Én vagyok türelmetlen? (Bőv. Lent)

Hát tényleg tisztázni kellene ki mit akar a másiktól, ez alapvető. Mikor mi találkoztunk én 29, ő 35 volt, annyira jó l sikerült az első találkozó (igaz előtte 2-3x vagy 3 órát beszéltünk telefonon), hogy gyakorlatilag 1 hét után majdhogynem ott lakott nálunk, aztán megkérdezte, hogy én hová költöznék vele szívesen, így vettünk egy házat, majd jött a baba, persze néha eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne ha már a felesége lennék (főleg ha lagzi vagy eljegyzés volt a családban), de nem ahogy jött ez a gondolat, úgy el is ment. Valahogy nem érdekelt, hogy hivatalosan ott-e a papír, ahogy ő mondja, a közös gyerek (meg a hitel a házon) jobban összetart mint bármi, aztán tavaly nagy meglepetésemre megkérte a kezem, idén pedig meg is lesz a lagzi (azt hozzáteszem, hogy a gyűrűket nem hordjuk, ha éppen nem a napi rohanás van és eszünkbe jut feltesszük - én még az eljegyzésit sem hordom, nem vagyok egy ékszeres típus, mi nem ebben látjuk a lényeget)

Tehát ha csak mutogatni akarod, akkor még neked is korai a dolog, csak azért mert másnak van (gyűrű, férj..) neked nem muszáj, mindennek eljön az ideje. A lényeg, hogy ti hogy éreztek egymás iránt. Vagyis tisztázzátok ki mit is akar a jövőben, mert később fájóbb lesz a búcsú. Unokatesómék már a lagzira készültek mikor a párja (fiú) kijelentette, hogy ő még élni szeretne (tehát előtte csak azért kérte meg a kezét és költözött össze vele, mert "kényszer" volt, pedig előtte ők is kb 4-5 évig együtt voltak)