3 év után nem akar se eljegyezni se összeköltözni. Ezek szerint nem gondolja komolyan a kapcsolatunkat? 21/L

ez eléggé nyugatias,karrierista, nekem ellenszenves ,hogy '21 évesen kiráz a gondolat a házasságtól és a gyerektől' . jó, nem jók a viszonyok magyrországon,de akkor is...eh, szimplán felbsz.

az együttélés nem azt jelenti,hogy rögtön fel kell csináltatni magát a csajnak meg összeházasodni...nekem egy felsőfokú okj-m van,szerencsésen elég jó munkát szereztem nagyon jó pénzért, most kezdem majd az egyetemet is,és nem hiszem,hogy hátráltatna minket az,h együtt élünk és albérletben...

Hihetetlen, hogy mennyire rosszindulatóak lettek itt az emberek, mindenbe belekötnek. Nektek milyen életetek van??

Kérdező, én is így voltam az exemmel. 4 évet jártunk, dolgoztunk, mindketten jól kerestünk, de hallani se akart róla. Hogy neki jó otthon, hogy ő nem ad albérletre, hogy ő a szüleimhez nem jön, hogy ő hitelt nem vesz fel(azt én se akartam volna). Többekközt emiatt is lett vége a kapcsoltunknak, már többre vágytam, pedig én is csak 22 voltam, de 15 és 18 éves korom között kibuliztam magam és nagy váltogatom a pasijaimat típus sosem voltam.

Azt se értem mit lehet abba belekötni, hogy már kiélte magát? Az nem azt jelenti, hogy kiégett, hanem, hogy már nincs kedve bulizni, meg pasizni, a párjával akar élni nyugodtan. Ezzel mi a baj?? Ha azt mondaná, hogy nem akar a pasijával összeköltözni, mert nem élte ki magát, akkor az lenne a baj, hogy milyen riherongy.

Szóval nálunk vége lett, mert meguntam, hogy 4 év után, 2 felnőtt, dolgozó ember csak randizik(igaz, mi sokszor együtt aludtunk, de csak nem ugyanaz), mint a tinik. Aztán összejöttem a mostani férjemmel, 1 hónap után már megkért, hogy költözzünk össze, kb 2-3 hónap után össze is költöztünk, 4 hónap után eljegyzés, 1 év után esküvő. Én erre az életre vágytam, nem kell se bulizás, se pasizás, élvezem, hogy együtt élünk, boldogok vagyunk, másra nem vágyom.

Teljesen egyetértek az utolsóval. Amúgy meg nem tudom, miért gondolják azt sokan, hogy az összeköltözéssel lejár a fiatalságod. Mi 5 éve vagyunk a párommal, és 2 és fél év után költöztünk össze, mivel eljöttünk egy más városba egyetemre (sőt, ő egy évet halasztott, csak hogy egyszerre jöhessünk el). Ennek ellenére pont úgy élvezzük az egyetemi életet, mint mindenki más, sőt...

Amúgy kérdező, tényleg nem tudom, miért nem léptek. Egy érett 21 nő egy 3 éves kapcsolatban tényleg vágyhat már erre, és egy 25 éves férfinak is kellene..Szerintem tényleg nem gondolja komolyan, ha neki az autóban ücsörgés megfelel. Ha pedig dolgozol is, és a házimunkából is kiveszed a részed, nem értem, miért csinálják ezt a szüleid.

Lehet csak kényelmes neki otthon. Anyuja főz, takarít, mos rá, nemtudom kell e beleadnia a háztartásba, de ha nem kell akkor az is egy érv, hogy nem kell ilyesmire pénzt kiadnia csak magára.

A másik lehetőség, hogy valóban nem gondolja komolyan. Milyen a kapcsolatotok? Szoktatok közös programokat csinálni? Ide-oda mászkálni, kettesben, vagy barátokkal? Mondja és ki is mutatja hogy szeret? Hogy érzed?

Nyugatias az, hogy nem a házasság nekem az első? Ezt nem értem.

Karrierista? Igen. Mi azzal a gond? Nem mindenki álmodik családról rögtön. Én többre vágyom, mintsem hogy feleség legyek. Szerintem én egy normális kommentet írtam támadás nélkül (30. voltam), leírtam a személyes véleményemet, nem volt ebben semmi ,,fúj". Na mindegy, kár magyarázni.

21 évesen még annak van itt az ideje, hogy tanulj, és megalapozd a háttered. A semmibe házasodni, majd gyereket vállalni nagyon rizikós dolog.

A házasság és az összeköltözés nagyon komoly dolog, mert akkor derülnek ki olyan dolgok, amelyeket addig magadról sem tudtál, és a párodról sem. Ezek lehetnek kicsi és nagy dolgok is, de nagyon meg tudják keseríteni a hétköznapokat. Én azt gondolom, hogy mielőtt bárki is házasságra adja fejét, nagyon alaposan ismerje meg önmagát, és tanulja meg kezelni a hibáit.

Amúgy az a legtisztább, ha normális hangon, hisztitől mentesen megbeszéled vele a dolgot.