Mit gondoltok arról, ha egy férfi csak akkor hajlandó megkérni egy nő kezét, ha a nő is elmegy dolgozni?

Mert ti mai Lanyok butak vagytok

TUL gyorsan mindent megadtok a fiunak szex osszebatyuzas akar gyerek is es semmihez nem kotitek

Ezert a ferfiak kitik feltetelekhez az eljegyxestol es hazassagot megfordult a vilag.

#32 Teljesen jogos, és igazad van. :) Bár én pár évvel fiatalabb vagyok, de a házasság témát át tudom érezni. Az én oldalamról szerencsére kevésbé nyaggatnak, de van barátnő, aki mostanában házasodik, és nyilván téma a "csajos körökben", hogy na majd ha mi többiek is követjük, és milyen jó lesz... :) Illetve nálunk főleg páromat éri a nyomás a családja részéről, hogy na mikor kéri meg a kezem végre. A múltkor kb. úgy jött haza szülőktől, hogy még valaki rákérdez, akkor most rögtön itthagy faképnél, mert ezt nem bírja... :D

Mindenesetre, nyilván játszom a gondolattal, hogy milyen lesz, meg hogyan lesz. Majd egyszer. Egyelőre még nem tartunk ott, hogy lenne mire házasodnunk, így nem is akarnám, hogy megkérjen, mert minek, de ha X év után tartanánk ugyanitt, szerintem én is kicsit kétségbeesnék. Nem a lánykérés, hanem a toporgás miatt.

Ettől függetlenül érthető ilyen szituban a női kifakadás is, hogy az addig rendben, hogy még nem, de mégis mikor?! És itt jön az érzékeny pont. Mert nyilván ki kell tűzni a célt, fenti példánál maradva, hogy majd ha mindketten dolgozunk, mert meg kell teremteni a feltételeket, ugye. És ez jogos és logikus. De ha a "teremtsük meg" helyett az hangzik el, hogy "majd ha TE megteszel X dolgot", mert neki (mármint a férfinak) ez a része már teljesült nyilván, akkor a barátnőktől/szülőktől hajtott leányzó nem az ész hangját, hanem a kifogást fogja hallani. Pedig (ahogy a linkelt kérdésben is) mi sem áll távolabb a sráctól, mint hogy kifogásoljon. Viszont itt is rengeteg olyat olvasni, meg szerintem mindenki hallott olyat a való életben is, hogy X év után még mindig csak halogatja a srác... És hát az indoklás ilyenkor nagyon hasonló, mert hivatkozni mindig van mire, hogy még miért nem. Ezért nehéz ez a kérdés, mert a háttér teljes ismerete nélkül nehéz véleményt mondani, hogy kinek van igaza. (Itt meg egyébként is a válaszadók nagy része a saját rossz tapasztalatai alapján ítélkezik, nem az alapján, amit olvas.)

Nem olvastam a válaszokat.

Egyrészt a lánykérés a férfinak is egyfajta ajándék, ha a lány igent mond, mindeközben teljesen ésszerűnek találom, hogy addig valaki nem akar házasodni, ameddig mindkét fél el nem kezdett dolgozni, függetlenül attól, hogy a férfiről, vagy a nőről van szó. Számomra házasságot két önálló felnőtt köt. Eleve miből fizetik az esküvőt, ha valamelyikük még nem keres pénzt? Ott, ahol a szülők nem tudják vagy nem akarják finanszírozni, vagy a pár egyik, vagy mindkét tagja nem is akarja, hogy a szülők fizessék, marad az, hogy ők fizetik.

Össze lehet persze házasodni kéttanúsan is, de nagyon sokan nem ezt szeretnék. És az esküvő csak az egyik fele. Hol fognak lakni, kinek a pénzéből fizetik a mindennapi kiadásokat? Hogyan tudnak úgy gyereket vállalni, ha egyiküknek nem volt előtte munkája? Mi van, ha a másiknak bármi miatt kiesik a keresete?

Szóval egyrészt nekem furcsa, ha egy férfi úgy kéri meg a nő kezét, hogy feltételekhez köti, mintha ezzel valami nagy gesztust tenne, a nő meg onnantól kezdve örüljön, hogy megkérték.

Másrészt én nem várnám el senkitől sem, hogy eltartson esküvő előtt. Márpedig, ha nincs munka, akkor kinek a pénzéből élnek meg az esküvő előtt, ameddig együtt laknak?

Ismerek olyat, ahol a nő nem dolgozik, 26 körül van, most jön a 2. gyerek, a szülők fizetnek a párnak sok mindent, és jól elvannak, mert megtehetik. Náluk ez nem is merült fel kérdésnek. Ahol szerintem felmerül, ott már jogos kérés.

Teljesen jogos, sőt... én azt nem értem, hogy sok nőnek (vagyis "még csak" lánynak) hogy jut egyáltalán eszébe eljegyzésért hisztizni, amíg még csak tanul, életében nem dolgozott... stb. Ezt nem tudom hova tenni, nonszensz. A házasság a felnőttek "játéka", márpedig a felnőtt léthez le is kellene tenni valamit az asztalra. Nem a korunktól leszünk felnőttek, hanem a tetteink, cselekedeteink tesznek felnőtté, és nekem egy egyetemista lányzó se akarja megmagyarázni, hogy ő aztán felnőtt, és tudja, mi az élet. Én is voltam egyetemista, én se tudtam. A felsőoktatással kitolódott, elhúzódott a kamaszkor, ez van, el kellene fogadni, és nem a fészbúkra játszani a felnőttet, csak mer' bezzeg karácsonykor egy csomó barinőmet eljegyezték. És akkor mi a f..sz van? De komolyan... Ez pedig a felnőtt lét másik velejárója, hogy nem külsőségek, neadj' isten dicsekvés miatt toporzékolok eljegyzésért, hanem felismerem, hogy mikor van itt a mi időnk. Ami csak az enyém és a páromé, csak ránk tartozik, és akkor jön el, amikor már nem irigy kiskamasz módjára másokéhoz hasonlítom a kapcsolatunkat, hanem felnőtt, érett emberként biztos vagyok magunkban, és már nincs szükségem arra, hogy egy ékszer segítségével görcsösen bizonygassam a környezetemnek, hogy milyen k.rv@ jó az én kapcsolatom. Kicsit túlszaladtam, bocsánat... a lényeg, hogy teljesen jogos elvárás, hogy ha x dologban (eljegyzés, esküvő) felnőttek akarunk lenni, akkor y dologban is (legyen munkám, ne a szüleimnél éljek, a párommal együtt tudjuk fenntartani magunkat) legyünk azok. Az, hogy egy fiú/férfi feltételekhez köti az eljegyzést, elsőre nagyon sz..rul hangzik, de gondoljunk bele egy kicsit, hogy miért is van ez... egyszerűen kénytelenek feltételeket szabni, ha egyszer a barátnő az "eljegyzés" vezényszóra bekattan, hirtelen ez válik élete céljává és értelmévé, és úgy viselkedik, mint egy 13 éves. Legalább a férfi legyen reális ebben a kérdésben, ha már sok "nőnek" nem megy.

31/N, 5 év után volt eljegyzés, + 4 év után házasság, és túléltem.