Egy komoly kapcsolatban el kell mondani, ha valakinek (vagy férfi esetében a partnerének) volt abortusza? Ti mit godnoltok erről? Joga van tudni a másik félnek házasság előtt?

A 72 órás tabletta nem abortusztabletta, és ez a betegtájékoztatójában is benne van. Azért egy 72 órás tabit ne hasonlítsunk már egy altatásban végzett kaparáshoz. Se fizikailag, se lelkileg.

Off: tabi, Jesszus ez a szó...

Én elengedhetetlennek tartom, hogy a házasság előtt, amikor a kapcsolat már tényleg komoly, megbeszéljem a párommal (meg is tettem), mit gondolok a gyermekvállalásról. Szerintem rendkívül fontos, hogy pl. egy ilyen horderejű kérdésben, mint amilyen az abortusz is, egyezzen a két fél álláspontja. Elengedhetetlen, hogy lefektessük azokat az etikai alapelveket, amelyek gyerek-témában elképzelhetőek; konkrétan, hogy hány gyerkőcöt képzelünk el, hogyan védekezzünk a számunkra ideális gyereklétszám előtt-után, alatt, közben és mindenképp meg kell beszélni, hogyan vélekedünk a ráadás-gyerekek sorsáról, tehát hogy morálisan vállalhatónak tartjuk-e az abortuszt, vagy eleve kizárjuk ennek lehetőségét. Mi például eleve kizártuk, és ebben közmegegyezés volt. Ha csak én zártam volna ki, akkor részemről nem lett volna házasság a későbbiekben a dologból. Tehát az őszinteségen túl ebbéli megfontolásból is fontos lehet a kérdés: az abortusz ugyanis erkölcsi értelemben túlmutat az adott személyen és konkrét élethelyzeten: nagyon fontos életfelfogást tükröz, amivel ajánlatos tisztában lenni.

Én elképzelhetetlennek tartom, hogy egy olyan kapcsolatban, ahol szóba kerül együttélés, házasság, ne mondanám el, hogy ilyen történt velem... Igaz, abortuszom nem volt, és remélem nem is lesz (jelenlegi helyzetemben ezt csak beteg magzat esetén tenném meg), de a párom MINDENT tud rólam. ÉS én is róla. Kivéve ha hazudott nekem, de nem hiszem :D Szóval nem tudom elképzelni, hogy pont egy ilyen téma ne kerülne elő.

Már a kérdés sem tetszik. Mi az, hogy el KELL-e mondani. Nem, nem kell. Más kérdés, ha igazán szeretem a páromat, és vele akarom leélni az életemet, akkor azt AKAROM, hogy mindent tudjon rólam.

Nem _kell_, de szerintem érdemes. Egyrészt mert bizalom nélkül nem valószínű, hogy jól működő lesz az a kapcsolat, másrészt amit írtak föntebb, ha esetleg meredeken ellentétes a két fél álláspontja ilyen fontos témákban, az inkább hamarabb derüljön ki, mint amikor már késő, meg azért nem árt tudni ha mondjuk nemkívánt terhesség becsúszna (kifelejtett tabletta, vagy tabletta mellet mégis gyerek pl, a kiszakadó gumi nyilván elég feltűnő hogy eseményutániért rohanjanak), akkor melyik fél hogy állna hozzá. Oké, utóbbihoz nem muszáj megosztani a konkrét tapasztalatokat, elég az álláspontot, de azért szerintem érdemes.