El fog múlni valaha ez a fájdalom?

Biztosan az esküvő a baj? Nem az egész körülményei nyomasztanak? Nekem nem hangzik túl jól, hogy úgy házasodtál, hogy "féltél, hogy elveszíted".

Miért nem tudtatok közös megoldásra jutni? Most már jobban menne? Jó a kapcsolatotok? Szeretsz anya lenni, vagy még most is azt érzed, hogy várni kellett volna, mert nem értél meg rá?

Ha csak az esküvő a baj, akkor szerintem az egy szép megoldás lenne, ha majd mondjuk az 5. házassági évfordulótokon tartanátok valami nagyobb bulit, vagy különlegesebb eseményt, akár fogadalommegerősítéssel, akár anélkül, csak megünnepelve azokkal, akikkel nem tudtátok akkor. Nem értem miért lenne/miért volt neked probléma, hogy már ott voltál a szüleid esküvőjén, valójában a tényeken nem fogsz tudni változtatni, de attól még így is ugyanolyan szép, mert nektek ez a történetetek.

Viszont szerintem mindenképp gondolkozz el azon, hogy mi az igazi problémád ezzel a helyzettel, és azt próbáld meg megoldani.

Állami esküvő csak egy szerződés, tartsál templomit, vagy csak szimplán lagzit és átélheted az 1 nap hercegnő létet. Mert erről szól ez, nem?

Menjél pszichológushoz, segít túllendülni ezen a traumán.

Tipikus magyar hozzá állás amit olvashatunk a válaszokban. Még nem vagyok házas, de kislány koromban megálmodtam az esküvőt, ami bizony úgy is lesz. Vannak az embernek vágyai, amiket meg akar élni. Nekem is fontos ez, nem tudom miért kell ilyen bunkó módon leszólni ezt. Minek állandóan belerúgni a másikba. Én meg gyereket nem akarok, és? Nem szólom le, aki akar. Nem kell egymást megérteni, elég békén hagyni.

Kérdező, dehogy vagy undorító, miért lennél, mert vannak vágyaid? Hogy a múltban mit lehetett volna másképp, azt hagyjuk, nem számít. De miért ne lehetne tartani egy lagzit? A gyereket ha nem akarod vinni (érthető) akkor vannak babyszitterek. Simán orvosolható probléma, nem vagy elkésve.

Ami nekem egy sokkal szomorúbb történetről árulkodik, az az a sorod, hogy azért "kellett" gyorsan a gyerek, mert nem akartad elvesziteni a férjed...

Nekünk másfél éves volt a gyerekünk amikor összeházasodtunk. Egyenruhás,menyasszonyi ruhás polgári esküvő, fotózás, vacsora a családunkkal. Csodálatos volt minden. Annál nagyobb örömöt, hogy a fiunk ott lehetett ezen a napon, olyan élmény volt nekem, hogy elmondani nem tudom.

Ült az ölemben, nem maradtunk reggelig mert ébredt még ejjel és szopizott is,a vacsinal mellettünk ült és evett, szóval ezt se úgy kell elkepzelni, Hogy kizárólag más volt vele, hiszen a miénk! :D én nagyon szerettem, hogy része volt ennek.

Én terhesen nem akartam, mert én meg azt érzem gáznak, nem siettünk sehova.. Így tudtunk koccintani, a szallasunkon nászéjszakázni. A képek fantasztikusak lettek, imádtam a csaladjaink körében megunnepelni a szerelmünk hivatalossá tételét. Ja mondjuk igen, ha hozzámesz ahhoz, akibe szerelmes vagy, akkor az a fontos.. :) nem a lagzi.

Mondjuk nem teljesen értem mi tartott vissza a lagzitól, menyasszonyi ruhától..

16os,és ha a férjed más típusú esküvőt akar akkor majd te dirigalsz és mindenkinek kuss? :D

Már értem, mikor párom mondta, hogy vannak olyan nők akiknek kész terve vanaz életre, kb mindegy kivel, csak úgy legyen..

#16! Ez kb.akkor lenne a gyerek kérdéssel összehasonlítható, ha valaki úgy jönne ide hisztizni, hogy ő kislány kora óta egy szőke kékszemű kislányt akart, de barna hajú és szemű fia lett. Ráadásul nem szereti a babákat, pedig ő elképzelte, hogy majd együtt fognak barbizni és milyen jó lesz. Hogy dolgozza fel ezt a borzalmas traumát? Hidd el, ő is kapna itt hideget-meleget. Az, hogy te nem akarsz gyereket és nem kötsz bele abba, aki akar, az marhára nem ugyanez.

A kérdezőbe se kötne bele senki, ha az lenne a problémája, hogy ő házasságot akart, a pasi meg azt ígérte, a gyerek után elveszi, de miután teherbe esett, lefújta, mégse akarja már elvenni. Az egy átverés, és jogos kiakadás lenne. Ezzel szemben, amit a kérdező csinál, egy szánalmas hiszti. Esküvőt akart, megvolt. A körülmények miatt nem pont úgy, ahogy tervezte. Lagzit most is tarthatna, de neki az se jó, mert nehogy már ott legyen a saját gyereke. Elvileg felnőtt ember és úgy viselkedik, mint egy óvodás, akinek elvették a homokozó lapátját.