Mit gondoltok arról, ha egy férfi csak akkor hajlandó megkérni egy nő kezét, ha a nő is elmegy dolgozni?

Olyan igazságtalan,amikor valaki felhozza,hogy a nők miatt ilyen sz.ar a mai világ. Mivel már a nőknek is dolgozni kell, nem olyan nagy a fizetés mint régen.

Aki így gondolkodik, az legszívesebben nem engedné,hogy a nő is küzdjön az álmaiért? Megtagadná ezt a nőtől,hogy ne csinálja azt,amit szeret?

Legyen otthon,mint egy haszonállat?

"Legyen otthon,mint egy haszonállat?"

Miért, ha az otthonodon kívül is dolgozol, akkor nem haszonállat vagy?

akkor már két helyen vagy haszonállat.

Szerintem a nőnek egy helyen is elég lenne helytállni.Van otthon bőven tennivaló.De ha nagyon viszket a segge, hát menjen, de a háztartás mellett 4-6 óra is bőven elég lenne melóból.A férfi fáradt munka után.A nő nem? Megvan a fene nagy egyenjogúság, de valahogy a fakanáltól csak nem sikerült megszabadulni, igaz?

19

Azok a nők olyanok is....

Nàlunk pl az esküvő utàn 1-2 hónappal vesztettem el a munkàmat. A férjem mégsem vàlt el, hanem tàmogatott. Mikor a férjem vesztette el a munkájàt, én tàmogattam. Ilyesmi bàrkivel előfordulhat bàrmikor. Elég undorító amikor valaki ettől teszi függővé a szerelmét és a kapcsolat komolysàgàt. A munkàra való hajlandóságot pedig sokkal korábban észre kellene venni a màsik emberen. Nem kellene zsarolni senkit. Ennyit erről. A hàzassàg azt is jelenti, hogy akkor is kitartok a màsik mellett ha elveszti a munkàjàt, beteg lesz stb... nem csak jóban hanem rosszban is együtt vagyunk. Aki ehhez nem elég felnőtt az ne akarjon eljegyezni, se hàzasodni.

Előre is elnézést, ha ismétlek, nem olvastam végig minden választ.

Maga a hozzáállás és mint kérés, teljesen rendben van a fenti kijelentés, és ezt nőként mondom. Ritka az olyan férfi (ember) manapság, aki annyit keres, hogy egyedül fenn tudjon tartani egy családot. Huszonévesek körében pláne. Fontos az, hogy legyen egy alap, amire lehet építeni.

Ami nincs rendben, és ami az első oldalon példaként linkelt kérdésekben is a gond, az az, hogy adott esetben nem _megbeszélték_, hogy erre van szükség a közös élethez, hanem hogy a srác (mindkét esetben) apa módjára eldöntötte, _kikötötte_, hogy majd ha meglesz a suli, a diploma, a munka, az első évi bér, stb stb stb... akkor majd megkéri. Tehát tulajdonképpen a gyűrű amolyan jutalomfalat lesz, amit megkaphat a lányka, ha teljesíti a feltételeket. És ez itt a gond, nem maga az elvárás. Mert az elvárás jogos, hogy ne a semmire házasodjunk, de nagyon nem mindegy, hogy ez miképp van lekommunikálva.

#28 Lehet, rosszul fogalmaztam az előbb. :) Illetve visszaolvasva valóban félreérthető.

Valóban, a srác elvárásai adott példában teljesen korrektek voltak, és ésszerű volt az érvelése, hogy miért is nem akarja az eljegyzést (még). Viszont ott is az volt a fő gond, hogy _nem beszélték meg_. Valahol ott válaszoltam is a témában, ott szebben sikerült kifejteni. :) Tulajdonképpen az egész a megfogalmazáson múlik, hogy férfiként ne azt mondd, hogy "találj munkát/végezz időben, aztán majd utána elveszlek", mert abból - bármekkora is a jó szándék - a házasság miatt aggódó nő szinte biztos, hogy azt fogja kihallani, hogy feltételeket szabsz neki. Holott ugye nem erről van szó, de egyszerűen így hangzik. Tudom, nagyon vékony itt a határ, és nehéz jól megfogalmazni, de én úgy vettem észre, a legtöbb ilyen jellegű kérdésnél ennyi szokott lenni "csak" a gond. :)