Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
2 éve vagyunk együtt, ultimátumot kaptam, ti mit szólnátok ehhez?
2 éve vagyunk együtt a barátnőmmel, tegnap volt az évfordulónk, úgyhogy elvittem vacsorázni egy szép étterembe. Egész este nagyon izgatott és boldog volt, ahogy közeledett a vacsora vége, úgy lett egyre mosolygósabb és vidámabb, de miután végeztünk és én fizettem, kezdett alább hagyni a jókedve. Hazafelé menet egyre morgósabb lett, otthon meg lefekvéskor már tiszta depi volt. Elmondta, hogy ő azt hitte, ma meg fogom kérni a kezét, egész este arra számolt, hogy egyszer csak előhúzok egy gyűrűt és amikor látta, hogy semmi ilyesmi nem lesz és teljesen hiábavaló volt azt várnia, hogy végre eljegyzem, szörnyen nagyot csalódott. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, meg fogom kérni a kezét, felesleges ezen pörögnie, hiszen nagyon szeretem és vele szeretném leélni az életemet, de akkor nekem szegezte a kérdést, hogy hát mikor?? Mondtam neki, hogy ha itt lesz az ideje, egyelőre az egyetemre koncentráljon, ezt pedig bízza rám, de biztosítottam róla, hogy hamarosan, 1-2 éven belül tervezek vele továbblépni. Erősködött, hogy de ő tudni szeretné, hogy mikor. Erre mondtam neki, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik és egyébként is azt szeretném, ha meglepetés lenne majd, nem ígérek előre dátumot, hátha valami miatt nem úgy jönnek össze a dolgok, és akkor megint csak csalódna, úgyhogy legyen elég annyi, hogy a következő 2 évben valamikor.
Erre ő ultimátumot adott, hogy minek kell nekem ehhez 2 év, ha nem tudom eldönteni már most, hogy vele akarok-e élni, akkor nincs értelme ennek az egésznek, meg hogy mit akarok ezen én még 2 évig gondolkodni, hát ennyi idő alatt már rég el kellett volna tudnom dönteni, hogy mit akarok tőle a jövőben, és ne húzzam az idejét feleslegesen, úgyhogy legfeljebb 3 hónapot hajlandó még várni rám, addig találjam ki, mi legyen, vagy eljegyzem ezalatt az idő alatt, vagy ha nem, akkor elválnak útjaink, mert mi nem egymást keressük, stb...
Köpni-nyelni nem tudtam! Mondtam neki, hogy most csak zaklatott, mert számított rá és mégse kapott gyűrűt, de hogy ne adjon már ilyen ultimátumot nekem, amikor az előbb mondtam, hogy 1-2 éven belül én is tervezem őt megkérni, DE amíg az egyetem nincs befejezve, addig nem. Erre csak annyit felelt, hogy amit mondott, azt megmondta, 3 hónapom van, döntsem el mit akarok...
Nagyon szeretem, de ez most kicsit mellbe vágott. Délelőtt már böngésztem a jegygyűrűket, de közben meg az is itt kattog bennem, hogy bakker, nehogy már belezsaroljon egy eljegyzésbe 2 év után, mert nem úgy alakult a tegnap este, ahogy ő tervezte! Nektek mi a véleményetek erről?
Terveztem, hogy megkérem, de még nem most. Ő viszont most úgy döntött, hogy nem hajlandó 3 hónapnál többet várni.
ELHAGYNI NEM AKAROM! Javaslatokat szeretnék, mi legyen a megoldás? Vegyek neki egy gyűrűt, hogy lehiggadjon? Vagy ne hagyjam magam? Nem tudom, mi legyen... Félek, hogy ha most ebben engedek neki, akkor ezzel csak olajat öntök a tűzre... Ha most kap egy gyűrűt, utána majd az esküvővel is zsarolni fog...? Aztán meg majd a gyerekvállalással? Nem tudom, mit kéne most tennem. :S
Ti mit tanácsoltok?
"vegyél neki egy gyűrűt :), ezen semmi nem múlik."
Tudom, de itt most nem arról van szó, hogy mi múlik ezen. Nem arról van szó, hogy nem tudnék megvenni egy gyűrűt, hanem arról, hogy attól tartok, ha most ebben engedek neki, és rájön, hogy ilyen ultimátumokkal bármit elérhet, akkor legközelebb is ezt fogja csinálni, ha valamiben eltér a véleményünk, de ő nagyon szeretné. Nem akarom, hogy úgymond rászokjon erre, hogy bármit kizsarolhat, amit csak akar. Egyrészt.
Másrészt meg igenis, számomra sok múlik egy gyűrűn. Nekem ez nem csak egy bizsu, amit hozzávágunk a másikhoz, hogy "na, nesze, itt van, fogjad, oszt' örüljé' és mostantól esküvőig egy hangod se legyen", számomra ez nem csak egy gesztus, hanem egy komoly döntés. Tudom, manapság már sokan dobálóznak vele, meg úgy vannak az eljegyzéssel is, hogy az még semmit nem jelent, az még nem elkötelezettség, azt még vissza lehet csinálni, stb... de én nem így gondolom. Illetve nálam ennek súlya van. Ahogy írtam is, én mindig betartom, ha valamit ígérek, nekem ez fontos, és az eljegyzés gyakorlatilag egy ígéret az esküvőre. Szeretném ezt rendesen csinálni, 1 éven belül el is venni, de jelen pillanatban ez egyszerűen kivitelezhetetlen. Nem tudom egyedül, egy keresetből ezt megoldani. Ha eljegyzem, szeretném 1 éven belül el is venni - ezért gondoltam, hogy csak akkor jegyzem el, ha legalább már nagyjából lehet látni, hogy kb mikorra tudnánk összehozni egy lagzit is. Ez mindaddig teljes mértékig átláthatatlan, amíg a barátnőm le nem diplomázik és nem kezd el ő is dolgozni. Különben is úgy gondolom, nem egy gyűrűn kéne múlnia a kapcsolatunknak, egy gyűrű nem változtatna most semmin, hiába vennék neki, attól nem lennénk előrébb, nem tudnánk hamarabb összeházasodni, nem lenne hirtelen pénzünk egy lakodalomra... az érzéseim pedig a gyűrű nélkül is ugyanolyan erősek iránta, tehát ezért gondoltam, hogy magának a konkrét lánykérésnek majd csak a következő 2 éven belül lesz reális esélye, addig nem oszt és nem szoroz. Persze ettől vehetek neki gyűrűt, igen, és írhatnátok is akár, hogy ha szerintem úgyse változtat semmin egy gyűrű, de neki ennyire fontos, akkor mégis miért nem veszek neki? De erre tudom azt írni, amivel az elején kezdtem: nem akarom, hogy a későbbiekben mindig mindenre ez legyen a megoldás, hogy ha valamit szeretne, akkor ultimátumot ad és kierőszakolja belőlem. Nos, ezért. :S
No, ezt akkor beszéld meg így vele is, ahogy nekünk összefoglaltad.
Ha meg sose volt ilyen hisztis, akkor szembesítsd azzal, hogy a külső nyomás hatott így rá, és ne hagyja magát ennyire befolyásolni, mert ez neki is rossz lesz. Most az eljegyzésbe szólnak bele kívülről, aztán majd az esküvőbe fognak, aztán majd abba, hogy mikor legyen gyerek, hogy szoptasson, hogy pelenkázzon, hogyan neveljen... stb. Soha nem lesz egy önálló döntése, ha most ezen nem kerekedik felül.
54: de gyerek a lány.
odacuccolt a pasihoz, aki eltartja, elviszi ide oda, ő meg hisztizek mert a bnője kapott egy gyűrűt és neki is kell!
53-ra: az összeköltözés is az esküvő előszobája. Értem én hogy komolyan veszed, és egyet is értek veled, de van amikor beleférhet a hosszabb jegyesség.
Megértem azokat akik azt mondják hogy ne engedj a zsarolásnak, de mit csinálsz akkor ha mégis szakítás lesz belőle?
ha szakít vele, akkor jár a legjobban
hisz akkor nem is szerette, csak a gyűrű kellett neki. nem lesz egy hisztis, zsarolós nője, hanem lesz esélye egy normális NŐre
A zsarolásnak semmiképp nem szabad engedni, akkor sem, ha szakítás lesz. Itt egy 2 éves kapcsolatról van szó, nem arról, hogy már együtt élnek 8-10 éve, és még mindig semmi...
Aki szerint a zsarolás jogos, az gyereket is úgy nevel, hogy enged a hisztinek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!