Megalázó, hogy csak a gyerekvállalás előtt akar elvenni?

Azt kellene megérteni kérdező, hogy nem mindenkit zavar, ha 32 évesen köt házasságot, sokakat az sem, ha előtte jön a gyerek.

Nagynéném 20 éve, 34 évesen szülte az unokaöcsémet pl., pedig az nem ma volt.

Mindig ez, hogy másoknak, mások, meg a másik... ki nem szarja le, hogy másoknak ennyi idősen már gyereke van? Mindent úgy kellene csinálni, ahogy te jónak érzed, nem a mások életéhez viszonyítani.

Nekem még 100%, hogy nem kellett 27 évesen házasság, ha neked kell, akkor azt a barátoddal beszéld meg.

Én eléggé máshogy látom ezt.

Szerintem minden párnál más, hogy mikor érik meg a kapcsolat arra, hogy házasság legyen. Legjobb barátnőmet 4 hónap után együttlét jegyezte el a párja, rá egy évre esküvő (igaz, ők korábban barátként is ismerték már egymást egy jó ideje). Nem mondanád meg róluk, hogy csak ilyen kevés ideje járnak, ők már simán érettek rá (nem is fiatalok már: a srác 32, a lány 28). Én a párommal két és fél éve vagyok együtt (én 26, ő 27 és fél), de még nem házasodnánk, pedig mindketten házasságpártiak vagyunk. Volt nemrég egy mélypont a kapcsolatunkban, de nem akarunk szakítani, még igyekszünk helyrehozni, de ehhez még idő kell. Nem lehet tipizálni, hogy melyik pár mikor házasodjon.

Én meg terhesen pont, hogy férjehz mennék, mert számomra a házassággal lesz egy család a párból, és a gyereknek meg kell adni minden feltételt ahhoz, hogy normális körülmények közé szülessen.

Én 2 dolgot tartok nagyon fontosnak.

1. Mindenki úgy intézi az életét ahogy akarja, kinek mi a jó, tegyen úgy. Annyira nagyon nem érdekel. De ha megkérdezi bárki a véleményemet, akkor elmondom. Általában ilyenkor kikérik maguknak páran, de ez sem foglalkoztat.

2. Mi az amit én akartam, ami nekem fontos, amit én gondolok ezekről a dolgokról, hogy képzeltem el az életemet stb...

Én sosem akartam 3-4-5 stb évekig járogatni, úgy nem lehet egy embert megismerni ha csak randizgattok.

Mi a férjemmel úgy jöttünk össze, hogy az első 2 hét randizás után, hetente már több időt töltöttünk együtt, mint külön. Kb 5 nap együtt, éjjel -nappal, 2 nap otthon. Az 1. együtt töltött hónap végén megkérte a kezem.

Az 1. évfordulónk előtt picivel, (a suli befejezése után, miután lett munkánk), összeköltöztünk, és fél év együtt élés után házasodtunk, szóval 1,5 év kapcsolat után, 4 évvel ezelőtt.:)

Igen intenzív volt már az elején is a kapcsolatunk, hamar tudtuk, hogy mi együtt akarunk lenni életünk végéig. Szerintem ha valakinek évekig tart eldönteni, az már régen rossz. Azért házasodtunk össze, mert mi így éreztük jónak, nem volt mire várni.

Gyereket 5 évvel esküvő után terveztünk, szerettünk volna kettesben lenni házasokként néhány évet, de már nincs tervben.

És itt jön elő az első pont. Mindenki azt csinál amit akar:) Úgy él ahogy akar. Ha viszont a véleményem érdekel valakit akkor elmondom.

Én a magam részéről kényelmetlenül éreztem volna magam, ha terhesen házasodom, vagy gyereket szülök úgy, hogy nincs férjem. Nekem ez a módi nem jön be. Hangsúlyozom, csak a saját életemet nem akartam így élni. Hogy más mit csinál, az az ő dolga.

Megmondom őszintén, nem örültem volna, ha valaki csak akkor akarna elvenni ha van gyerek, pocakban, vagy már megszületett, vagy közvetlen gyerekvállalás előtt, után. Ne gyerek miatt akarjon elvenni senki. Azért akarjon elvenni, mert szeret, és velem akarja leélni az életét. Ezzel meg is törtem a család rendszerét, mert a nagymamáim és anyu is terhesen ment férjhez. Én ezt nem akartam.

És annak sem örültem volna ha már idősebb koromban házasodom. 25 voltam akkor, szerintem pont ideális. (Nekem az volt)

Nekem a házasság fontos volt, a férjemnek is. Szerintem ez a párunk, a kapcsolat felvállalása a törvény előtt, hogy hivatalos hozzátartozói legyünk egymásnak. Ezért fontos. Plusz nem kell gyerek esetén apasági nyilatkozatot kitöltögetni. Megalázónak éreztem volna, hogy még bizonygatnom kell, ki a gyerekem apja.

Az ígérgetéssel, hogy majd, majd elvesz a pasi, senki nincs kisegítve. Ez csak terelés. Egyszerűen az illető vár, hátha idő közben talál mást, (jobban hozzá illőt) stb, ezért nem házasodik. Könnyebb lelépni az újhoz, ha nincs házasság, akár szó nélkül is. Aztán ha eltelt pár év, de nem talál mást az illető, akkor úgy gondolja elveszi azt akivel van.

Bennem ilyen érzést keltett volna az, ha a férjem nem akarja, hogy a felesége legyek, mintha nem tervezne velem örökre. (Halálig) Mintha másra várna.

Akik sok évet várnak, általában vagy tizenévesen jöttek össze, vagy még mindig nem biztosak egymásban eléggé ahhoz, hogy ilyen módon összekössék az életüket.

Gyerek témához: Szerintem ne az döntsön már a házasságról, hogy mikor akar az ember gyereket. Szerintem a gyereknek ilyen formán nem szabadna, hogy "beleszólása" legyen a kapcsolatba. Ha az egyik fél akar gyereket, a másik meg nem, az kicsit más tészta, ahogy az is ha utólag kiderül, hogy gond van ilyen téren, meddő valamelyik, vagy mindkét fél. Ilyen esetben még válás is lehet a vége, ha nem szereti eléggé a meddő társát az, akinek lehet gyereke.