Ha nem kéri meg a kezem, hagyjam el?

Fél év járás után 2 év távkapcsolat, és egy éve éltek együtt. A távkapcsolatot én személy szerint nemn is számolnám - én is voltam távkapcsolatban, de az aztán minden, csak nem kapcsolat. Gyakorlatikag egy éve ismer úgy igazán, és ő is pont ezt próbálja magyarázni: "azt mondta, hogy csak 1 éve élünk együtt és ne más határozza meg h nálunk ez mikor lesz"

1-1,5 éve várod, hogy elvegyen, vagyis kb még távkapcsolat volt, mikor te már ezen agyaltál - remélem, nem hozod fel neki ezt a témát renszeresen már azóta... Ne rágd magad ezen ennyire görcsösen, mert ha valamikor szeretne is eljegyezni, akkor is elveszítheted azzal, hogy folyton a fülét rágod.

Nem hagytam el hasonló helyzetben, de megbeszéltem vele, hogy gyerekre, házasságra vágyom (ezt amúgy tudta is), és bármennyire is szeretem, úgy érzem, nem tudok már sokáig várni, mert én évek óta halál biztosnak éreztem a kapcsolatunkat, viszont az ő bizonytalansága engem is bizonytalanná kezdett tenni, hogy hogyan érezhetjük ennyire másképp a dolgot.

Aztán elmondta, miért bizonytalan (mint kiderült, nem.miattam), akkor láttam életemben először sírni, pedig 3 éve együtt voltunk. Megbeszéltük a dolgot, meg hogy én nem akarom belekényszeríteni egy házasságba, gyerekvállalásba meg pláne, ne érezze azt, hogy zsarolni vagy kényszeríteni szeretném.

Kb. rá egy hétre megkérte a kezem, amikor szintén sírt, de akkor már örömében.

Pár hétig féltem, hogy csak belekényszerítettem és megijedt, ezért kérte meg a kezem, de utána elkezdtük szervezni a lagzit, meg sokat beszélgettünk erről, kb. a 2. héten felhőtlen volt már a boldogság és büszkén hangsúlyozta mindenkinek, hogy már a menyasszonya vagyok, nem a barátnője.

Ennek lassan 10 éve, 3 gyerekünk is van azóta. :)

Beszéld meg vele, én tényleg szerelmes voltam belé, de ha nem kérte volna meg a kezem, pár hónapnál többet nem hiszem, hogy tudtam volna rá várni, mert úgy érwztem, nagyon mások a terveink, céljaink, érzéseink.

De mi tényleg az elejétől fogva beszélgettünk erről és akkor már 2 hónappal túl voltunk azon a dátumon, amit kitùztünk a gyermekvállalás időpontjának.

Hagy el!

Miert? Mert azert vagy vele h elvegyen.. nem h szeressen. Meg neked mas fontos es Neki is mas dolgok fontosak.es had ne soroljam.:)

Nézd, ha biztos lenne abban, hogy veled akarja leélni az életét, már megkért volna, de akár el is vett volna ennyi idő alatt.

Én ezt úgy mondom, hogy 1,5 év után házasodtam 25 évesen, a férjem akkor 22 éves volt. Nem voltam se terhes, se hisztis, hogy gyűrű kell. Teljesen magától kért meg korábban. Egyszerűen azért mert tudta, hogy engem akar, és ehhez nem kellettek évek, hogy ezt érezze.

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy leélnéd e az életed csak a barátnőjeként vagy sem. Ha a válasz az, hogy igen, akkor teljesen lényegtelen mikor kér meg és mikor vesz feleségül, úgyis vele maradsz.

Ha pedig fontos neked a hivatalos kapcsolat, akkor nem ártana átgondolni a továbbiakat, és hogy nála valódi-e a házassági szándék, vagy csak az idődet húzza. 30/N

Erre én csak annyit írnék, hogy jómagam 5,5 éve vagyok a barátommal, ebből 5 éve együtt is élünk és én is várom, hogy megkérje a kezem, DE nem azért, mert a barátnőimet is eljegyezték, hanem azért, mert szeretem és igen, a felesége szeretnék lenni. De ha soha az életben nem venne el, még akkor se jutna eszembe ilyen hisztit levágni, az meg végképp meg se fordulna a fejemben, hogy ezért elhagyjam!

25/N

" De ő nagyon megfontolt. Ő hosszú időre tervez úgy érzem folyamatosan vizsgál h megfelelek-e. "

Basszus, ha ennyi idő alatt nem tudta eldönteni, hogy "megfelelsz-e", akkor tényleg nagyon megfontolt.

Az lesz még 10 év múlva is - legfeljebb egy más nőt fog fontolgatni.

ANNYIRA azért nem kellesz neki, lásd be.

A papír persze, hogy ne jelent semmit, a kimondott elköteleződés, az már ige, az meg még többet, hogy tudja, hogy mit szeretnél, nem mond rá nem-et, de azért csak leszarja.

Bár én is azt gondolom, ha gyereket nem terveztek, akkor a házasságnak se látom sok értelmét.

"Szerintem biztos el fog venni előbb vagy utóbb, " - abból következtetsz erre, hogy esze ágában sincs?

Én nem vagyok benn biztos, sőt!