Mit gondoltok arról, ha egy férfi csak akkor hajlandó megkérni egy nő kezét, ha a nő is elmegy dolgozni?

Manapság nem olyan már, mint régen. Egy férfi önmagát sem tudja eltartani, nem hogy egy családot, tehát praktikus okai vannak.

Bár az én személyes véleményem szerint az ilyen zsarolás hülyeség, ha valaki úgy gondolja, hogy a másik nem felel meg a feltételeinek, az elképzeléseinek bármilyen szempontból, akár mert nincs diplomája, akár mert nincs munkája, akkor kár egyáltalán fenntartani a kapcsolatot.

"Manapság nem olyan már, mint régen. Egy férfi önmagát sem tudja eltartani, nem hogy egy családot, tehát praktikus okai vannak. "

Igen, mert az ostoba libák kihisztizték a kib aszott nagy egyenjogúságot, mert nem volt nekik elég a háztartási güri.Nekik még kellett nyakukba 8-12 óra munkahelyi güri is mellé.Megkaptuk.És mi lett az eredménye? Az, hogy robotolhatunk a semmiért, mert a nők fizetése még mindig alapvetően kevesebb, mint a férfiaké, de a férfiaké is le lett csökkentve annyira, hogy már nem tud sokuk eltartani belőle egy családot, mert minek? Mondja állambácsi, ha az asszony is keres??! Most mindenki szívhat.

Teljesen jogos én is ezen vagyok.

Sőt még az összeköltözést is meggondolom, ha nincs állandó keresete.

Kicsit érdekesnek tartom, és sok esetben igazságtalannak, valamint ridegnek is. Azt is kifejtem hogy miért.

Azok a férfiak akik nagyon szigorúan veszik ezt, hogy csak akkor kapsz lánykérést, ha van fix kereseted, általában a leginkább szemetek a párjukkal szemben. Többnyire a nő is dolgozik, és a férfi is, mégis a házimunka a nő nyakába szakad, mert a férfi " fáradt" ne nyaggassa az asszony stb stb. Mert egy nő nem lehet fáradt... és ha nincs kitakarítva, megfőzve, akkor megy a hiszti. Jönnek azzal, hogy nő vagy, kiharcoltátok az egyenjogúságot, dolgozz! De ha háztartásról van szó, rengeteg férfi külön sértésnek veszi, hogy egyáltalán a nők rájuk szólnak emiatt. Ha a nő dolgozzon és a férfi is dolgozzon, akkor tessék a férfiaknak is takarítani, mosogatni, főzni. (vagy egyezzenek meg ki mit csináljon) ez lehet megbeszélés kérdése.

Gondoljunk csak bele. Ha már az elején ilyen a hozzáállása egy férfinak, mi lesz később? Ha a nő esetleg elveszíti a munkáját, és huzamosabb ideig nem talál másikat, akkor a nagy férfi elválik, mert a nője "nem felnőtt" mert nincs munkája? Hol van ilyenkor a jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben?

Persze, teljesen alap, hogy mindkét fél dolgozzon, ezzel maximálisan egyetértek, de akik ennyire rámennek a pénzre úgy, hogy még semmilyen komoly szándékot nem nyilvánított ki, de elvárásai azok vannak, elég gáz. Nem is maga az elvárás az ami zavar, hanem a stílus, ahogy egyesek ezt előadják.

Eljegyzést, lánykérést lehet tartani akár úgy is, hogy még mindkét fél tanul. A munkához való hozzáállást pedig fel lehet ismerni az embereken, hogy valaki akar dolgozni vagy sem. Házasság előtt. Meg kell ismerni egymást, nem csak dugni összejárni. És ez nem feltétlenül a házasság előtti kapcsolat hosszára vonatkozik, hanem a minőségére.

Én is nőként azt mondom,hogy jogos és nincs benne kivetni való.

Én a barátommal már nagyon sokszor beszéltünk a közös jövőről. Egyértelműen közölte,hogy házasodni is max akkor fog ha már van stabil hátterünk, vagyis nekem és neki is van jól fizető állása.ELjegyezni is akkor akar,mikor elvégzzük az egyetemet.

Szóval szerintem jogos,hogy ha az én barátom elvárja tőlem,hogy igenis legyen munkám.

Már most elvárja tőlem,hogy dolgozzak valami diákmunkát,ahogy ő is tesz. Így már most is tudok gyűjtögetni apránként .