Összeházasodnál egy pánikbeteggel?

Én is pánikbeteg vagyok, és házas! Én az emberektöl félek de csakis hivatalos közegben. Én rögtön elsírom magam és rosszul leszek ha valaki nem normális hangnemben szól hozzám, ami valljuk be sokszor elöfordul föleg a besavanyodott ügyintézök miatt. Telefont sem merem felvenni, és telefonálni sem. Velem kizárólag emailben vagy smsben, levélben lehet kommunikálni. Régen a boltba sem mertem lemenni, de mióta nem kell kérni az árut az eladótól azóta ez megszünt. Ja és olyan munkám van amit itthon tudok végezni, pont a pánikom miatt. Férjem ezt így fogadta el és nagyon szeretjük egymást. Ha telefonálni kell akár a gyerek ügyében akár hivatalos ügyben, mindig a férjem intézi, nem esik nehezére. Hivatalos ügyet meg csakis kísérettel intézek, hogy legyen mellettem egy támasz. Ez lehet akár a barátnöm, húgom stb. a lényeg, hogy érezzem, hogy védelem alatt állok. Ez az egyetlen gyengepontom de amúgy egy normális, értelmes, szorgalmas nö vagyok, és nem érzem úgy, hogy kevesebb lennék másnál.

És én is házasodtam volna pánikbeteggel, hiszen át tudom érezni milyen rossz ez neki, és ettöl ö nem lett rosszabb ember!

Utolsó: Nekem is ugyanezek a bajaim (sok más mellett). Telefonálás, ügyintézés, szóbelili vizsgák, stb mind rosszulléttel jár. Igyekszem mindig rejteni, de egyszer biztos össze fogok esni.

Én is pánikbeteg volnék?:/

Szintén pánikbeteg vagyok és házas. Nekem a részeg embereket kell kerülnöm, illetve az olyan szituációkat, amik ezzel járnak. Volt, hogy elájultam egy szórakozó helyen, mert egy ittas ember leesett a székről.

A Férjem támogat, bár nem érti a bajomat.

Amióta gyerekem van, csökkentek a tünetek.

Én egy pánikbeteg fiút szeretek. Vele hivatalosan haverok (barátok?) vagyunk, nem tudom, lesz-e valami a dologból, de ez most nem ide tartozik.

Sokat mesélt nekem a betegségéről, járt is pszichiáterhez. Javult az állapota, de nem tünetmentes. Nagyon érzékeny és szorongó ember. Volt, hogy egy kis kávézóban ültünk, és nagyon furcsán viselkedett (kicsit flegma volt), meg is orroltam érte picit, de utána megmondta, hogy egyszerűen csak rosszul érezte magát a sok ember miatt.

Nem láttam még őt "roham" közben (bocsánat, nem tudom, így mondják-e). Igaz, új keletű ismeretség a miénk, és még nem olyan bizalmas azért.

Azt hiszem, nagyon szeretem őt, de nem véletlenül félek belekezdeni egy kapcsolatba. Én is érzékeny ember vagyok, talán labilis is, pszichológushoz járok. Félek belemenni egy kapcsolatba, általában mindenkivel, nem hogy az említett fiúval. Pedig nagyon tetszik, és néha úgy tűnik, én sem vagyok közömbös neki (sőt volt egy időszak, amikor majdhogynem egyértelműen udvarolt, csak elbénáztam).

Hihetetlen hangulatember, pont ettől félek.

De hogy a kérdésre válaszoljak: összeházasodni akkor házasodnék, ha egyébként jól működik a kapcsolatunk.