Lányok, nektek fontos, hogy egy férfi letérdeljen az eljegyzésnél?

Nekem igazán nem számítana, hogy letérdel-e a barátom vagy mellettem ül, vagy éppen mellettem áll. Az a legfontosabb, hogy szeret, össze akarja kötni velem az életét, és ezt úgy fejezi ki, ahogy szeretné. Egy kikötésem van. Ne legyen nyilvános, legyen meghitt :)

Szerintem térdelj le, ha szeretnél, és tudod, hogy szeretné a barátnőd. Nem giccses, nem leszel tőle se szolga, se kevésbé férfi. Az nem ezen múlik! :) Sok boldogságot :)

Letérdelni, fejet hajtani, majd felemelni felé könnyes szemeinket átnyújtani a gyűrűt, s mély hasból jövő öblös hangon a szemébe mondani: pucsits r ibanc!!!

Én nem pont így tettem de később visszahallottam a véleményét: - inkább vert volna meg!

De könyörgöm, hogy jön ide az olyasmi, hogy: jaj, hát az egyik ismerősöm letérdelt és most üti-veri az asszonyt, meg hasonlók? Most attól, hogy a kérdező, meg a barátnője romantikusnak találják ezt a letérdelős lánykérést, nem jelenti azt, hogy ütni-verni fogják egymást. Mi a túróért kellene minden lánykérésnek egyformán zajlani? Kinek így tetszik, kinek úgy.

Az én férjem letérdelt, nem pont gyűrűhúzáskor, hanem már előtte megkérte a kezem, a gyűrűt már együtt választottuk. Nem üt-ver, hanem imád, rajong értem, a tenyerén hordoz. Nem gyenge ember, sőt lelkileg az egyik legerősebb, akit valaha ismertem, kettőnk közül ő az irányító, a domináns egyéniség. Na, erre varrjatok gombot.

Nekem igazából nem volt elképzelésem a lánykéréssel kapcsolatban, amúgy partnerként, közösen döntöttünk a házasságról, már előtte is sokat beszéltünk róla.

A lényeg az volt, hogy tudtam: nagyon szeret és velem képzeli el az életét. Eszembe sem jutott, hogy hisztizzek a lánykérés módja miatt. Kedves volt, romantikus, szeretetteljes.

Nem volt fontos, de megtette, egy hatalmas csokor virággal a kezében. :)

Szép, őszinte, megható pillanat volt. Nem éreztem sem szolgának, sem kutyának... Ennyire ne akarjunk már mániákusan mindent kiirtani, ami hagyományos, érzelmes...