Meddig érdemes várni az eljegyzésre?

Tudom, sok hasonló kérdés volt már, elnézést érte.

Alapszitu, én házasságpárti, őt nem érdekli a dolog. Sokat beszélgettünk erről a kapcsolat elején, meg azóta is. Egyszer poénkodik vele, hogy majd 80 évesen elvesz, máskor meg tök komolyan tervezi, hogy hol milyen esküvő stb.

Gyereket amúgy akar, de neki nem előfeltétel ehhez a házasság, nekem igen, és ezzel nem ért egyet.

Abban egyetértettünk, hogy együttélés nélkül nem. Anno ő maga mondta azt, hogy legalább egy fél évig éljünk együtt, ez nekem is reális.

Sok beszélgetés volt erről az évek folyamán. Megmondtam már azt is, hogy nem ezen múlik a kapcsolatunk, csak ne hitegessen, hogy elvesz, aztán mégse. A viselkedése változatlan: egyszer természetes módon beszél a dologról, máskor "poénkodik", hogy majd 25 év múlva, meg nem is tudom.

A baj az (nekem), hogy ketyeg az a bizonyos óra. Mindig fiatalon akartam családot, erről már lecsúsztam. 30 alatt szerettem volna gyereket, legalább az elsőt. Hormonális gondjaim vannak, nekem ez nem lesz egyszerű. És ha belevesszük, hogy eljegyez, utána házasság az fél-egy év legalább, meg amíg próbálkozunk, mind telik az idő... szóval már a 30 sem feltétlen reális kilátás.

A fentieket párom úgy értelmezi, hogy én beosztom az ő életét, mikor mit kell, holott nem erről van szó. Csak tisztában vagyok vele, hogy ezek nem mennek egyik napról a másikra, és ő sem lesz már fiatalabb.

Persze, más nők szülnek 40 évesen is. Engem nem vigasztal.

Vannak egyéb gondjaink is, albérletben élünk, családok nem támogatnak, nem jutunk egyről a kettőre. Nyilván ez is benne van, hogy ilyen helyzetben minek akarok bármit. Ezt én is tudom...

Magamban határidőt szabtam. Lassan öt éve vagyunk együtt, ebből két éve együtt is élünk. Úgy voltam vele, hogyha 28 éves koromig nem vesz el, akkor nem erőlködöm tovább. Ha ennyi idő alatt nem tudta eldönteni, kellek-e, akkor nincs mire várni. Viszont mindkettőnknek jár az esély - nekem, hogy házasságpárti kedvesem legyen, neki, hogy legyen olyan, akinek elég a barinőség.

A kitűzött határidő jött és el is múlt.

És most egyrészről bennem van, hogy lépnem kéne, hiszen egy ilyen kapcsolatban nem haladunk semerre.

Másfelől viszont ott a "kisördög", hogy én vagyok a hülye, minek akarok én gyűrűt, ha semmink sincs.

A kapcsolatunk nem tökéletes, de ragaszkodunk egymáshoz. Nyilván nem akar elveszíteni.

Ha felvázolom ezt neki, akkor lehet, hogy muszájból vesz egy gyűrűt, de annak nem látom értelmét. "Kihisztizett" házasság nem kell, annak nem lesz jó a vége.

Ti mit tennétek a helyemben? Mennétek? Még várnátok? Mégis meddig?