Nem tetszik a baratnom anyumnak mit csinaljak? Nagyon zavar ezert türelmetlen vok, engem is elbizonytalanitott pedig komolyak a szandekaink es mar tobb eve jarunk s szeretjuk egymast.

Most anyukádnak kell hogy tetszen vagy neked?

Amit tenni tudsz, hogy keresel olyat, aki anyukádnak tetszik, őt vagy megszereted, vagy nem, a fő hogy anyuci boldog legyen. -.-"

Anyukád lesz a feleséged, vagy a gyerekeid anyja???

Ha már most elbizonytalanodsz inkább ne is legyenek komolyak a szándékaid, vagy: miben komolyak a szándékaid??

Valószínűleg anyukád a látszatnak hisz.. ha megismerné vagy ha nyitottabb lenne a barátnődhöz akkor esetleg még jóban is lennétek, de ez mondjuk nem csak anyukádon múlik. A barátnőd ha fontos vagy számára akkor megpróbál megbarátkozni anyuddal!

Ne foglalkozz anyukáddal ilyen téren. Engedd el a füled mellett a dolgokat.

Szerintem sok anya nem olyan fényes viszonyban van a menyével de ez nem hiszem hogy érdekelni kéne is valakit.

Én sem vagyok olyan puszi viszonyban a párom anyukájával dehát nem is őhozzá mentem hozzá.

A mi helyzetünkben én voltam a barátnő, aki nem tetszett a fiúm anyjának. Évekig ment a vita, hogy szakítson velem. Aztán a fiúm megkérte, hogy fogadjon el, mert egyetemet végzett jó családból származó visszafogott csaj vagyok(ő mondta így), akkor meg mi gondja velem? Anyja akkor is hajthatatlan maradt, ő kinézett egy másik lányt, ezért volt dühös. Azt mondta, válasszon a fia, vagy ő vagy én...

A fia pedig visszaválaszolta, hogy vagy elfogadnak engem, vagy őt is elveszítik a gyűlölködéssel. Kitalálhatod a végét...

Azóta már évek teltek el, már házasok vagyunk, mégsem keresi a fiát, és ő sem az anyját.

Ezt meséld el anyudnak, és kérd meg, hogy gondolkodjon, mert Te nem akarod, hogy veletek is ez legyen... nem jó a harag :(

Engem sem szeret az anyós jelöltem. Pedig oka nincs rá mivel már akkor utált mikor először találkoztunk. (bár a párom egyik barátnőjét sem szerette ,valami baja volt mindig).

Én próbáltam közeledni ,de nem ment egyre egyre rosszabb lett. Míg eljutottunk odáig ,hogy az anyjával a mamánál találkoztunk és ő 20 perc után beszólt ,hogy menjek már el ,mert beteg vagyok és nem szeretné ha a mama elkapná.Ez érthető lett volna ,csak úgy beszéltük ,hogy 5 perc múlva indulunk a párommal. De az a hangnem ,meg hogy a páromnak még ennie kell ,de mivel csak őt várták így nekem nem jut! Ezt mind olyan hangnembe ,hogy ááá! Halkan ,tisztelettudóan kisétáltam a párom ott maradt. Persze utána mi vesztünk össze. Rá 3 órával az anyukája próbált hívni nem vettem fel és a párom mondta ,biztos bocsánatot akar kérni. Mondtam ,hogy ez volt az utolsó amit eltürtem tőle: mikor babát vártam azt mondta vetessem el és teli is beszélte a párom fejét úgy ,hogy ő is ezt mondta.

Mikor megtudta beteg vagyok ,azt mondta vigyázzon velem ,nehogy elkapjon valamit. Hozzáteszem nem fertőző!

És a mamás storyval betelt a pohár. Én többet nem vagyok hajlandó vele beszélni sem találkozni. Most sem mentem el a születésnapi családi ebédjükre.Mert tudom ,hogy többet már nem bírok lenyelni és nagyon kiosztanám.

A páromon nagyon látszik ,hogy az anyja teli beszéli a fejét és sokszor megmondta mit ,hogy kell csinálni. Sajnos egyre jobban zavar mivel az én káromra is játszik.

Nem tudom meddig bírom még, nem hiszem ,hogy sokáig :(

+ arról nem is beszélve ,hogy anyumékkal a másfél év alatt mióta együtt vagyunk 3 -szor találkozott a párom.

Abból egyszer elaludt míg nálunk voltak a szemük láttára, most utoljára meg nem evett velünk és a sétálásnál 2 méterrel előttünk haladt mintha nem velünk lenne. Ez nagyon fáj és undorítónak találom. És még én vagyok a rossz ,pedig én ilyeneket nem csináltam .Persze nem kell mondani ezek utána anyumnak is meglett a véleménye.De mégsem beszél ellene.Pedig lenne rá oka!