Szerintetek mennyi idő után szabad összeházasodni távkapcsolatban?

Nem kérdező, nem természetes, hogy "úgyis főzöl magadra, természetes, hogy a párodra is főzöl". Vagyis: az természetes, hogy ha már nekiállsz, dupla adagot csinálsz, DE csak akkor, ha a párod ugyanannyi részt vállal a házimunkából. Pl. amíg te főzöl, ő takarít.

Ígéretek mindig vannak, de a valóság mindig az együttlakáskor derül ki. Nekem volt egy pasim, képes volt magát ellátni egyedül, de ha ott voltam, elvárta, hogy kiszolgálják, nem zavarta, hogy én is ugyanannyit dolgoztam/tanultam aznap, mint ő. Ráadásul szétdobálta a holmiját, nem mosta ki maga után a fogkrémet a csapból, a ruháit a szennyel mellé dobta következetesen, ahelyett, hogy felemelte volna a tetejét, és soha nem jutott eszélbe, hogy bevásároljon. Ő fáradt volt, csináljam én. Nem hétfőn, nem szerdán... minden nap! Na ez az, ami nem természetes.

A mostani párom teljesen más, elpakol maga után és addig segít a házimunkába, amíg nem végzünk közösen. Nem kell ásványvizet cipelnem kartonszám a boltból, és nem várja el a meleg vacsorát, ha 7-kor elmegyek otthonoról és fél 9-kor érek haza (meló+suli). Így sokkal több időnk marad egymásra, és ez is fontos. De kellett a rossz tapasztalat, tanultam belőle. Úgy volt, hogy azzal a sráccal összeházasodunk, de szerencse, hogy még idejében kiderült, milyen, mert válás lett volna a vége. Pedig én komolyan gondoltam a házasságot! És pont azért, mert komolyan veszem, nem szeretném, ha válásra kerülne a sor!

Nagyon fiatal vagy még, tapasztald meg, hogy a választottad tényleg olyan-e, amilyen pasival együtt szeretnél élni, és ezt csak lakva lehet látni. Tudod... bizonyíték kell, nem ígéret! :)

Egy házassági papír nem garancia semmire, csak az elköteleződés szándékát mutatja. Emiatt nagyon fontos, de attól, hogy van papírotok, még nem lesz jó a kapcsolat, és tönkremehet a házasság.

Sok múlik azon, (és ez nem csak távkapcsolatoknál igaz) hogy mennyire sikerül egymás hétköznapi arcát is megismerni az együtt járási időszak alatt.

Teljesen mindegy, mekkora a fizikai távolság két ember között, ha az együtt töltött idő alatt nem tapasztaljuk meg, hogyan él a lelendő társunk a hétköznapokban. Az számít, hogy ismerjük-e, mi a számunkra is fontos dolgokról a véleménye, milyen az értékrendje, van-e türelme a gyerekekhez, idősekkel, mik a szokásai, mi a hobbija, a kedvenc szórakozása, házias-e, hogyan viselkedik stressz helyzetben, milyen a probléma megoldó képessége, hogy néz ki az otthona, milyenek a családi, baráti kapcsolatai, van-e valamilyen függősége pl számítógéphez, alkoholhoz, van-e olyan tulajdonsága, ami minket taszít, stb. Ezek azok a dolgok, amik később megölhetik a legszebb szerelmet is, ha nem stimmelnek és ezt tényleg csak lakva lehet legjobban megtudni. Egy figyelmes, a másik iránt érdeklődő ember sok mindent észre tud venni együttélés nélkül is, viszont ha ezek fölött átsiklunk a párválasztásnál, akkor bizony sok keserves tapasztalattal gazdagodhatunk a házasság után.

Mi 5 hónapja vagyunk együtt. Sajna nekünk is van 140km távolság. Hetente 4 napot tudunk együtt lenni, de teljesen egyformák vagyunk, kimondjuk a másik gondolatát, ráadásul ugyanaz a munkánk is ami a "cégnél" sokat jelent.Belelátunk egymás munkájába. Mivel a munka miatt nem nagyon tudunk ugrálni, bonyolult lenne az összeköltözés.

Kedden megkérte a kezem, én igent mondtam, ha minden jól megy pár hónap és összeköltözünk, áprilisba meg lagzi.

Ha vki szeret vkit, és megértitek egymást nem számít az idő és a távolság. És ha érzed hogy ő a nagy Ő nehogy elenged!!!

Legalább is szerintünk!!!!