Segítség! Nem szeretem a vőlegényemet! Mit tegyek? Hogyan léphetnék tovább ebből az áldatlan állapotból?

Igazából ez nem a macska megetetése, hanem ahogy írtad (szépen azért felszínre kerül itt, amit érzel) félelem az agressziótól, ami egy ilyen kis dolgon jött elő, és a bizalmatlanság. Elég ok ahhoz, hogy megingasson egy kapcsolatot.

És igen, 42/F -fel tudok egyetérteni.

Mondd el neki, úgy, ahogy itt most nekünk el tudtad :) Mondd el neki, hogy megingott benne a bizalmad, amiért puszta, öncélú agresszióból, bosszúállás címén egy ilyen kis dolgot (a macska megetetése) sem tett meg.

42/F

"De a macs ellen ez nyilvános, értelmetlen, öncélú agresszió volt." -ez ítélet.

Látod, ezt a szemléletet nem kellene erőltetni. Ez árt a kommunikációnak. Ez a te ítéleted. Keresztülment a te szűrőiden, amit a korábbi tapasztalataid határoznak meg. Az ő előélete más, nagy valószínűséggel másképp látja ezt az egész helyzetet. Sokkal jobb ha a saját érzéseidről beszélsz, amit benned keltettek az események. Az nem számon kérő, nem lehet belekötni, megsértődni sem érdemes rá.

A fenti mondat teljesen másképp hangzik így: "Nagyon rosszul esett, hogy nem adtál enni a macskámnak. Nem látom értelmét, hogy szegény állat bűnhődjön, ha köztünk támad valami súrlódás. Most attól félek, hogy máskor majd engem fogsz bántani, amikor nem is velem lesz bajod."

Mivel egyikőtök sem mai csirke, ha akarjátok, elfogadhatjátok (kölcsönösségi alapon), hogy a másikban vannak hibák. Amikkel vagy együtt tudtok élni, vagy nem. De ez egy értelmes, felnőtt döntés kell, legyen. Ez nem jelenti azt, hogy pusztán az értelem, amin alapulnia kell. Dehogy! Az érzelmek nagyon fontosak! Csakhogy sok olyan eset van, amikor az érzelmek célt tévesztenek. Bántanak minket és mi másnak adjuk azt tovább, nem pedig visszaadjuk, ahogy igazságos lenne. Mondjuk, mert az nem "ésszerű". A főnökünk tol le a munkahelyen, de nem akarjuk, hogy kirúgjanak, ezért nem neki mondjuk el, hogy mekkora ez meg az, hanem otthon rúgunk bele a macskába. Vagy leüvöltjük a fejét valakinek közlekedés közben. Sok ilyen van.

Egyszer olvastam egy megdöbbentő mondatot:

Mindenkit pozitív célok mozgatnak.

Vagyis a másik soha nem öncélú agresszor. Ha ezt én így látom, akkor 99%, hogy nem látok valamit. Ő a saját helyzetéből valamiért ezt tette, ami lehet, hogy nem "helyes", de az ő szemszögéből abban a pillanatban indokolható volt. Azért tette. Ettől nekem nem kell egyet érteni. Vitatkozhatok. Harcolhatok ellene. Megkérhetem, hogy legközelebb tegye másképp, mert ez így nekem rossz. Viszont ha rögtön elítélem, akkor elvágom a további sikeres kommunikáció lehetőségét. Ha én "JÓ" vagyok, ő pedig "ROSSZ" akkor onnan nincs miről beszélni.

Én is teszek ilyet. Amikor valami nagyon fáj. Amikor a fájdalom elmúlik, akkor viszont tudom, hogy ez a fájdalom bennem van (kivéve, ha tettlegesen bántottak, de az ritka), és meg tudom keresni az okát. Miért is fájt ez nekem ennyire? Tényleg ennyire bántó ez a dolog, vagy nekem van valami korábbi feldolgozatlan emlékem/fájdalmam, amit felidézett csak ez a mostani, és azért fáj sokkal jobban? Mert akkor ennek csak egy részéről tehet a másik fél. Akkor nem szabad neki az egész fájdalmamat visszaadnom, mert nem neki jár. Az igazságtalan lenne.

Ez persze nehéz. Nem is várom el mindenkitől, hogy így tegyen. Ez csak egy lehetséges út, amit én sem tudok mindig követni. Csak próbálkozom vele.