Az ismerősöm miatt teljesen összezavarodtam, hogy férjhez akarok menni?

Ha meg tudjátok beszélni, meg amúgy sincs igaza és hú de jó együtt, akkor amiben nincs igaza az ismerősnek, de zavar téged, azt beszéljétek meg a pároddal. Igazából, magadat hazudtoltad meg többször az iromány során.

De, ha nem akarod, hogy beledumáljon kívülről valaki, akkor iktasd ki az illetőt a képből.

Akár jószándékkal, akár kotnyelességből, akár kifejezett rosszindulattal mondta azt, amit, ha nincs rá igény, közöld vele, ha folytatja, akkor ne keresd többet.

Ertől függetlenül, csak, csak volt igazaság abban, amit mondott, ha hirtelen elkezdtek zavarni dolgok. Ezen se árt elgondolkozni.

Ha a kapcsolat jó és tényleg működik, ahogy azt az elején ecsetelted, akkor hajrá, ne hagyd elúszni.

Sokszor a kívülállók jobban látják a dolgokat.

Nekem van erről egy sztorim. Egy családtag katasztrófális házassága. Ott sem voltak egyébként nagy problémák, hanem ilyen rendkívül finom jelekből, az egymáshoz való viszonyukból lehetett érezni, hogy ez nagyon nagyon nem lesz jó. A fiú anyja csitítgatott mindenkit, hogy hagyjuk már abba a károgást. Én és sok más károgó kb még gyerekek voltunk, teljesen természetes, hogy a mi szavunkra adni nem volt érdemes. De évekkel később megtudtam, hogy a már felnőtt, a családban legmagasabb képzettségű, szaktekintély rokonom, az esküvő előtt komolyan elbeszélgetett a sráccal, és próbálta lebeszélni, hogy neki ez nagyon nem lesz jó. Ez nekem akkora döbbenet volt, mert én évekig abban a tudatban éltem, hogy csak mi voltunk a hülyék. Később egyre többekről derült ki, hogy ugyanezt gondolták, érezték. Nem sikerült lebeszélni, hatalmas lakodalom volt.

Brutális válás kerekedett belőle, volt ablak előtt ordítozás a lány szüleitől, hitelbe belerokkanás, a gyerekük súlyosan beteg lett (bár ez egy külön tényező, nem köthető a kettejük kapcsolatához.)

A korábban nagyon szelíd szűkszavú fiú egy igazi állattá változott, annyira meggyűlölte a lányt, hogy tönkretette az életét a rossz házassággal, a hitelbe belebetegedett. Közben a lány a válás után meglépett olyan dolgokat, hogy kiskorúakkal feküdt össze, sőt már gyereke is született az egyiktől.

Mindez mindkét oldalról teljesen jólszituált szülőkkel.

Na én azóta hallgatok mások véleményére, főleg aki nagyon ismer engem, hogy hahó, itt valami nagyon nem oké. Meghallgatom amit mond és igenis megkérdezem, hogy miért gondolja így.

Lehet simán, hogy csak egy rosszindulatú valaki a környezetben, ebben az esetben másokat is megkérdeznék ők hogyan látnak minket. Nagyon közeli barátokat és rokonokat, akik jól ismernek.

Van egy másik sztori is, nem akarok regélni, de szerintem ez is tanulságos. Most is megyünk egy esküvőre. A menyasszony már terhes, közel a 40-hez, első gyerek, kb az utolsó pillanatban jött össze. Meséltem erről egy totál kívülálló személynek, egyből rávágta, hogy csak a gyerek miatt veszik el. Azóta szűk családi körben másoktól is kibuggyant ez.

Később a nő saját anyja vallotta be, hogy csak ez a srác volt, aki kötélnek állt, mindenki lelécelt. Tehát szó sincs nagy szerelemről, hanem konkrétan akadt végre egy balek, akit meg lehetett fogni a gyerekkel.

Nem tudom mi az oka ennek, honnan jönnek ezek. Megérzések, tapasztalat, vagy jobban olvassák a non-verbális jelzéseket is ilyen benyomásokat kelt a kapcsolat.