Szerintetek rosszul gondolom? Pro kontra érveket várok.

Nna.

Házra,lakásra várni hülyeség. Nekünk összejött, de már most bánom. Van gyerekünk, szép helyen ház, de röghöz kötött lettem és is, a férjem is.

Nehezebb így munkát találni.

Lakjatok együtt. Tartsatok eljegyzést. Házasodjatok össze. Pl az esküvő ingyenes. Ha nagy lagzit akarsz, akkor ott a bibi, arra rá kell hízlalni a pénztárcát.

A mi esetünkben ez úgy volt, hogy a gimnáziumban kezdtünk járni, utána én 3 éves, a feleségem 5 éves egyetemi szakra ment (egy egyetemre). Amikor én elvégeztem a 3 évet, megvolt az eljegyzés és elkezdtem melózni, hogy legyen pénzünk. Amikor a feleségem is elvégegezte az egyetemet, összeházasodtunk. Aztán mindketten melóztunk, én pedig meló mellett megcsináltam a kiegészítő Master 2 évet is levelezőn. Tehát: 2 évig voltunk jegyesek, de mindig bizonyos háttéreseményekhez kötöttük a következő lépést. És mivel egyikünk sem hagyott ki egyetleengy évet sem a tanulmányi sorban, ki lehet sztámolni, hogy viszonlag hamar házasodtunk össze. Szerintem ez egy egész jó minta volt, mindent a maga idejében, ha még többet agyaltam volna rajta, akkor sem tudtunk volna jobbat kitalálni!

Egyébként meg szerintem nem baj, ha az ember érik az esküvő alatt akár úgy, hogy műár együtt nő fel a párjával, akit akkor választott, amikor a legszebbek a fiatalok egymásnak. Ja, és ráadásul mindketten szüzen házasodtunk, mivel a gimiben ismerkedtünk össze, egyikünknek sem volt egymáson kívül más kapcsolata (max jelentéktelen plátói ábrándozások), és bár sok jó dolgot cisnáltunk közösen egymással, mindig hagytunk későbbre is újabb jó dolgokat. Én eleve úgy mentem bele ebbe a kapcsolatba, hogy akkor van értelme járni valakivel, ha ő lesz a feleségem, ha nem kell szakítani. És ez bejött. Gyakorlatilag majdnem 10 éve ismertük egymást és ha jól emlékszem ebből 8 évig jártunk együtt a házasság előtt. Igen, tudtuk, hogy egymással fogunk élni a lánykérés is egy folyamat természetes következő lépése volt, mégis tudtunk várni ennyi ideig és ezek nagyon boldog évek voltak! Ugyanakkor még így sem házasodtunk túl későn (elárulom, aki nem számolta ki: 23 évesen, csak fél év van közöttünk az én javamra, osztálytársak voltunk). Szóval szerintem ez a tutti, kár hogy elég kevesen csinálják így, de hajrá!

"... és még egyetemre járnak, tanulnak stb. legkorábban 5 év múlva tudnak házasodni, (kijárták az egyetemet...)

... az átlag magyarra ez jellemző! "

Ne haragudj, de igen, belekötök!

Bántó az általánosításod, mert ahogy Te a pénztől teszed - ill. nem teszed - függővé egy kapcsolat alakulását, úgy én felhatalmazva érzem magam, hogy azt "általánosítsam": az átlag magyarnál eleve a pénztől függ a továbbtanulás lehetősége (nem, nem arra gondolok, ha vkinek annyi gógyija nincs, hogy csak pénzesre jut be, hanem hogy nem engedheti meg a család, hogy 4-6 évig etessen "még egy éhes szájat" - még ha némiképp esetleg tud is segíteni magán pl. diákmunkával).

Sajnos vagy nem sajnos, de ez is "általános jelenség". Ámbár, magamból kiindulva: így egy szakmával a kezemben 20 éves korom óta már dolgozom, így jóformán azóta "van saját egzisztenciám" és nem várom a sült galambot, ha úgy tetszik :)

Utolsó vagyok!

Értsd ez alatt: tőlem ne sajnálja senki (egyetemista is!), ha alkalomadtán megengedhetem magamnak/magunknak a (szerény) lakodalmat. Maholnap 26 éves leszek, 6 éve dolgozom - míg más ezidőtájt jön csak ki az iskolából...

Ismét utolsó válaszoló vagyok!

Nem azért írtam a diákmunkát, hogy bárki zsebében turkáljak, csupán arra akartam kilyukadni, hogyha valaki egyetemet szeretne - és tud, mert adottak a feltételek - végezni (és azt, ahogy írod: "rendesen tegye"), akkor utána ne "sírjon", hogy 24-5-6 évesen nincs egzisztenciája, nincs munkája, nincs hová költöznie, nincs mire házasodnia és nincs pénz lakodalomra stb. (nyilván egyik a másikból következik).

Egyszer fenn, egyszer lenn: amíg valakinek 18-19 évesen megadatik a továbbtanulás, addig akkor maradjon csöndben. Majd miután kijön az iskolából, fogadja el, hogy neki onnantól kezdődik a "gyűjtögetés", ha úgy tetszik. Innentől pedig nem nehéz kiszámolni, hogy bizony 30 alatt nagyon igyekezni kell, ha mindent meg szeretne a fentiekből valósítani.

Szerintem nem normális, hogy sokan 5-6 évig csak járnak.

- Te nem vagy normális, hogy így gondolod.

A nők többsége szeretné ha ennél több lenne, főleg ha már réges-rég beszélnek és tudják azt, hogy a jövő biztosan közös.

- Ja a nők! Mert a kihisztizett eljegyzés tényleg sokkal jobb, igaz? Lehet mutogatni a szomszédoknak, hogy nesze engem eljegyeztek, te meg "csak" jársz a pároddal!! Meg persze a facebookra is ki lehet ám rakni és jöhetnek a like-ok! DE ha 100-nál kevesebb ember lájkolja, akkor mi lesz?

Szerintem nem szabadna, hogy az anyagiak döntsenek arról, hogy ki mikor tartsa meg az eljegyzését, igen is tudja meg az egész világ, hogy valakié vagyok, illetve "ő az enyém"

- Akkor most szerinted az államnak kéne fizetnie mindenki eljegyzését? Spóroljatok és vegyetek gyűrűt! De ha te csak így érzed magad biztonságban, az már rég rossz!