Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
2 éve vagyunk együtt, ultimátumot kaptam, ti mit szólnátok ehhez?
2 éve vagyunk együtt a barátnőmmel, tegnap volt az évfordulónk, úgyhogy elvittem vacsorázni egy szép étterembe. Egész este nagyon izgatott és boldog volt, ahogy közeledett a vacsora vége, úgy lett egyre mosolygósabb és vidámabb, de miután végeztünk és én fizettem, kezdett alább hagyni a jókedve. Hazafelé menet egyre morgósabb lett, otthon meg lefekvéskor már tiszta depi volt. Elmondta, hogy ő azt hitte, ma meg fogom kérni a kezét, egész este arra számolt, hogy egyszer csak előhúzok egy gyűrűt és amikor látta, hogy semmi ilyesmi nem lesz és teljesen hiábavaló volt azt várnia, hogy végre eljegyzem, szörnyen nagyot csalódott. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, meg fogom kérni a kezét, felesleges ezen pörögnie, hiszen nagyon szeretem és vele szeretném leélni az életemet, de akkor nekem szegezte a kérdést, hogy hát mikor?? Mondtam neki, hogy ha itt lesz az ideje, egyelőre az egyetemre koncentráljon, ezt pedig bízza rám, de biztosítottam róla, hogy hamarosan, 1-2 éven belül tervezek vele továbblépni. Erősködött, hogy de ő tudni szeretné, hogy mikor. Erre mondtam neki, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik és egyébként is azt szeretném, ha meglepetés lenne majd, nem ígérek előre dátumot, hátha valami miatt nem úgy jönnek össze a dolgok, és akkor megint csak csalódna, úgyhogy legyen elég annyi, hogy a következő 2 évben valamikor.
Erre ő ultimátumot adott, hogy minek kell nekem ehhez 2 év, ha nem tudom eldönteni már most, hogy vele akarok-e élni, akkor nincs értelme ennek az egésznek, meg hogy mit akarok ezen én még 2 évig gondolkodni, hát ennyi idő alatt már rég el kellett volna tudnom dönteni, hogy mit akarok tőle a jövőben, és ne húzzam az idejét feleslegesen, úgyhogy legfeljebb 3 hónapot hajlandó még várni rám, addig találjam ki, mi legyen, vagy eljegyzem ezalatt az idő alatt, vagy ha nem, akkor elválnak útjaink, mert mi nem egymást keressük, stb...
Köpni-nyelni nem tudtam! Mondtam neki, hogy most csak zaklatott, mert számított rá és mégse kapott gyűrűt, de hogy ne adjon már ilyen ultimátumot nekem, amikor az előbb mondtam, hogy 1-2 éven belül én is tervezem őt megkérni, DE amíg az egyetem nincs befejezve, addig nem. Erre csak annyit felelt, hogy amit mondott, azt megmondta, 3 hónapom van, döntsem el mit akarok...
Nagyon szeretem, de ez most kicsit mellbe vágott. Délelőtt már böngésztem a jegygyűrűket, de közben meg az is itt kattog bennem, hogy bakker, nehogy már belezsaroljon egy eljegyzésbe 2 év után, mert nem úgy alakult a tegnap este, ahogy ő tervezte! Nektek mi a véleményetek erről?
Terveztem, hogy megkérem, de még nem most. Ő viszont most úgy döntött, hogy nem hajlandó 3 hónapnál többet várni.
ELHAGYNI NEM AKAROM! Javaslatokat szeretnék, mi legyen a megoldás? Vegyek neki egy gyűrűt, hogy lehiggadjon? Vagy ne hagyjam magam? Nem tudom, mi legyen... Félek, hogy ha most ebben engedek neki, akkor ezzel csak olajat öntök a tűzre... Ha most kap egy gyűrűt, utána majd az esküvővel is zsarolni fog...? Aztán meg majd a gyerekvállalással? Nem tudom, mit kéne most tennem. :S
Ti mit tanácsoltok?
válasza:Azok alapján, amiket eddig leírtál, úgy tünik, hogy a barátnöd egészen normális volt, amíg ez az eljegyzés dolog be nem kattant neki. Hogy ez miért történt, annak két oka lehet:
1. a környezete bebeszélt neki egy csomó hülyeséget (ez a történetedböl ki is derül) - ebben az esetben a probléma lehetséges forrásai: a barátnöd könnyen befolyásolható, mindenben másokhoz hasonlítja magát és mások szabják meg neki, hogyan éljen (mit kellene elérnie az életben, hogy kellene kinéznie és haladnia egy komoly kapcsolatnak, stb.)
és/vagy
2. valamiért bizonytalan a kapcsolatotokat illetöen - a probléma forrása ebben az esetben lehet, hogy valami nem stimmel a kapcsolatotokban, nem beszéltetek (vagy nem eleget) arról, hogy hogyan képzelitek el a közös jövötöket, egymásnak ellentmodó jelzéseket küldesz vagy történt valamilyen konkrét dolog, ami elbizonytalaníthatta.
Az, hogy mit kell tenned, attól függ, hogy mit gondolsz, mi lehet a probléma forrása. Mindenesetre a barátnöd eddigi reakciójából látszik, hogy ebben a helyzetben valamiért nem képes felnöttként viselkedni, ugyanis ha képes lenne rá, akkor baromira nem érdekelné, hogy mit dumálnak neki. (Tudom, hogy miröl beszélek, engem 7 év után jegyzett el a barátom, most már férjem, eszméletlen mennyiségü baromságot kellett ezzel kapcsolatban meghallgatnom).
Szerintem, ha tényleg szereted öt és vele akarod leélni az életedet, akkor jobb, ha hagyod a játszmázást (nem akarod eljegyezni, mert akkor lehet, hogy a jövöben is "zsarolni" fog, stb.) és higgadtan megmondod, hogy ha valóban a barátnöi nyomásának hatására kikényszerített eljegyzés a vágya, akkor megveszed a gyürüt és eljegyzed a következö három hónapon belül, így nem lesz meglepetés, olyan gyürü lesz, amilyenre éppen futja, az esküvö pedig majd az elképzeléseitektöl függöen akkor, amikor összejön rá a szükséges pénz. Ha számára ez az ultimátumos eljegyzés szimbolizálja az egymás iránt érzett szerelmeteket és elkötelezödéseteket, akkor megkapja.
Ha mégsem ezt szeretné, akkor pedig bízza rád a dolgot és higgye el, hogy el fog jönni az eljegyzés ideje (itt elmondhatod a saját elképzeléseidet). Ìgy biztosithatod a szerelmedröl és ha valóban egy okos lány, ahogy írod, akkor le kéne neki esnie, hogy nagyon gáz volt, amit csinált. Zárásképp még azt mondanám, hogy szóljon, ha eldöntötte, mit szeretne.
31N (10 éve együtt a férjével, eljegyzés 7 év után, esküvö 8 év után)
válasza:"Miért kéne szégyellnie, hogy még "csak" tanul? Ennyi idősen az ember ha akarna sem tudna sok mindent "letenni az asztalra", mert ahhoz idő kell!"
Saját magadnak mondasz ellent feminácikám. Ha ahhoz idő kell, akkor az esküvőhöz is. Ugyanis nem a "felnőtt" élet kezdete előtt kell az esküvőt megvalósítani.
"A fenti mondatból és az előző írásodból nekem az jön le, hogy egyedül akarsz mindenben dönteni, és te osztod be előre a párod életét"
Az ehhez hasonlókat meg végképp nem értem. Mert ha a nő mondaná meg, hogy márpedig elveszel, akkor nem 1 ember döntene? 1 percet nem él még igazi felnőttként. Van még mit tapasztalnia előtte.
válasza:'Erre mondtam neki, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik' Ilyet is csak a gyerekének mond az ember.
Amúgy meg ha már itt tartunk 25 évesen már a kérdező is rég megcsinálhatta volna a mesterképzést, szóval ő sem sokkal jobb.
válasza:15:39
Az eljegyzés nem egyenlő az esküvővel.
A lány is zsarol de ki is kezdte? A kérdező saját bevallása szerint eddig teljesen normális volt a lány, a kérdező viszont lehet, hogy mindig is ilyen " majd én megoldom amikor reálisnak látom és ne kíváncsiskodj mert hamar megöregszel" típus volt és már megunta a barátnője.
válasza: válasza:Mi a...? :D
Na jó, először is, nem kiharcolt összeköltözés volt. Megbeszéltük, hogy szeretnénk és összeköltöztünk. Ott csak annyi volt a feltétel, hogy előbb legyen munkám, mert sajnos ingyen nem igazán adnak ki lakást, a barátnőm meg még tanul, amint azt írtam is, ezért ő nem tud jelentősen beleadni, tehát tőlem függött, hogy mikor tudunk összeköltözni, igen, de nem arról volt szó, hogy "majd azt én eldöntöm, mert én vagyok a reális férfi", hanem sajnos olyan világot élünk, ahol senki nem fog nekünk a fenekünk alá tolni egy lakást, csak a két szép szemünkért, ezért igen, el kellett mennem előtte munkát keresni, dolgozni, stb, hogy meg tudjam teremteni a feltételeit annak, hogy összeköltözzünk.
Most ott tartunk, hogy ugyanígy meg kéne teremteni a feltételeit annak is, hogy előbb-utóbb össze tudjunk házasodni. Nem parancsolgatok a barátnőmnek, hogy előbb diplomázzon le, nem vagyok az apja, de szerintem nem lehet minden csak és kizárólag tőlem elvárni... ez kettőnk élete, ahogy írtad is, egyenlő felek vagyunk, akkor talán EGYENLŐEN kellene kivennünk a részünket abból is, hogy megvalósítsuk a közös terveinket, nem? Vagy nálatok ez hogy működik? Amíg a közös tervezésről van szó, addig egyenlő felek vagytok, de amikor a megvalósításon lenne a sor, ott már csak a férfi dolgozzon az ügyön? Vagy hogy megy ez?
Nem arról van szó, hogy én mindent eldöntök helyette, jaj, dehogy is! De ő se döntsön már helyettem, hogy na, akkor van 3 hónapom erre, aztán fel is út, le is út... vagy a nőnek szabad ilyen döntést meghozni, előre megtervezni a férfi életét, de fordítva már nehogy eszembe jusson bármit is előre megszabni, hogy ennyi vagy annyi időt kérnék (1-2 évet), mielőtt lejegyzem, mert akkor én vagyok a szemét férfi, aki be akarom osztani a barátnőm életét 5 évre előre? :D Nem tudom, de kicsit mintha kettős lenne ez a mérce, nem?
"'Erre mondtam neki, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik' Ilyet is csak a gyerekének mond az ember.
Amúgy meg ha már itt tartunk 25 évesen már a kérdező is rég megcsinálhatta volna a mesterképzést, szóval ő sem sokkal jobb."
Miért csak egyetlen egy mondatot ragadsz ki a teljes szövegkörnyezetből? Leírtam, hogy előtte határozottan fel lett vázolva a barátnőm előtt, hogy mikor gondoltam megkérni a kezét, és ez a következő 2 éven belül lesz esedékes. Ő tovább erősködött, hogy de tudni akarja, mikor. Most erre mondjam azt, hogy "Nos, drágám, úgy gondoltam, pontosan 2017. február 19-én foglak megkérni, este 19:25 perckor, persze ha ez így neked is megfelel, nehogy véletlenül úgy érezd, hogy én be akarom osztani az életedet előre. Sőt, ha gondolod, javasolhatsz te is dátumot, sőt, igazából kérd meg te az én kezemet, amikor úgy érzed."
Vagy mit kellett volna mondanom szerinted?
Aztán ha február 19-én mittomén, mondjuk munkából hazafelé jövet karambolozom, ezért nem érek haza este 19:25-ig, akkor meg az lesz a baj, hogy nem tartottam be, amit ígértem, nem?
Ha előre megmondom, hogy ekkor és akkor fogom eljegyezni, az ugyanúgy megölte volna a dolog varázsát, és én azt akartam, hogy meglepetés legyen, hogy ne is számítson rá, hogy majd örüljön és lepődjön meg. Ezért megmondtam, hogy a következő 2 évben, de azt nem mondtam meg napra pontosan, hogy mikor. De tudhatta, hogy erre 1-2 éven belül sort szeretnék keríteni. Ehhez képest erősködött, hogy de pontosan mikor, erre elvicceltem a dolgot, hogy ne kíváncsiskodjon, mert hamar megöregszik, igen.. de ettől még miért gondolod úgy, hogy gyerekként kezelem? Egyáltalán, ha már itt tartunk, miért, szerinted mit kellett volna mondanom?
válasza:# 76 Időpont ma 15:48 - Szerintem te nagyon félremagyarázod a helyzeted. Az a tippem, hogy voltál már ilyen helyzetben, de azért próbálj értő olvasással állni a sztorihoz. Persze, benne lehet a pakliban, hogy mind tévedünk, csak ahhoz tudni kellene a másik fél álláspontját is, ő meg szerintem még nem jelent meg a válaszolók között.
Ha én a szigorú tényekre támaszkodok, és minden oldalról megpróbálom megvizsgálni a kérdést, akkor én azt látom, hogy itt csak egy túlreagált helyzet sült el rosszul, amit egyébként kulturáltan meg lehet oldani.
válasza:off:
- Mikor fogsz eljegyezni drágám?
- Majd jövő hét kedden este, jó lesz?
- Jó.
- De majd lepődj meg, jó?...
on: bocs... :-D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!