Az gáz ha hivatott vagyok esküvőre május 28-ára és nem akarok elmenni? Legyünk őszinték?

Ha csak ennyi az ok, hogy introveltáltak vagytok, akkor emiatt én nem mondanám le. Föl lehet úgy is fogni, hogy ez egy alkalom arra, hogy felrázzon, kizökkentsen. Le lehet lépni éjfélkor is, nem hinném, hogy kötelező hajnalig önkívületben tombolni.

Ezek a személyek tanúnak kérnek, ez azt jelenti, hogy szeretnek titeket, tisztelnek vagy felnéznek rátok. Szerintem nagyon bántó lenne nekik, ha ezt visszautasítjátok. Persze ha csak nem olyan a helyzet, hogy mást nem találtak, jók lesztek akkor ti..

Én is introvertált vagyok, szintén utálom az ilyen felhajtást, végül "mozizással" töltöm az időt. Nem mondom, hogy élvezem, de végül mindig találok valamit, amit megfigyelek vagy csak hallgatom mások beszélgetését. Így mikor utólag gondolok ezekre az eseményekre már nem bánom, hogy mégis elmentem.

Ha jó barátokról van szó, menjetek szerintem és vegyetek részt ebben a nektek jóleső módon. Ha nem zavar, hogy megbántod őket, mert már amúgy sem akarod, hogy keressenek bármivel, akkor nyilván meg kell mondani, hogy ez nektek sok.

Ajándéknak bonbont, csokit?

Édes istenem...

Mégis miféle kapcsolat ez?? Az egyik fél érzi annyira fontosnak a másikat, hogy felkérje tanúnak...míg a tanú jelöltnek annyira sem fontos a másik, hogy elfogadja a felkérést...és bonbon-t akar adni ajándékba.

Ha tényleg valódi ez a kérdés akkor ne várjátok meg amíg ők elmennek hozzátok a meghívóval...ha ennyire nehezetekre esik elmenni egy esküvőre akkor legyen gerinc bennetek ezt időben jelezni.

Ha eldöntöttétek, hogy biztos nem mentek, akkor szóljatok mielőbb. Egyrészt más tanút kell keresni, másrészt az ételek létszámra vannak rendelve ilyenkor, ne legyen a párnak plusz kiadás, mert nem mentek.

Mondjuk egy olyan jó barátnőm, aki tanúnak kér, megoldanám, hogy menjek. Úgy, hogy én is introvertált vagyok. Ismertem pár embert, velük elvoltam, nem olyan kibírhatatlan. Ha csak a buli része a gond, azt is csinálhatjátok, hogy szóltok előre, hogy nem tudtok sokáig maradni, ne haragudjanak.

Én a 11-essel értek egyet, szerintem menjetek el.

Én is introvertált vagyok, és nagyon sokszor magam is kellemetlenül éreztem magam, amikor esküvőkre kellett mennem. Nem volt kedvem, öltözködni kellett, nem tudtam elengedni magam, zavart, hogy mindenki a párjával megy, én meg egyedül, stb. Aztán egy idő után próbáltam úgy tekinteni az egészet, hogy elmegyek és eszek egy jót. Az utolsó néhány esküvőre már tök szívesen mentem. Ma már örülök, hogy minden barátom esküvőjén ott voltam - visszatekintve összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy valamelyiküket visszautasítottam volna.

Az a baj az introvertáltsággal, hogy az ember hajlamos tőle begubózni, ezzel pedig kiszakad a társadalomból, antiszociális lesz. Ennek valamennyire ellen kell tartani, egy bizonyos mértékben magunkra kell erőltetni ezeket a társadalmi eseményeket is. Fogjátok úgy fel, hogy személyiségfejlesztés, kis lelki edzés. Elmentek, kirándultok egyet, szétnéztek, esztek egy jót, beszélgettek. Nektek még annyival könnyebb is a dolog, hogy nem egyedül vagytok. Ha el tudjátok vinni a gyereketeket, az is jó, mert ő is lát ilyet legalább - neki is tapasztalnia kell, milyen a világ, milyen egy esküvő. Nem kell reggelig maradni, éjfél után is leléphettek (valszeg a gyerek is már fáradt lesz).

Tanúságtól meg nem kell félni: aláír, aztán olyan, mint a többi vendég, nincs abban semmi nehézség.

Gondoljatok arra, hogy 1 nap eltelik, az nem több, mint 24 óra, és már túl is vagytok az egészen. De mégis nem bántottátok meg a barátaitokat.

Ajándéknak esküvőre nem illő a bonbon, szerintem az oda nagyon szint alatti. Én pénzt szoktam adni - itt a gyakorin is rá tudsz keresni, hogy mennyit szoktak adni. (Én borítékban szoktam odaadni - ráírom a nevemet, meg bele egy pár sor jókívánságot, "sok boldogságot", ilyesmi.)

Ti tudjátok, de szerintem fontoljátok meg. Mondom, nekem van tapasztalatom bőven arra, hogy nincs kedvem menni valahova, de néha be kell nyelnünk ezeket a dolgokat. Ki lehet azt bírni.

F

Arról nem beszélve, hogy valószínűleg más barátaitokhoz is menni kell még a jövőben esküvőre, és akkor ott is elő fog jönni ez a dilemma, mindig vívódni fogtok rajta. Szerintem jobban jártok, ha úgymond gyakorlatot szereztek ebben, és legközelebb már nem a szorongás lesz miatt, hanem egyszerűen tudjátok kezelni a dolgot. Igazából csak életképesebb emberek lesztek tőle.

(16 voltam)