Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A barátom gyereket akarna, de még nagyon fiatalok vagyunk, beijedtem. Mi lesz ebből?
22 éves vagyok, tudom, már van, aki ennyi idősen anyuka, de én még épphogy elkezdtem élni, a barátom 25 éves, ő is nagyon fiatal még. Nem is értem, hogy ez hogy jött nála, de hónapok óta ezt mondogatja, meg a házasságot. 3 éve vagyunk együtt, ami még nem akkora idő,nyilván nagyon szeretem, de ezekkel a dolgokkal teljesen elijeszt..nem vagyok az a fajta, aki ilyen korán akarna családot.
Nem tudom, mit tegyek, de már mondtam neki, hogy nekem ez gyors, nekem ehhez még évek kellenének, legalábbis a gyerekhez, de ő folyton ezen agyal és ez engem teljesen megrémiszt. Rossz embernek érzem magam, hogy önző vagyok, de egyszer fiatal az ember, nem akarom elcseszni ezeket az éveket meggondolatlanul annak ellenére, hogy szerelmes vagyok belé.
Teljesen igazad van! Senkinek se kéne érzelmileg terrorizálnia a párját egy ilyen témával. Nem tesz jót a kapcsolatnak, ha az egyik fél ennyire elutasító.
Bár azt hozzá kell tennem, hogy nagyon elgondolkodtató, és szép dolog, ha egy férfi annyira szeret téged, hogy téged akar a gyermekei anyjának! Ebből az derül ki, hogy bármeddig elmegy érted, és nem kényszerként élné meg az "apaságot".
Bár én a "fiatalon szeretnék családot" tábort gyarapítom.
Én úgy érzem, nagyon jó minden most, nagyon szeretem, gyerekre egyáltalán nem vágyom ennyi idősen, főleg hogy még tanulok és egyáltalán nem lennék alkalmas szülőnek néhány évig, amíg a saját életemet nem teszem rendbe.
Nem vagyunk érettek még és ezt az ő nevében is mondhatom, úgy fogja fel, mintha egy baba csak poén lenne, akivel játszani lehet egész nap, pedig pont az ő élete olyan most, ami képtelen egy ilyen rendszert és felelősséget befogadni, nem igazán méri fel a dolgok súlyát.
Én szeretném, ha majd a gyerekeim büszkék lennének a szüleikre, letennék előtte valamit az asztalra és nem félig gyerek fejjel vergődném végig ezeket az éveket. Úgy képzelem, hogy a szakmámban elérem, amit szeretnék, a barátom is, és utána boldogan vághatnánk bele.
Igazából ettől a nagy szerelemtől félek, hogy így is rengeteg hülyeséget követtem el, egy gyerek ha becsúszna, nem lenne átgondolt dolog. Én is ilyenből születtem, a szüleim hamar el is váltak és ez nagyon fájt. Nagyon szerelmes vagyok és nem tudok mást elképzelni magam mellé, de ahogy mi élünk egy ilyen döntés még egyáltalán nem lenne felnőtt dolog.
válasza:Épeszű 22 évesnél egy gyerek nem csúszik csak úgy be. Az más ami becsúszik...
Azt pedig neked kell eldöntened, hogy mikor szeretnél "hordozórakéta" lenni. Teljesen jól gondolod, a sorrendet is. Mondd el neki, hogy megrémiszt ezzel az erőszakos magához kötési vággyal , nyugtasd meg, hogy nem szeretnéd elhagyni,stb., mert biztosan van oka annak, hogy miért agyal folyton ezen.
válasza:Az én édesanyám akkor vállalt engem, mikor már minden vágya volt egy gyermek. Édesapám meg mindig is szerette a gyerekeket. :)
Mindketten szakmunkásképzőt végeztek, így 24(anya) és 26(apa) éves korukra már túl voltak az iskolán, mindketten dolgoztak és saját lakásban laktak. Mindig is jó volt hallani, ahogy anya mesélte, mennyire várt engem, meg hogy apa is mennyire örült (bár éretlen volt még :D ).
Szerintem minden gyermek megérdemli azt az élményt, hogy ne egy elszakadt gumi eredménye legyen, vagy ne azért szülessen, mert mindenki azt akarta, csak az édesanyja nem. Sosem lenne olyan jó a kapcsolatod a gyermekeddel, ha nem teljes szívvel várod.
Ebből az lesz, hogy vagy leapad a barátod lelkesedése, vagy a teljesen eltérő gondolkodás miatt előbb-utóbb zátonyra fut a kapcsolat. Gondolom nem vállalnál gyereket csak az ő kedvéért...
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!