Másnak is szokott hiányozni az esküvője?

Irigyellek, hogy ilyen mélyen, minden érzékszerveddel meg tudtad élni az esküvőt.

Velem nem tudom mi történt az esküvőnk napján, esős időre ébredtünk, és valahogy már úgy keltem fel, hogy ez nem az a nap...

Nem voltam esküvős hangulatban, végig máshol voltam fejben, valahogy nem tudtam igazán megélni sem élvezni :(

Sokáig bűntudatom volt, de már kikoptak az emlékek, képek nélkül már szinte semmit nem tudok felidézni az esküvőnk napjáról :(

Kettős érzéseim vannak. Mert egyrészt nagyon szép volt minden, jó volt, életünk egyik legszebb napja volt, akkor volt amikor én nagyon szerettem volna, decemberben, karácsony előtt, az ünnepi díszítés, a hangulat, hóesés, pont olyan volt, ahogy szerettem volna, minden amit imádok. Nagyon szép emlék. Szerencsére ez jobban megmaradt bennem.

Viszont másrészt bár szűk körű volt, mert ilyet akartunk, család, pár barát, számomra így is túl sok volt az ember, és ez valamilyen szinten stresszelt, mert alapjáraton nehezen bírom az ilyesmit, ahogy lehet kerülöm az ilyen helyzeteket, mert nehezen viselem őket magam körül. Emiatt tömegrendezvényekre sem nagyon járok. Meg amúgy hagyományosabb esküvőkre sem nagyon, csak ritkán, ha nagyon muszáj.

Egyébként én alapvetően jobban szeretem azt a tényt, hogy megesküdtünk, házasok vagyunk és így éljük a mindennapjainkat:) lassan 14 éve. Az esküvő csak úgymond egy szükséges lépés volt ehhez az élethez. A sima kéttanús aláírásnál meg azért igényesebbet szerettünk volna. A családot nem hagytuk volna ki, maximum extrém esetben, de Szerencsére ilyesmire nem volt szükség.