot, csaladot. Csaladot igen, de hazassagot nem. Ezt az elso vacsora alatt letargyaltuk. A szulei soha nem hazasodtak ossze megis orok huseget fogadtak es egyutt voltak amig az edesapja meghalt. Akiket ismert es osszehazasodtak azok kozul mind elvaltak. Szoval nem tartotta fontosnak. En megertettem. Hajtsunk elore 16 evet, ket 6 eves fiunk van. 16 ev alatt egyszer sem merult fel hogy nem vagyunk egymasnak valok. A vegrendeletet is megirtuk ugyveddel miutan a gyerekek megszulettek. Azt szoktak mondani tul sok filmet nezek, nalam ez igaz is mert az elmult par evben sok olyan filmet lattam ahol a no keri meg a ferfit hazassagra. Iden elgondolkodtam, mar tobbszor is felmerult beszelgetes kozben, miert nem akar eskuvot, kiderult hogy azert mert draganak tartja es ez csak a csalad szorakoztatasara van, es en megkerdeztem hogy ha megkernem hogy legyen a ferjem igent mondana-e. Azt mondta hogy igen. O is megkerdezte ugyaezt tolem. En is igent mondanek. Ettol mar csak egy lepes volt ugyhogy Valentin napon hivatalosan is megkertem, eljegyzesi ajandekkal es most tervezzuk az eskuvot. 2 gyerekkel mar mas a helyzet. Mar nem merul fel hogy vajon egymashoz illunk-e, felunk-e az elkotelezettsegtol, stb. Kenyelmesen megvagyunk egyutt es az eskuvo ara sem akadaly.

Szoval sose lehet tudni. Igen nekem is rosszul esett eloszor, de aztan az evek alatt mivel nem ugy nezett ki hogy el akar hagyni, ez az erzes elmult. Nem magamban kerestem a hibat, vajon miert nem akar boldogitani ezzel, nem en vagyok a nagy o, hanem elfogadtam hogy neki nem volt fontos. Egyebkent nekunk nincs csaladunk es keves ismeros van ugyhogy nagy lagzi ugysem lenne belole. De mi mar arrol beszelunk hogy egyutt fogunk megoregedni es rancokat is egyszerre fogunk noveszteni, nezzuk hogy a gyerekeink nonek es majd egyszer nelkuluk utazni is fogunk. Most mar erti hogy nekem ez fontosabb mint neki es ettol boldogabba tesz neki meg mindegy es nem fogja vissza magat.

En csak azt tudom mondani hogy ha nem vagy vele boldog ugy ahogy van akkor mondd ki a vegso szot. Kerdezd meg es keszulj fel a valaszra.

Az en anyukam is ugyanazt szokta mondani amit te irtal, ha egy pasi megtalalja a nagy ot akkor is elotor belole a vagy stb. Ezt vagy ugy veszed fel hogy meg nem talalta meg a nagy ot (mit teszel ebbe az esetben?) vagy nem erdekli. En ugy vagyok vele hogy amit a ferfi mond azt el kell hinni. Eroszakoskodni nem lehet mert azt senki nem szereti. Nem irod hogy hany eves vagy, ez nagyban befolyasolja a valaszt. A parom 25 volt amikor talalkoztunk es nem tudom neki felvetni hogy nem akart olyan fiatalon nosulni. Jol tette. En is hulye voltam olyan fiatalon hazasodni. Nem is kellett volna de akkor most nem is lennenk egyutt szoval valami haszna volt. Ma viszont 40 folott van es az egy egeszen mas gondolkodas. En idosebb vagyok nala. Ha fiatalabbat szeretett volna akkor mar regen elment volna. De nem ment, kinlodott velem amig nem estem teherbe. sot igent mondott. Ez egy olyan dolog hogy minden parnak maganak kell megtalalnia hogy mi mukodik mindkettonek.