Nagyon nagyon nem tetszik a gyuru amivel megkertek. Meg merjem mondani a volegenyemnek?

Én simán meg mertem volna mondani annak idején, ha nem tetszik. Nálunk még jóval a lánykérés előtt szóba került ez, illetve a férjem kérdezgette, hogy milyen gyűrűt hordanék szívesen (nem volt miből kitalálnia, ugyanis azelőtt nem nagyon hordtam ékszert).

Két fontos "kikötésem" volt: utálom az aranyat, és a köves gyűrűket is. Ezt neki hosszan ki is fejtettem, miért, szóval ezek után nagyon rosszul esett volna, ha ezeket totál figyelmen kívül hagyva választ gyűrűt.

Szóval én megértelek teljes mértékben, emiatt éretlennek nevezni téged vagy kompromisszumra képtelennek, hát erős túlzás, és meglehetősen ostoba gondolat.

Kompromisszumot abban kell kötni, ami tényleg fontos dolog, a gyűrű kiválasztása egyszerű figyelmességbeli kérdés lett volna a párod részéről, illetve az ízlésedről "nem tehetsz", szerintem senki sem hordana minden egyes nap szívesen olyan ruhadarabot/ékszert, amiben feszélyezve érzi magát.

Felháborodni akkor lenne oka, ha nem mondtál volna semmit, és utána kritizálod, illetve ha amiatt "sírnál", mert nem elég drága, amit vett. Vagy akkor ne hordd a gyűrűt (legalábbis amíg meg nem tetszik), és ő se sértődjön ezen meg, bár a fiókban porosodásnak én nem látom értelmét.

Én írtam korábban az őszinteségről. Tovább olvasva a kommenteket nem jogos a sok lehordás. Attól ,hogy mellé nyúlt a pasi, még szeretheti nagyon, talán neki gyengéje, hogy ilyen "külsőségekre" figyeljen és lehet totál kínban volt, hogy most akkor milyent is vegyen. Mi 15 éve vagyunk együtt a férjemmel és a kapcsolatunk első éveiben nekünk is voltak mellényúlásaink ajándékozással kapcsolatban.

Szerintem hosszútávon egy kapcsolatban nem működik a kegyes hazugság, azzal ,hogy szánalomból nem mondod meg az igazat, azzal kicsit megalázod.

Elfog jönni az az idő, amikor már annyi ideje együtt vagytok ,hogy mindent megbeszéltek, még azt is, ha aznap laposan fingott valamelyikőtök és akkor fogod kellemetlenül érezni magadat, hogy most nem vallottad be, hogy nem tetszett a gyűrű. Hidd el tapasztalatból írom, anno épen a túlzott odaadás miatt nem voltunk sokszor őszinték egymáshoz, merthogy kíméljük egymást. De ez később visszaüt. Volt olyan ,hogy a férjem elmesélte, hogy mennyire szarul állt rajtam anno az a kis vicces cicanadrág, de nem merte megjegyezni akkor :-D Ezen ma már csak nevetünk, de azért mégis hülyén érzem magam így utólag, hogy hányszor de hányszor felvettem és utóbb kiderül ,hogy nem tetszettem benne.

Vagy pl. szintén az elején, megjegyezte, hogy ő kedveli a Zambo Jimmy dalait, erre vettem neki karácsonyra egy albumot. Csak évek múlva tűnt fel, hogy egyetlen egyszer sem hallgatta meg. Ez nem csak nekem ciki, hanem neki is, mert biztos néha érezte úgy, hogy meg kéne hallgatni, ha már megvettem ,hogy úgy csináljon, mint aki örül. Szóval valószínűleg ezt úgy értette, hogy tetszenek, de csak ha szól a rádióban néhanapján. :-D Remélem érted mit akarok ezzel kifejezni :-)

"A kérdező kommentje:

Akkor nem tudom mi legyen. Komolyan nagymamon tudnam ezt elkepzelni :S ha nen vagyunk egyutt le is veszem mert idegesit."

Tedd el néhány évtizedre.

Leszel te még vén kecske...

Kérdező, szerintem kicsit finnyás vagy.

Amikor a vőlegényem kinyitotta az ékszeres dobozt, ott sem pont olyan gyűrű volt, amit én nagyon szeretek. De attól a perctől, hogy felhúzta az ujjamra, imádom a kis gyűrűmet. Nem cserélném el semmire.

Kérdező, szerintem hordd büszkén és szeretettel, ha tényleg szereted a fiút. Tudod, a szeretett férfitől a legcsúnyább ajándékot is boldogan veszem át.

Egyébként a férfiak már csak ilyenek. Megjegyezte, hogy piros meg arany. Örülj, hogy nem egy tubus Piros Aranyat kaptál :D

Higgadj le, nem lehet minden tökéletes :)

Hát én kicsit más oldalról közelíteném meg a történetet, mert ezek szerint a mi kapcsolatunk fura a volegenyemmel.

Én történetesen egy olyan gyűrűt kaptam tőle, ami a legcsodásabb a világon, és úgy örömködtem neki, hogy csak na.

Ennek ellenére az én kis drágám vagy milliószor elkérdezte, hogy tetszik-e,biztos jó-e, kicserélhetem, ha akarom.

Szóval, nekem az a véleményem, hogy első sorban emberek vagyunk, az ember nem tévedhetetlen, követ el hibákat.

Másodsorban, ezt a gyűrűt a menyasszonynak kell hordania, nem a volegenynek.

Harmadszor pedig, nem hiszem, hogy az, hogy gyűrű nem tetszik, a vőlegény elhagyná a menyasszonyt,az normális lenne. Ha ezt nem lehet megmondani, mert megsértődik és elhagyja a csajt. Ez mekkora baromság már. Úgy gondolom, az a normális, hogyha a vőlegény megkerdezi a menyasszonyt, hogy tetszik-e, és ha nem, akkor kicserelik. Kész.

Hát én meg is értelek, meg nem is. Én a 2. legjobban tetsző gyűrűt kaptam, és még mindig sóvárgok az 1. számú után, de nyilván nem fogom cseréltetni. Nagyon szeretem az enyémet és sárga arany.

Nem gondolom, hogy öregít. A férjem tudja, hogy van, ami jobban tetszik, de nem cserélném ezt el.

Viszont tényleg nem túl szép az 1. két gyűrű, amit linkeltek az egyik válaszban.

Szerintem itt azért meg lehet említeni, hogy nagyon örülsz a gyűrűnek, nagyon szereted őt, de akkor, és csakis akkor, ha ezzel őt nem bántod meg, nem-e lehetne egy hozzád közelebb álló gyűrűt választani, mert ez nem pont az ízlésed, és ha már hordod egy életen át, akkor olyat szeretnél, ami tetszik is.