Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt még olyan, aki rajtam kívül megutálta és már a háta közepére sem kívánja az egykor áhított eljegyzést, esküvőt és gyereket?
Annyira elcsépelt lett, szó szerint hányni tudnék már ezektől, annyira elegem lett abból, hogy még a csapból is ezek folynak. Az elvárások folyton, hogy minden ismerősöm már jegyben jár/házas/gyereket szült, és mindenhonnan ezt kell hallgatnom és néznem. Facebookon már az ismerőseim felét tiltottam, mert folyamat ilyen képeket postoltak..beszélgetni ezekkel az emberekkel másról nem lehet, úgyhogy már életben sem tartom velük a kapcsolatot. Igazából ez a beteges gyerekimádat is idegesít nagyon. Én személy szerint eddig nagyon-nagyon szerettem a gyerekeket (bébiszitter voltam, nem is keveset, és sose tekintettem rá munkaként), de kezdek rosszul lenni attól, hogy a gyerekes anyukákkal másról nem lehet beszélni, csak a gyerekről.
Régen én is szerettem volna egyszer menyasszony lenni, feleség, és édesanya, de annyira sok lett már, hogy mindenhonnan ez jön, egyszerűen valami eltört bennem és már nem vágyom rá, sőt, lassan már a visszájára fordul az egész.
Hozzátenném lehet, hogy párom is közrejátszott benne, mert 4 év után még egy eljegyzést sem lehetett vele megbeszélni, mert úgy érezte sürgetem (pedig csak érdeklődtem, hogy egyáltalán számíthatok-e rá).
Van még valaki így rajtam kívül? Nem akarok ilyen lázadó és savanyú lenni, de nem tudok már mosolyogni ezeken.
válasza: válasza:Én sajnállak, és ezt most nem rosszindulatból mondom... Az jön le, hogy konkrétan irigy vagy arra akinek ez sikerült.
Mondok egy példát... "Szereted a fügét? Lehet, nem tudom, soha nem ettem.." Érted? Ez csak egy példa. A gyermek egy ajándék, csak szeretett ad, és csodát.
válasza:Én nem utálom, sőt! Viszont látom azt, amit te is látsz, és nagyon sajnálom, hogy ilyen lett a világ. 23 éves vagyok még csak, de a facebook falam tele van eljegyzős/házas bejeyzésekkel. Én így is boldog vagyok a kapcsolatomban, de látom magam körül, hogy sokakon mekkora a nyomás. Rövid ideje tartó vagy rossz kapcsolatban élő lányok könyörögnek a barátjuknak a gyűrűért, pár évvel később pedig már a válást intézik - rosszabb esetben ezidő alatt egy lurkó is összejött. És mindez azért, mert a facebook-nyomás miatt úgy érzik, le vannak maradva. Ez nagyon sajnálatos.
De én ettől nem keseredtem el. Tudom hogy mi még nem tartunk ott a párommal, és hajlandó vagyok várni, mert a saját kapcsolatomban mindent jól szeretnék csinálni - ehhez pedig hozzátartozik, hoogy a nagy lépéseket magunk miatt tesszük meg, és nem azért, hogy beállhassunk a sorba.
Kioktatni sem akarlak, de kérlek fogadj el tőlem egy tanácsot: ha egy férfi 4 év után sem hajlandó közös jövőt tervezni veled (még megbeszélés szintjén sem!), akkor ne a házasságból ábrándlj ki, hanem a férfiből. Ennyi idő alatt ugyanis bőven átgondolhatta a dolgot, és könnyen lehet, hogy nem ugyanazt akarjátok az élettől. Akkor pedig nincs értelme együttmaradni.
válasza:Pont abban a korban vagy lassan, amikor már realizálódni szokott a családalapítás. Szerintem normális, hogy a környezetedben ez jellemző, hiszen a korosztályod eljutott oda nagyjából, hogy már befejezte a tanulmányait, dolgozott kicsit és sokaknál jöhet a családalapítás.
A Facebook valóban hibás ebben részben, 5-10 éve még nem tolták az emberek egymás képébe, hogy Pistike mit reggelizett, milyen kakált, hogy aludt el, stb. Sokaknak agyára ment a Facebook, nem érzik a jó ízlés határát. Szerintem a csömöröd 80%-a ennek a számlájára írható...
Nem kell semmit erőltetni, sürgetni, bőven ráérsz még mindenre, nem értem, ki és miért sürget. Semmitől ne vegye el a kedvedet az se, hogy más a kirakatban éli az életét. Az alapvető értékek attól még megmaradtak.
31/N
válasza:Igen, az hozzátartozik a történethez, hogy szülők részéről is jönnek az elvárások. Van, hogy heti szinten megkapjuk az áldást minden téren.
Valóban, most hogy így belegondolok, szinte biztos, hogy javarészt a facebooknak köszönhetem undorom, de sajnos (és ez is a bajom) nem tudok változtatni a hozzáállásomon, pedig nem akarom lenézni sem a házasság intézményét, sem pedig a gyermekáldást. Nem így neveltek... de mégis mintha a fogamat húznák ha ezekre gondolok.
válasza:Szerintem nem kellene a facebooknak ekkora hatással lennie rád.
Amúgy én is úgy érzem, irigy vagy rájuk, mert te még megbeszélni sem tudod a dolgot a pároddal. És a 30-hoz közeledve nem abnormális a "gyerekimádat", csak egyre több nőben erősödik az anyaságra való vágy, teljesen normális.
Szerintem töröld magad fb-ról (én sem vagy fent), és beszélgess el a pároddal. 4 év után azért már megbeszélhettétek volna, ki, mikor, mennyi gyereket szeretne, akartok-e előtte házasságot, stb. Nehogy aztán teljesen mások legyenek a céljaitok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!