Ritkán olyan a lánykérés mint a filmekben, mert általában közös megegyezés alapján van, és a hapsiknak nem is jut eszébe magától?

Előtte beszéltünk róla, hogy nekem annyira nem fontos a házasság, de egy gyűrűt azért szeretnék tőle kapni.

Én ez alapján teljesen meglepődtem.

Elmentünk vacsorázni, megettük a kaját, majd letérdelt. Mint a filmekben...

Nézd Kérdező, mivel én férfiként azt rühellem a saját életemben legjobban, ha döntésKÉNYSZERBE hoznak, nyilván nem fogom pont ezt tenni azzal, akit szeretek. Másfelől azért ne felejtsd el, hogy a "nagyfilmes verzióban" ha a nő ilyenkor NEM-et mond, az egyben a kapcsolat végét is jelenti, amit meg megint baromságnak tartok, mert a lénynak miért kellene akkor akarni a házasságot amikor nekem, ha egyszer jól megvagyunk.

Szóval ja, nem tudok elképzelni egy olyan lánykérést, amit előtte ne egyeztettünk volna informális módon, tehát úgy, hogy a páromnak legyen módja "nem"-et, vagy "majd"-ot vagy akármit mondani tényleg szabadon, minden egyéb következmény nélkül. Pont azért, mert szeretem és tisztelem ennyire a párom...

nyílt beszélgetés a kapcsolatunk 2. hónapjától kb..

amikor "megkérte a kezem" akkor a kérdés az volt, hogy mikor és nem az, hogy akarom-e

tehá azt krdezte meg, hogy ekkor és ekkor összeházasodunk-e..

szerintem x év után már furcsa, ha a pár nem tudja mit akar..

ez 1-2 évig még ok..utána már érdekes, ha nem ismerjük a párunk jövőképét…

de ez csak az én véleményem, mindenki úgy csinálja, ahogy akarja

A lánykérés után én azt hittem, hogy a célozgatásaim miatt tette.

Utána elmondta, hogy már előtt megérett benne a gondolat és elkezdte szervezni (meglepetés lánykérés volt), én meg közben "zendítettem rá" :)

Beszelgetes a kapcsolatunk elejen arrol, hogy mindketten hazassagot es gyerekeket szeretnenk hosszu tavon, ekkor voltunk elsö evfolyamosok az egyetemen. 5,5 ev, es ebböl 2 ev együtteles utan jött fel ujra a tema - nem tudom melyikünk hozta fel. A ferjem elmondta, hogy mindenkeppen az egyetem befejezese utan akarja, elöbb nem. 1 ev mulva vegeztem en is, ra 8 honapra kert meg. Nem tudtam, hogy mikor fog, nem akartam siettetni, de mar vartam. Viszont meglepetes is volt, mert nem tudtam, hogy pontosan mikor lesz.

Abban a 8 honapban, amikor mar szamitani lehetett ra, hogy megker, több ismerösünknek volt az esküvöje, es gyakran feljött a tema. Volt, hogy csak ugy derült egböl megkerdezte, hogy milyen esküvöt szeretnek. Mire az eljegyzes megtörtent, gyakorlatilag mar meg is beszeltük az elkepzeleseinket az esküvöröl es a naszutrol.

Mi hamarabb kezdtük el a közös ház építését, mint ahogy megkérte a kezem. Ebből nyilván valamennyire következett,hogy elég hosszútávon számítunk a másikra.

De én, mint nő, soha nem hoztam szóba a lánykérést. Amíg az építkezés folyt időm sem volt rá, a beköltözés után pedig nem sokkal magától megkérte a kezem!

A randizós időszakban hozta fel a férjem a házasság, gyerek témát, általánosságban megbeszéltük, hogy neki fontos a házasság, ha megtalálja az arra alkalmas nőt, nekem is fontos volt ugyanilyen formában, meg is mondtam neki.

Aztán már az első együtt töltött hónap végén jártunk, és mondta, hogy vegyünk egymásnak ajándékba gyűrűt, de válasszam ki én a sajátom, mert aggódik a méret miatt. Ez meg is történt. Még a vásárlás napján, azzal a gyűrűvel kérte meg a kezem.

Utána elmondta, hogy már az első randink alatt érezte, hogy engem fog feleségül venni:) Szóval magától jutott eszébe. Én amúgy első évfordulón szerettem volna a lánykérést, de jócskán megelőzött.