Összeházasodnál egy pánikbeteggel?

Nem.

Attól függ, milyen mértékű. Elválni viszont biztos nem fogok a férjemtől, akinél a gyermekünk születése hozta elő ezt a betegséget (szerencsére nem túl durván). Szeretettel, türelemmel, megfelelő kezeléssel teljes élet élhető vele!

10:49-es vagyok. Ha ez előtte derült volna ki, akkor is nagyon sok mindentől függ. A betegség mértékétől, a kezelés hatásától, a párom személyiségétől, az érzelmeim erősségétől...

Én pánikbeteg voltam, úgy is nősültem. Aztán kikezeltem magam belőle, évek óta semmi tünete nincs. Szvsz nem az a kérdés, beteg-e az illető, hanem hogy van-e olyan elszánt, hogy megküzdjön vele.

Elég buta és előítéletes az az ember aki abból indul ki ,hogy labilis meg a gyerekek is olyan lesznek.Mai világban nemszabadna,hogy ez problémát okozzon.Tudja mit jelent a labilis?Lehet az átlagnál érzékenyebbek de beszámíthatóak és nem elmebetegek és tudnak dolgozni.Nemis mindíg tekintik őket pszihiátriai esetnek.Nem végleges legalábbis nem mindenesetbe mint a depresszió sem.A pánikbetegnek pont az a jó ha a család és a párja mellette ál.Voltam pánikbeteg mikor egyedülálló voltam kisgyerekkel és megismerkedtem egy előítéletes pasival akiről később kiderűlt,hogy az egész család részesült már vagy nyugtatóba vagy pszihiátriai kezelésbe.Az ingatag embereknek általába ingatag az életük.Mikor összejöttem a mostani párommal párhónapig szedtem még gyógyszert nemsokkal abbahagytam.Nemsokkal terhes lettem akkor megis szüntek.Ritkán előjön akkor a párom helyrepofoz.Kell egy kis kitartás ehhezz.Nemis mindíg kell kezelni.

Végülis ez pont olyan dolog mint vannak nők akik nemakarnak főzni és akik nemtudnak és akik akarnak de nemlesznek sose szakácsok.Vannak különbségek.Akarok gyógyulni vagy nem.