Ciki zálogházból venni eljegyzési gyémántgyűrűt?

Azért van egy nagy különbség a használt ékszer és a használt autó között, mégpedig az, hogy az ékszer minősége nem változik a használattal. Egy 500 éves gyűrű is pont ugyanolyan szép felújítva, ha valódi aranyból és gyémántból készült, mint az új. A nemes anyagok nem mennek tönkre, nem oxidálódnak, a gyémánt nem karcolódik. Egy alapos tisztítás és csiszolás után gyakorlatilag az ékszer új.

Sőt, ha nagyon szigorúak vagyunk, az összes kapható ékszer használt, ahogy az ötvös is írta korábban. Az új ékszerek is használtakból készülnek beolvasztás után. Az, hogy egy gyűrűt nem teljesen olvasztanak be, csak polírozzák és új követ foglalnak bele, gyakorlatilag nem nagy különbség, így is, úgy is rengeteg használt ékszerből összeolvasztott alapanyagból készült. :)

Az arany nem oxidálódik, ha a karcosságot eltüntették róla, gyakorlatilag egy vadonatúj gyűrű a végeredmény. Egy lapon sem lehet említeni használt ruhával vagy autóval a végeredményt, hiszen a polírozás-tisztítás után még egy bőrsejt sem marad az előző viselőtől.

Kérdező, ha valóban tetszik az a gyűrű, vedd meg, majd vidd el egy jó ékszerészhez, hogy újítsa fel. Polírozzák, esetleg ellenőrzik, elég jól tart-e a foglalat, igazítanak rajta, ha eldeformálódott, még a méretet is be tudják állítani.

Én kifejezetten Zaciba járok aranyat vásárolni, rendszeresen, mivel így sokszor fogok ki értékes, különleges ékszereket a bolti ár töredékéért. A legértékesebb ékszereink innen származnak.

Befektetésnek szoktam venni, mivel bármikor el tudnám adni, az értéke a pénzzel ellentétben növekszik.

Az már csak hab a tortán, hogy ezek nem tucatáruk, kifejezetten az egyedit keresem.

"az ékszer minősége nem változik a használattal. Egy 500 éves gyűrű is pont ugyanolyan szép felújítva, ha valódi aranyból és gyémántból készült, mint az új"

Felújítva. Ezen van a hangsúly.

De mint írtam, ha erről tájékoztatják a vevőt, nincs gond, ellenkező esetben viszont bűncselekmény. Hiába nem romlik jelentősen az értéke.

Jó, de hol húzod meg akkor a határt? Mi számít új ékszernek? A szó szoros értelmében véve nincs is új ékszer a piacon, hiszen mindegyik beolvasztott ékszerekből készül. Ha viszont mind beolvasztott, akkor hol húzod meg a határt, amitől új az ékszer? Ha kicserélik a követ és polírozzák? Ha újrakovácsolják? Ha polírozzák és vésnek bele? Ha polírozzák és a követ megtisztítják, de az eredeti kő marad? Vagy csak az számít újnak, amihez az arany egyenesen a bányából érkezik?

Itt vegyi anyagokról van szó. A forma lényegtelen, ugyanaz az arany, ugyanaz a gyémánt, akárhány emberen is volt már. A használt ékszer különbözik bármelyik más használati tárgytól, pont a fentiek miatt. A vevőt nem éri semmilyen hátrány azzal, hogy az arany, amiből az ékszer készült, korábban más ékszer alapanyaga is volt már.

Érdekes, a lényegre még senki nem figyelt fel, pedig szerintem a kérdező (tudat alatt legalábbis...) erre volt igazából kíváncsi:

A zálogházba az ad be ékszert, aki megszorult, pénzre van szüksége, és ezért néha olyasmitől válik meg végleg, ami kedves volt számára. Emiatt érdekes a kérdés: vajon nem ciki-e megvenni valamit - pláne eljegyzési ajándékként! -, amitől valaki nagy valószínűséggel kényszerűségből, fájdalmas érzésekkel vált meg szándéka szerint csak ideiglenesen, de az élete úgy hozta, hogy végleg. Nagyon áttételesen ugyan, de a kérdés igazából az, hogy nem ciki-e más nyomorából hasznot húzni.

Nos, erre a kérdésre ebben az esetben nincs egyértelmű válasz. Ha én nem veszem meg, megveszi más. Ennek ellenére engem nem vinne rá a lélek, de nem állítom, hogy ez a követendő példa. Viszont mivel ezzel az érzéssel nyilván nem vagyok egyedül, azt ajánlom a kérdezőnek, hogy ha megveszi azt az ékszert, akkor soha, senkinek ne árulja el, hogy honnan van. És ő is felejtse el minél előbb....