Szerintetek mit tehetek ilyen helyzetbe? Mi lenne a legmegfelelőbb reakció?

El kell érned, hogy leszálljanak rólad. Az élet nem verseny. És ha eljegyez? Azt fogod hetente hallgatni, hogy mikorra van kitűzve az esküvő - pedig vannak, akik évekig jegyben járnak. Aztán azt, hogy mikor jön az első gyerek. Aztán, hogy mikor jön a második.

Tudom, hogy fárasztó, de egyenként mindenkit fel kellene világosítani, hogy ugyan komoly a kapcsolat, de nem a te dolgod tudni, hogy mikor akarja megkérni a kezed, úgyhogy vagy szálljanak le rólad, vagy kérdezgessék inkább őt.

Mondhatsz valami olyasmit is, hogy már eljegyzett, hüvelygyűrűvel, és azt nem szívesen mutatnád meg. Csak kreatívan;) És tudd, hogy nem egészséges, hogy ennyire erősen érzed ezt a külső nyomást. Ne mások mondják meg, hogyan éljétek az életetek.

Úgy érzem, hogy nem a környezeted, hanem tudat alatt te szeretnéd, ha végre megkérné már a kezedet.

Ha hisztizel neki, ha ezt érezteted vele, ha folyton szembesíted azzal, hogy "mindenki ezt kérdezi", annál inkább nem fog megkérni, mert úgy érzi, hogy te akarsz nyomást gyakorolni rá.

Tulajdonképpen te magad mérgezed meg előre ezt a témát, s minél többször erőlteted, annál jobban el fog távolodni tőled.

A klasszikus jó öreg válasz:

- mikor mész végre férjhez?

- szombaton!

- (na de melyik szombaton? :D)

egyéb ötletek:

[link]

[link]

és mégvalami: miért írod, h nem akarsz bunkó lenni a kérdezősködőkhöz? hát ők is bunkók veled! kerek perec mondd meg nekik, h ne fárasszanak már ezzel a kérdéssel. pont.

nekem ez olyan vergődésnek tűnik.

ha ők bunkók, mert bizony azok ha ilyen magánjellegű kérdésekkel bombáznak, akkor neked is jogod van egy kicsit erélyesebb választ adni.

mondhatod, h nektek most nem ez a legfontosabb, tanultok, szeretnétek karriert építeni, utazni, stb, az esküvő meg ráér.

Mi a véleményem erről az egészről??

Az, hogy elég idétlen, felszínes ismerőseid vannak...

25N

Én lassan 4 éve vagyok együtt a párommal, és ő kimondottan házasságellenes. Nem számít, megkér-e, ha megkér, boldogan mondok majd neki igen, ha nem, akkor is tudom, hogy vele akarok élni jóban-rosszban, mindig. És ő is velem.

Szüleim sosem nyaggatnak minket ilyesmivel, azzal sem hozakodnak elő, hogy "mikor leszünk már nagyszülők", pontosan tudják, hogy a mi dolgunk, az anyagiak terén fel kell magunkat élhető szintre tornáznunk egy gyerekhez. A baráti körömben meg még soha senki nem kérdezősködött ilyesmiről. De ha megkérdeznék, azt válaszolnám: majd megkér, ha úgy érzi, hogy nem tud ellenállni a vágynak.

Valami ilyesmit. :)

De látom, neked nagyon fontos ez a jegyben járósdi, mintha te lennél türelmetlen, nem a környezeted. Vagy úgy érzed, mivel sokan kérdezgetik, valóban sokat vár. Szerintem ne akarj nekik megfelelni. Tényleg a ti dolgotok, nem másé.

Szerintem meg négy évet csak járogatni valakivel, igenis sok, egy kapcsolatnak haladni kell valamerre, vagy el kell köszönni egymástól, még időben, hogy ne az legyen hogy valaki éveket pazarol a másikra, és közben nem azt kapja amit szeretne.

Nem sokat irtál a kapcsolat milyenségéről, de négy év alatt legalább már együttéltek?

Nekem igenis furcsa, ha egy kapcsolatban négy év alatt nincsen semmi előrelépés. Se összeköltözés, se eljegyzés, se házasság, se gyerek. Általában ilyenkor mindig az van, hogy a két fél is legbelül érzi, hogy valami nem az igazi, de nem lépnek, mert amig nincs jobb, elvannak az állóvizben (tapasztalat). Egy eljegyzés, csak egy tárgyi szimbólum, hogy komolyan gondolja a kapcsolatot, egyáltalán nem jelenti azt, hogy utána pár hónapon belül össze kellene házasodni. Mert pl.: érthető, hogy összeköltözni, házasodni nem tudtok, mert még tanultok... de miért ne lehetne egy eljegyzés, négy év után?

Irtad, hogy 2 éve te már ezt várod, meg annak idején a párod ültette a bogarat a füledbe, szóval ő hozhatta fel a témát, na meg azt akarja, hogy meglepődj... De két éve, hogy te vársz ő nem talált alkalmat, hogy mikor lepjen meg téged, és mikor kérjen meg?! Ugyanmár! Nem lehet, hogy ő nem is akarja már igazán?! Ne legyen igazam, de nehogy az legyen, hogy csak vársz a nagy semmire, aztán szakítotok, ő meg találkozik valakivel, akit fél év után eljegyez!

Szerintem mindenképp beszélnetek kell erről, tisztában kell lenned vele, hogy ő hogyan képzeli el ezt a kapcsolatot, és neki is tudnia kell, hogy te hogyan képzeled el. Attól, hogy beszéltek róla, még nem hisztizel ki semmit. Nem arról van szó, hogy megzsarolod vagy ilyesmi, de jó ha tudja, hogy te már készen állsz az eljegyzésre, és szeretnél a menyasszonya lenni, és már nagyon régóta vágysz erre.

Egyébként én gyanítom, hogy az ismerőseid, akiket korábban megkértek, nem vájkálnak az életedben, amikor felőletek érdeklődnek, hanem kedvesen őszintén érdeklődnek valóban irántatok. Te érzed csak zaklatásnak, mivel kellemetlen neked a téma, hiszen te magad is érzed, hogyha 4 éve ott tartotok, hogy csak jártok, és se eljegyzés, se összeköltözés akkor bizony valami nincs rendben.

Ha egy férfi igazán szeret, és tudja, hogy vágysz a házasságra, akkor bizony megkéri a kezed, azért, hogy boldoggá tegyen. Utána még mindig meg lehet beszélni, hogy pl.: amig nincs munkátok nem házasodtok. Minden más (fiatalok vagyunk, ráérunk még, nincs pénzünk stb...) csak kifogás...

Én ezt mondanám: "Nem nekem kell tudni, hogy mikor fog eljegyezni, meglepetésre számítok, és már rég megette volna a fene ha tudnám az időpontot..." valami ilyesmit. Egyébként tőlem is megkérdezik az eljegyzést, volt úgy, h a barátom is mellettem volt, na ott volt pironkodás, de kivágtam magunkat ezzel, hogy a férfi dolga legyen az eljegyzés:)

egyébként valaki írta, hogy ahol nincs 4 év alatt eljegyzés, vagy esküvő akkor már nem is lesz... mi van, ha a Kérdező még csak 22-23-24 éves? Akkor már más lenne a leányzó fekvése, ráadásul egyetemisták is, gondolom önálló keresettel nem rendelkeznek. Különben is, nem ez volt a kérdése.

24N